A Windsorokról és a II. Erzsébet királynőről szóló, évadonként tíz epizódot felvonultató sorozat helyenként ugyan dramatizálja a királyi család, a mindenkori miniszterelnökök, az Egyesült Királyság és ezáltal a XX. század történetét is, mégis kínos részletességgel, művészi színvonalon és meglepő merészséggel mutatja be azokat az eseményeket, amelyek évtizedeken át szerepeltek a világsajtó vezércikkeiben. Az igazság viszont az, hogy a gyakran misztikus ködbe, tagadásba és képmutatásba burkolózó família története árulással, hazugsággal, csalódásokkal és képmutatással volt kikövezve. A csillogáson és a felsőbbrendűségen túl azt kell megérteni, hogy a királynő személye maga az állam, az állam pedig maga a királynő: a sorozat igyekszik ráközelíteni az emberi arcokra, azaz a valódi konfliktusokra. Olyan emberi és erkölcsi törésvonalakra, amelyekben az uralkodói család is bővelkedik.

Kép: imdb.com

A 4. évad több szempontból is különleges: megjelenik Diana hercegnő és Margaret Thatcher is, a hírhedt Vaslady. A történelem színpadán csak kevés olyan személy volt, akinek öröksége és személyisége ennyire meghatározott volna egy teljes évszázadot. Ennek a két szereplőnek a megjelenése a legújabb, egyébként kiváló 4. évad fő vonzereje. Diana bemutatása különösen izgalmas, hiszen a készítők a vele szemben tanúsított igazságtalanságon túl a hercegnő hibáit is kendőzetlenül igyekeznek bemutatni. Károly herceg és Camilla kapcsolata mindvégig ott van a háttérben, Diana történetét pedig egészen 1990-ig, a Vaslady lemondásáig követi nyomon, amikor a hercegi pár kapcsolata már romokban hever.

A tragédia és annak utóélete, valamint a királyi család ellentmondásos helyzetkezelése bizonyára a következő szezon vezérfonala lesz majd, jövő ilyenkorra már talán nézhető is lesz a Netflixen. Elizabeth Debicki egyébként a megszólalásig hasonlít Dianára, ahogyan a többi színész, a Károly herceget játszó Josh O’Connor és a Margit hercegnőt alakító Helena Bonham Carter is kiváló választás volt. Ellentmondásos reakciókat szült, amikor a 3. évadtól fogva Erzsébet királynő és Fülöp herceg szerepét a korábbi színészek helyett Olivia Colman és Tobias Menzies vette át, az idő múlását azonban így sikerült szemléltetni. Nem hittem a szememnek, amikor Thatcher szerepében az X-akták Gillian Andersonját láthattam újra, akit a maszkmestereknek egy kissé meg kellett öregíteniük, mégis elképesztő odaadással játszotta el a brit miniszterelnököt.

Az új évad Diana és Thatcher mellett más izgalmas témákat is tartogat. Láthatjuk például a Lajos Ferenc herceg elleni merényletet és az IRA terrorakcióinak időszakát; a Thatcher-adminisztráció ellentmondásos gazdasági intézkedéseit; a férfit, aki kétszer is bemászott a Buckingham-palotába éjszaka, hogy II. Erzsébettel beszélgessen az országban uralkodó munkanélküliségről. Egy teljes epizódot szenteltek Margit hercegnő erotikus kalandozásainak vagy a Nemzetközösség fellépésének a dél-afrikai apartheid ügyében. Ez utóbbi történetet ráadásul a királynő és a miniszterelnök asszony közötti kiélezett konfliktuson át ismerhetjük meg.

A történelmi hűségen és a kevésbé ismert momentumok bemutatásán túl A korona legnagyobb erőssége, hogy továbbra is a kiváló karakterdrámák sorozata, mely több ponton is túl merésznek tűnhet — legyen szó akár Diana és Károly mélyen fájdalmas harcairól vagy például a korona olykor bizarr kármentő akcióiról. Szókimondó történelmi tabló, mely — nem is csoda — a kritikák tanúsága szerint felháborította a királyi családot. A korrektség jegyében fenntartott kényes egyensúly gyakran felborul. A dramatizálás ellenére mégis minden fájdalmasan emberi. A fényképezés gyönyörű, a történetmesélés végig ízléses. Főzzünk mellé egy Earl Grey teát, mert ha belekezdünk, nem tudjuk majd abbahagyni. A korona a Netflix kínálatában tekinthető meg, magyar felirattal és szinkronnal is.