Irodalom a kanizsai csöndben

Irodalom a kanizsai csöndben

Amíg a diákok számára a szeptember egy új tanév kezdete, addig a vajdasági magyar írók, költők, kritikusok és szerkesztők számára a Kanizsai Írótábor egy újabb állomását jelzi ez a hónap. Olyan ez, mint egy szakmai kirándulás, ahol mindenki figyel a másikra, és igyekszik minél több tudással, impulzussal hazatérni.

A LXVII. Kanizsai Írótábor az idén is a vendégek fogadásával kezdődött. Az időjárás mindvégig kegyes volt a résztvevőkhöz, ezért a Népkertben az írótábor emlékművének megkoszorúzása is őszi napsütésben telt. Bordás Győző, a szervezőbizottság elnöke a Dobó—Koncz-szobornál nyitotta meg a tábort, és kiemelte, hogy a rendezvény legfőbb célja az író és olvasó találkozása, valamint a bizalmas párbeszéd kialakítása.

— Ne feledjük, az itteni beszélgetések, elmélkedések irodalmunk állapotáról, a deficitáris műfajokról már sokszor eredményesek voltak. Ha visszagondolunk, látnunk kell, hogy itt fogalmazódott meg annak idején — a ’60-as évek második felében — egy regénypályázat kiírásának gondolata, mely 1968-ban tizenkét vajdasági magyar regény megírását eredményezte. Ezt követte a drámapályázat, mely meghozta a háború utáni első itteni színpadi műveket — mondta el Bordás.


A zEtna Kiadó beszámolója (a szerző felvételei)

Az ünnepi köszöntő és a koszorúzás után a Dobó Tihamér Képtárban Léphaft Pál karikaturisztikus íróportréit tekinthette meg a közönség. A kiállítást Heinerrmann Péter nyitotta meg, illetve Klemm József szavait is tolmácsolta, aki nem tudott jelen lenni a tárlaton.

A tábor első napján a posztumusz kötetek kerültek előtérbe. Legelőször Berényi Emőke mutatta be a Bori Imre levelezéséről szóló kiadványt, mely hamarosan megérkezik a nyomdából. A Forum Könyvkiadó Intézet munkatársa elmondta, hogy a legtöbb levél az 1967 és 1973 közötti időszakból származik. A kiadványból megtudhatjuk, hogy Bori egyfajta száműzetésként élte meg a csókai éveket, valamint a leggyakoribb levélváltásai Ilija Mihállyal folytak.


Irodalmi tanácskozás

Bányai János Különös effektusok című kötetét Faragó Kornélia tárta a hallgatóság elé. A könyv a symposionista képzőművészet kezdeteit mutatja be. A kiadvány szerkesztője kiemelte, hogy Bányai átfogóan vizsgálta a jugoszláv képzőművészeti modernitást. A legrégebbi írás 1961-ből származik, és Benes Józsefről szól, az pedig külön érdekesség, hogy az írásoknak majdnem a fele Maurits Ferenc festészetének kiteljesedését dolgozza fel. Faragó úgy véli, hogy Bányai jól ráérzett arra, hogy kikre érdemes odafigyelni.

Az est folytatásában Gerold László Színházi jövés-menés című kötetét Bordás Győző és Gobby Fehér Gyula mutatta be a közönségnek. Hangsúlyozták, hogy a színházkritikus és újságíró révén a Magyar Szó olvasói előtt kinyílt az egész jugoszláv színházi világ. A három kötet bemutatása után vacsorával és éjszakába nyúló beszélgetéssel zárult az írótábor első napja.

Szeptember 6-án délelőtt a Mécsvirág együttes járta a község általános iskoláit, név szerint Verebes Krnács Erika, Baráth Hajnal Anna és Zsoldos Ervin produkciója tette színesebbé a tanórákat. Az idén sem maradhattak el a rendhagyó irodalomórák, melyeken Balogh István, Mészáros Anikó és Bogdán József került közelebb a fiatalabb generációkhoz.


Várady Tibor átveszi a Vándorkulacsot

10 órakor a Dobó Tihamér Galériában a zentai képzőművészeti tanárok munkáiból összeállított tárlatot Lázár Tibor nyitotta meg, majd a vizualitás után ismét az irodalomé volt a főszerep, hiszen az ifjúsági otthonban megkezdődött az irodalmi tanácskozás. Az idei témát Koncz István egyik verssora ihlette, a szerzőknek a „Forrósodik a lég, s vele feszül a csend” idézet kapcsán kellett 1800 karakternyi szöveget írniuk bármilyen műfajban. A tollforgatók között volt olyan, aki Koncz Istvánról és költészetéről emlékezett meg, más a közeledő klímakatasztrófáról írt, illetve olyan szerző is akadt, aki a félelemkeltést mint irodalmi jelenséget vizsgálta. A tanácskozás vezetője Várady Tibor volt.

A Békavárban elfogyasztott közös ebéd után a kiadók az Art Caféban beszámoltak az idei eredményekről, legújabb kiadványaikról, terveikről. Dévavári Beszédes Valéria, az Életjel Kiadó igazgatója Bence Erika Utazások posztmonarchiában című tanulmánykötetét mutatta be Sziráczky Katalin színművésznő közreműködésével. A folytatásban a Forum Könyvkiadó Intézet következett, és miután Virág Gábor igazgató beszámolt az idei történésekről, Böndör Pál, Benedek Miklós, Patócs László és Antalovics Péter olvasott fel a legújabb kötetéből egy-egy részletet. A zEtna Kiadó két idei könyve volt a téma azon a beszélgetésen, amelyet Szögi Csaba és Döme Szabolcs vezetett. A két író Beszédes Istvánt mint költőt a Vagy lenolaj című verseskötetéről, mint a kiadó igazgatóját pedig a zEtna vezetéséről kérdezte. Sinkovics Péterrel A hologram hintóján című regényéről beszélgettek.


Patócs László Hász Róberttel beszélget

A dokumentumpróza is középpontba került, amikor a nyolcvanéves Várady Tiborral Losoncz-Kelemen Emese beszélgetett a Mi történt Écskán címet viselő kötet kapcsán. A könyvbemutató után Bordás Győző átadta az írótábor Vándorkulacsát Váradynak.

Az est utolsó beszélgetése Hász Róberttel folyt, őt Patócs László kérdezte a többi közt a sci-fi-ről, a detektívregényéről és a történelemhez való viszonyáról.

A tizedik születésnapját ünneplő Híd Kör az eddigi programokról, tervekről és a csoportosulás fontosságáról beszélt Dancsó Andrea, Bíró Tímea, Benedek Miklós, Oláh Tamás részvételével és Berényi Emőke, illetve Antalovics Péter moderálásával.

Az írótábor utolsó napját egy kötetlen beszélgetés zárta, mely Dudás Károly A nagy merénylő című regényéről szólt Balogh István és Brenner János felvezetésével.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink