* Hogy találtatok egymásra?

— Eredetileg létezett már előttem a ContraBayando, csak akkor még duóban, melyet Miroslav Idić (harmonikás) és Szűcs Dávid (nagybőgős) alkotott. Mivel Dávidot jól ismerem, beszélgettünk arról, hogy jó lenne egy közös projektum, mire ő felajánlotta, hogy csatlakozzak hozzájuk. Így lett a duóból trió, és így született meg a jelenlegi felállás.

* A stílus közel állt hozzád?

— A zenekar francia sanzont, tangót, rumbát, bossa novát és egy csipetnyi etnót játszik, melyek közül azért volt, ami idegen terep volt számomra, főleg az etnó és a tangó. Egy kicsit nehéz volt megtalálnom bennük a dob megfelelő helyét, de mindez elég gyorsan ment, így végül is elég lazán alakult ki a végleges közös hangzás.

Fotó: Sánta Zoltán

* Mennyire éreztétek bátornak ezt a stílust/irányt választani?

— Merészen álltunk hozzá éppen azért, mert ilyen nincs a környéken. Kipróbáltuk, és láttuk, hogy működik. Az idő múlásával egyre több helyre hívtak bennünket, így kiderült számunkra, hogy mindenhol megálljuk a helyünket, legyen az egy kávézó, egy esküvő vagy akár egy teljesen önálló koncert egy ünnepségen. Arra is volt példa, hogy egy tárlatot nyitottunk meg, szóval még a kulturális eseményeken is teljesen jól beleolvadunk a környezetbe. Igazából vannak események, ahol mi vagyunk a középpontban, és olyan rendezvények is, ahol a háttérben jut nekünk szerep. Szerencsére mi mindkét típusú zenélést szeretjük.

* E három év alatt vannak állandó hallgatóitok, akiket sokszor láttok a koncertjeiteken?

— Szerencsére igen. Ez már az online platformokon is látszik, hiszen jelen vagyunk a közösségi médiában, ez manapság elengedhetetlen. Ott is rengeteg a visszajelzés, de természetesen a koncerteken is. Az idő múlásával aztán olyanok is vannak, akikkel személyesen is megismerkedünk, és kialakítunk velük egy jó viszonyt. Egyszer például az egyik koncertünkön megkértek, hogy játsszuk el az egyik rajongó — vagy inkább a zenénket szerető vendég — egyik kedvenc dalát, amit mi szívesen meg is tettünk, és csak közben tudatosodott bennünk, hogy ez valójában egy szülinapi köszöntő volt, merthogy egy torta is előkerült.

Herédi Krisztián Photography

* Úgy tudom, magánpartikon is részt szoktatok venni. Hogyan kell ezeket elképzelni?

— Az ilyen összejöveteleket általában jómódú emberek szervezik a barátaiknak. Ezek olyan „házibulik”, ahol sokszor még személyzet is van, szóval nagyon színvonalas magánesemények, melyeken minden nagyon kulturáltan történik, és ránk is maximálisan odafigyelnek, hogy minden feltétel meglegyen ahhoz, hogy mi is jól érezzük magunkat.

* Lehet tervezni ebben az új COVID-világban?

— Kizárólag rövid távra. Tavalyhoz képest egy kicsit jobb a helyzet, és a szervezők is derűlátóbbak, így például már a jövő évre is van felkérésünk. Ehhez csak úgy tudunk hozzáállni, hogy pozitívak és bizakodóak vagyunk. Szóval a közönség remélhetőleg egyre több helyen tud majd találkozni velünk.