Kovács Emese másodéves óvodapedagógus hallgató, aki a péterrévei Tanoda Fejlesztő Központban fog tevékenykedni a pályázati támogatásnak köszönhetően.

* Miért esett a választásod az óvópedagógiára?

— Mindig is humánus érdeklődésű voltam. Már az általános iskola alsó osztályában tanítónő szerettem volna lenni, tanítónőmnek köszönhetően. De az évek múlásával inkább az óvodapedagógia kezdett érdekelni. Sokan mondták már, hogy nagyon jól bánok a gyerekekkel, könnyen szót értek velük, szeretnek és én is szeretem őket, illetve kiélhetem minden kreativitásom, ezért úgy döntöttem, hogy a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar okleveles óvodapedagógusi szakán szeretném folytatni tanulmányaimat.

Kovács Emese (Fúró Dénes felvétele)

* A XXI. század fejlett és rohanó világában a gyerekek is megváltoztak. Hogyan látod, milyen új módszereket kell bevezetni a nevelésükbe?

— A modern kor olyan változásokat hozott, amelyekkel nagyon könnyű azonosulniuk a mostani generációknak. Kétségkívül a gyerekek ilyen körülmények között nőnek fel, és éppen ezért véleményem szerint a nevelésükbe éppen emiatt nem kellene drasztikus változásokat hozni, mert az óvodában olyan készségeket lehet fejleszteni, amelyek a technika adta lehetőségek által nem fejlődnek. Ezek finommotorikai mozdulatok, mint a ceruzafogás, írás, rajzolás gyakorlása, kisebb tárgyak fogása, érzékelése, felismerése. Ez mind olyan dolog, amelyre nagy szükségük van a gyermekeknek a fejlődésük során. A technika nem veszik el, de általa ezek az alapkészségek igen.

* Milyen feladatokat látsz el a Tanoda Fejlesztő Központban, hogy érzed ott magad?

— Egyelőre igyekszem mindenben segíteni, amiben csak tudok. Mivel nemrég kezdtük el a közös munkát, még nagyon kezdetleges, hogy milyen feladatokban kell részt vennem. Arról már volt szó, hogy a későbbiekben akár tematikus foglalkozásokon is tevékenykedhetek. Valamint pedagógiai módszereket is elsajátíthatok, ezáltal pedig tapasztalatot is gyűjthetek az oktatás területén.

* Sikeres pályázóként kinek ajánlod, hogy pályázzon a jövőben? Miért tartod fontosnak ezt a lehetőséget?

— Olyan hallgatóknak ajánlom ezt a pályázatot, akik ki szeretnék próbálni magukat új helyzetekben, és kamatoztatnák a karon szerzett tudásukat. Emellett azoknak is ajánlom, akik céltudatosak, hiszen a tanulmányok mellett a munkát is el kell végezni, ami nagy felelősséggel jár, és jól meg kell fontolni a döntést. Nagyon nagy lehetőségnek tartom, hiszen a tehetséges diákok számára ad egy pluszlehetőséget, hogy többet tanulhassunk, és jobbak lehessünk a szakmánkban. Szeretném megragadni az alkalmat, és kifejezni hálámat informatikatanáromnak, dr. Námesztovszki Zsolt docensnek, aki érdemesnek tartott arra, hogy jelentkezzek, és részt vehessek ezen a pályázaton. Hálával tartozom még dr. Kulcsár Saroltának, amiért lehetőséget adott, hogy a Tanoda Fejlesztő Központ csapatában tevékenykedhessek.

A harmadéves, tanító szakos Szeles Kolos a Szabadkai Egyházmegyéhez tartozó Caritas munkáját segíti a program során.

* Miért volt szimpatikus számodra a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar?

— A szabadkai Paulinum Püspökségi Klasszikus Gimnázium végén elgondolkodtam, hogy a teológián folytassam-e a tanulmányaimat, vagy inkább a gyerekekkel foglalkozzak, és mivel sok táborban, programban dolgoztam kicsikkel, melyek után pozitív visszajelzéseket kaptam, úgy döntöttem, egyfajta ugródeszkának kiváló lesz ez az alapképzés. Rengeteg táborban részt vettem, és gyakran találkoztam szegény sorsú, hátrányos helyzetű gyerekekkel, akiknek nem jut olyan szintű oktatás, amelyben fejlődni tudnának, ezért az is szempont volt a pályaválasztáskor, hogy szeretnék nekik segíteni.

Szeles Kolos

* Hogyan találod meg a közös hangot a gyerekekkel?

— Úgy gondolom, minden mást elfelejtek, félreteszek azzal, hogy el tudom magam engedni, háttérbe szorítom az egót, és a gyereket helyezem előtérbe. Sokrétű vagyok, jó néhány dolgot műveltem alapszinten, például a zenélést vagy a sportolást, ezáltal pedig egy közös pontot tudok találni a gyerekekkel. Minél tájékozottabbak vagyunk, annál könnyebb közel kerülni hozzájuk, illetve nagyon fontos, hogy pörögjünk, aktívak legyünk.

* Az előbb említetted a táborozást. Miért fontos, hogy valaki fiatalon táborokba látogasson?

— Elsősorban a szocializálódás szempontjából. Az pedig egy külön érdekesség, hogy más-más településekről érkeznek egy helyre a fiatalok. Egykori táborozóként azt tapasztaltam, hogy a vezetők egy hét alatt példaképekké válnak, akiktől a fiatalabbak szeretnének néhány dolgot elsajátítani, ami mindenképp jót tesz az egyén fejlődésének. Ha különböző régiókból gyűlnek össze a fiatalok, akkor rendkívül sokat tudhatunk meg a másik nyelvjárásáról, szóhasználatáról, kultúrájáról.

* A tíz hónapnyi „gyakorlatot” a Szabadkai Egyházmegye Caritasánál töltöd. Miért esett erre az intézményre a választásod, és miben tudsz segíteni?

— Korábban elvégeztem a Caritas elsősegély-tanfolyamát, majd két alkalommal a szegénység elleni világnap alkalmából gyermeknapot vezettem a Caritas csantavéri szervezetében. Az egyetem hallgatói önkormányzata is együttműködik a Caritasszal, így ezáltal is kapcsolatban voltam a szervezettel. Mindig is érdekelt a szeretetszolgálat munkája, az odaadás, a másikért élés, hogy tudd, nemcsak te vagy, hanem rajtad kívül mások is, akiknek odaajándékozhatod az idődet. Feladataim közé tartozik az adományok begyűjtése és elszállítása, az irodában is tevékenykedtem, valamint a Zvezda mozi helyén készülőfélben levő Caritas pékség és kávézó belső munkálataiban is részt veszek. Ha megnyílik az üzlethelyiség, akkor a gyerekek számára tartok programokat és foglalkozásokat.

* Mivel osztálytanító szakra jársz, muszáj megkérdeznem, hogy szerinted reagálnia kell a tanítónak, ha azt látja, hogy egy gyerek nem megfelelő körülmények között él otthon?

— Ha tisztában van azzal, hogy a diák honnan érkezik, és milyen a háttere, akkor tudjuk, hogyan viszonyuljunk hozzá. A tanító valamilyen szempontból a második szülő, egy nagyon közeli példakép, és éppen ezért nagyon fontos minden gyerekre odafigyelni. Nem szabad megkülönböztetni őket bőrszín vagy egzisztenciális háttér alapján, hiszen mindenki ugyanolyan értékes.