Ismét hívogat az árva harang

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Ismét hívogat az árva harang

Az árva harangA Törökkanizsáért Egyesület szeptember 25-én (vasárnap) Firigyháza fennállásának 755. évfordulója tiszteletére alkalmi ünnepség keretében megszervezi a firigyháziak találkozóját. A 11 órakor kezdődő a szentmisét művelődési műsor követi, a törökkanizsai könyvtár dísztermében pe...

Az árva harang

A Törökkanizsáért Egyesület szeptember 25-én (vasárnap) Firigyháza fennállásának 755. évfordulója tiszteletére alkalmi ünnepség keretében megszervezi a firigyháziak találkozóját. A 11 órakor kezdődő a szentmisét művelődési műsor követi, a törökkanizsai könyvtár dísztermében pedig az érdeklődők megtekinthetik a falu múltját felidéző kiállítást. Az összeállítás a település egykori életének évtizedeit eleveníti fel újságcikkek, fényképek, filmfelvételek segítségével, valamint azzal a dokumentumfilmmel, amelyben megszólalnak a jelenlegi lakosok és az elszármazottak is.
''Firigyháza, ottani népünk nyelvén olykor Fility, a középkorban Fejéregyház, a Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott. Nevét nyilván templomának színéről vagy szépségéről kapta. Első említése: 1256., Feyereghaz. A parasztlázadás idején a falu népe felkelt akkori földesura, Telegdi Gábor ellen. Már a hódoltság elején elnéptelenedik.”
(Részlet Bálint Sándor A szögedi nemzet című könyvéből)
Firigyházával többször foglalkozott a vidék krónikása, Cs. Simon István is. Falu a szikesen című írásában éppen Bálint Sándorra hivatkozva a következőket olvashatjuk: ''Egy évszázadot ugorva a szerző azt is megemlíti, hogy a XVII. század derekán szerbek szállják meg, s az ő ajkukon Filić lett a falu neve. 1781-ben Szerviczky Márk vette meg a törökkanizsai uradalom részeként a kamarai pusztát. A birtokos család 1804-ben (Kálmány szerint 1820 táján) szegedi és Szeged vidéki dohánykertészekből falut telepít a régi helyén. A falu 1876-ban földesúri önkényeskedés miatt feloszlott, hajléktalanná vált népe leginkább Törökkanizsára húzódott. Ekkor szűnhetett meg a temetője is. De ahogy a törökdúlás után, úgy a földesúri önkényt követően is talpra állt ez a kis falu és az egykori Schulpe és Tallián uradalom között ''magát megváltva” élte nehéz, többnyire bezárkózott életét.”
- Az én szüleim is Firigyházáról származnak, de 1973-ban beköltöztek Törökkanizsára - mondja Újhelyi Nándor, a községi képviselő-testület elnöke. - Az anyai nagyanyám azonban továbbra is ott élt, nyáron sok időt nála töltöttem. Annak idején még magyarok laktak többségben a faluban, de most már csak mintegy 30 százalékra tehető a számuk. Szemtanúja voltam, hogyan épül le a valamikor szép és gondozott, virággal teli település... A telepesek bejövetelével megváltozott a képe. Bennem mindig ott volt a kérdés: miért indult hanyatlásnak ez a kis közösség? Apámtól, nagyapámtól sok történetet hallottam a valamikori életről, a vidám mulatságokról. A fiatalok bizonyára nem láttak jövőt a mezőgazdaságban, otthagyták a szülőhelyüket, sokan Törökkanizsán, illetve a hatvanas-hetvenes években, az iparosodás kezdetén, a jobb munkahelyek reményében Szabadkán telepedtek le. Helyükre a környező birtokokról más nemzetiságű lakosok érkeztek.
A falu iskolája összevont alsó tagozatokkal a hetvenes évekig működött. Amikor bezárták, a diákok Törökkanizsára ingáztak. Mivel korábban sem volt rendszeres buszjárat, és a szilárd burkolatú bekötőút is csak 1982-ben épült meg, sokan csak négy osztályt fejeztek be. Az iskola épületének a keretében működött egy kápolna is, Szent Mihály arkangyalnak szentelve. Aztán, valamikor az ötvenes években - ahogy az emberek mondták: - a kis kommunisták, akik egyébként magyar nemzetiségűek voltak, és akik nagyok akartak lenni, lebontották a kápolnát. Ezt követően szabadtéri szentmiséket tartottak, manapság már csak évente egyszer van ilyen alkalom, éppen a búcsú napján. Ekkor ismét megszólal a harang, amely azon a telken áll, ahol a szentmise is lezajlik.
Firigyházának jelenleg 120-130 lakosa van, a magyarok zöme az idősebb korosztályhoz tartozik, de van néhány fiatal házaspár is. Egyébként keresztelő két évvel ezelőtt volt legutóbb - sorolja Újhelyi Nándor, aki reméli, szeptember 25-én sokan eljönnek a firigyháziak és az elszármazottak találkozójára. Beszámolóját azzal a felismeréssel fejezi be, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még dokumentálhatnak egy letűnőben levő korszakot, és megmenthetik az emlékeit. Éppen ezért a fényképek és más okmányok gyűjtését az ünnepség után is folytatják, mert a terveik között egy könyv kiadása is szerepel.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink