Kálmán Imre gratulál Andruskó KárolynakHa valaki megél kilencven esztendőt, az önmagában véve is rendkívüli teljesítmény, méltó az ünneplésre. Ugyanakkor egyfajta lezártságot, valaminek a végét is sugallja. Ez azonban nem mondható el a zentai ünnepeltről, Andruskó Károly képzőművészről, aki...
Kálmán Imre gratulál Andruskó Károlynak |
Ha valaki megél kilencven esztendőt, az önmagában véve is rendkívüli teljesítmény, méltó az ünneplésre. Ugyanakkor egyfajta lezártságot, valaminek a végét is sugallja. Ez azonban nem mondható el a zentai ünnepeltről, Andruskó Károly képzőművészről, akire továbbra is az állandóság, a folytonosság a jellemző. Személyiségével és művészetével évtizedek óta jelen van nemcsak itthon, hanem a nagyvilágban is.
A zentai Művelődési Házban megnyílt és július 31-éig látható Andruskó Károly negyvenegy képből álló önálló tárlata, melyet a neves alkotó kilencvenedik születésnapja alkalmából rendeztek meg. A kiállítást Hajnal Jenő, a Thurzó Lajos Közművelődési Központ igazgatója ajánlotta a látogatók figyelmébe, majd elsőként Juhász Attila polgármester köszöntötte a művészt. Arról beszélt, hogy Andruskó Károly a 20. század legnagyobb zentai krónikása, mert az utókor számára láthatóvá varázsolta azt az időszakot, amely mögöttünk van, és azt kívánta, még sokáig legyen a 21. század hírvivője is. Kálmán Imre világhírű gordonkaművész az ünnepelt tiszteletére egy Kodály-művet játszott el, melynek az az érdekessége, hogy a zeneszerző 1915-ben, Andruskó Károly születésének évében komponálta. Cs. Simon István költő, újságíró egy írását olvasta fel, amely A kubikosgödröktől a világűrig címet viselte. Ezzel arra utalt, hogy az alkotónak már minden földrészen volt kiállítása, néhány ex librise pedig a világűrbe is eljutott Farkas Bertalan magyarországi űrhajós jóvoltából. Szloboda János nyugalmazott magyartanár, közíró hangsúlyozta, üdvözlő sorainak nem célja az életút ábrázolása, inkább megpróbálja megfejteni a titkot: hogyan jutott el Andruskó Károly, az ember, a munkás, a művész addig a pontig, ahol egy közösségnek, egy városnak, de akár egy nemzetnek vagy országnak is büszkesége, példaképe lehet.
- Nevét és műveit, a megszámlálhatatlan festményt és grafikát, ezerszámra létrehozott metszeteket, minikönyveket, ex libriseket világszerte jegyzik és számon tartják. A titok megfejtése egyszerű. Elszántság kellett hozzá és szorgalom. E két dologból Karcsi bácsi egész hosszú életén át nem szenvedett hiányt. Ez a két tulajdonság volt az, ami átsegítette a buktatókon, hitet és megnyugvást adott neki az élet nehéz pillanataiban, amelyekből neki is bőven kijutott. A szorgalmon és az elszántságon túl Karcsi bácsinak megadatott még a talentum is, melyet sokan megkapnak a sorstól, de kevesen tudnak gazdálkodni vele a bibliabeli hű szolga módjára, aki nemcsak megérzi, hanem meg is sokszorozza azt a páratlan kincset, adományt. Karcsi bácsi jól gazdálkodott a kapott talentummal. Nem kell majd szégyenkeznie, pironkodnia, ha a végső elszámolásra kerül sor. Csakhogy a nagy számonkérés még messze van, hiszen ő maga mondta, hogy száz évre fizetett elő, és ennyi tőkére talán még valami kamat is jár. Addig pedig, ahogy őt ismerjük, a megérdemelt pihenés helyett még tovább fogja gyarapítani a rábízott talentumok számát az aranynál is többet érő, becses és feledhetetlen alkotások formájában, amihez csak azt kívánjuk, adjon hozzá a jó Isten erőt és egészséget.
Az ünnepelttel Gruik Ibolya, a Magyar Szó újságírója beszélgetett, majd elhangzott, hogy a termékeny művészi sors hogyan jelenik meg a számok tükrében: 3265 olajfestmény, 220 akvarell, 50 vegyes technikával készült mű, 7900 eredeti grafikai nyomat, 4379 ex libris, 220 miniatűr könyv és csaknem 50 egyéb kiadvány, több száz önálló és csoportos tárlat. Végül Hajnal Jenő a következő szavakkal zárta a bensőséges összejövetelt:
- Andruskó Károly sohasem panaszkodott, hogy a városa mostohán bánt volna vele. Pedig hosszú időn át csak a külföldi elismerések kárpótolták közönyünkkel szemben. Igazán sosem mértük fel, mit jelentett Zentának, szűkebb hazánknak az az ember, akinek művei bejárták az egész világot, dicsérték alkotójuk szorgalmát és tehetségét, de főként városunk jó hírét öregbítették. Merjük még nagyon sokszor kimondani, ő Zenta legnagyobb szülöttje. Isten éltesse!