„Jön majd egy alien, változó alakban, / emlékeztet régi, elképzelt nevekre, / általa lesz minden kevésbé lakatlan.” Áll Papp Attila Zsolt versének egy részlete az esemény leírásának elején. Október 29-én két programmal indult a zEtna Irodalmi Fesztivál, Magyarkanizsán a Gyere közelebb! Még közelebb! című programponttal indítottak, Hernyák Zsókával, a Vadas szerzőjével Ivanović Laura és Oláh K. Tamás beszélgetett. Ugyanezen a napon a zentai Mojóban az Égből alászálló „véletlenek” fantázianevű beszélgetésen Szögi Csaba és Törteli Réka, a Szakura angyalai szerzője és illusztrátora vesézte ki a könyvet. Őket Radics Viktória faggatta. Ezután Zentára költözött az irodalom, és november 4-én Benes Lászlóval, a Könyv apámról című kötet szerzőjével beszélgetett Sinkovits Péter.  

Aztán végre én magam is eljutottam a zentai Alkotóházba, hogy legalább egy napot végigkövessek ebből az igen gazdag programból, melyet a zEtna csapata összeállított. Két csodálatos erdélyi fotós művei zártak bennünket keretbe. Fülöp Lóránt Agyagfalva- és Szentes Zágon New York-sorozata két különböző, mégis sokban hasonlító világot mutat meg. Erdélyt és a világ legnagyobb metropoliszát, New Yorkot. Annak azonban egy undergroundabb rétegét. A falakon falusi disznóvágásról egy vágással a New York-i metróba keveredünk. A kiállítások a Művészeti Karaván programjaként érkeztek Zentára.

Az esten Beszédes István költő, szerkesztő köszöntötte az egybegyűlteket, majd Mărcuţiu-Rácz Dóra hivatalosan is megnyitotta a két kiállítást. És belevágtunk. Elsőként Mesés Péter került mikrofonvégre, vele Bozsik Péter beszélgetett Arthur Koestler Sötétség délben című regényének új fordítása kapcsán.

— Valamikor 2010-ben jelent meg egy folyóiratban a hír, mely szerint megtalálták Koestler eredeti német kéziratát. Ez rögtön felvillanyozott, és tudtam, ezt nekem kell lefordítanom.

Mărcuţiu-Rácz Dóra

A Sötétség délben című regény kéziratáról sokáig hitték, hogy elveszett, s a Koestler barátnője által angolra fordított verziót kezelték eredetiként, ám egy doktorandusz véletlenül rábukkant egy Rubasov című szövegre, s mint kiderült, ez volt az eredeti kézirat — tudtuk meg Mesés Pétertől, akinél a regény ott szerepel az öt legfontosabb könyv között, melyet olvasott.

Bozsik Péter és Mesés Péter

— Még fiatalon került kezembe a kötet, tizenéves voltam, rendes kis úttörő, s megrendített a felismerés, hogy milyen országban élek.

A könyv ugyanis egy szovjet főfunkcionáriusról szól, egy koncepciós pert és kivégzést ír le, főszereplője Rubasov, akinek karaktere igen sok hasonlóságot mutat Buharinéval. A fordítótól megtudtuk, hogy az angol kishölgy bizony sokat puhított az „eredeti” angol szövegen, voltak szófordulatok, melyeket nem írt bele, hiszen számára túl soknak tűntek. Több példát is hallottunk: például a „lehúzta a WC-t” helyett „kihúzta a kádból a dugót” szerepel.

A második szerző Kormányos Ákos volt, akit Serfőző Réka faggatott új, Töredezettségmentesítés című kötetéről.

— Az új kötet központi témája a traumapoézis felől indult. Egy mozgássérült emberről szól, s én is az vagyok. Sokáig nem írtam erről a témáról, aztán a többi közt Terék Anna Halott nők című könyvét olvasva jöttem rá, hogy talán mégis tudnék vele foglalkozni — mondta Ákos. A téma organikusan jött, és szerinte csak így érdemes, hiszen elsősorban egy jó szépirodalmi alkotást akart létrehozni, nem pedig társadalmilag hasznos könyvet. — Nem akarok a kötettel valami társadalmi változást előidézni, de azért reménykedem benne, hogy mégis megtörténik. A célom azonban nem ez volt, hiszen azzal öncélúvá válna.

Kormányos Ákos

A lírai én kapcsán ennyit mondott: — Szerintem ha meg is történtek velem ezek a sztorik, melyekről írok, akkor sem az én történetem.

Sokáig gondolkodtak a műfaji meghatározáson, míg végül a szerkesztő, Losoncz-Kelemen Emese javaslatára verses vallomásként definiálták a kötetet. Arra a kérdésre, hogy mennyire van terápiás jellege az írásnak, Ákos azt válaszolta, hogy igen is, meg nem is.

— A munkának volt terápiás jellege. A versírás azért terápiás, mert munka.

Szünet. Rá is fért a hallgatóságra, hiszen gondolkodnivaló már ez után a két beszélgetés után is akadt bőven. Majd Oláh K. Tamás következett, Kifulladás után című friss kötetéről beszélgetett vele Bicskei Gabriella. Ekfrázis. Egy olyan fogalom, amelyet nem biztos, hogy mindenki ismer. Mit is jelent: egy művészeti alkotás gazdag irodalmi leírása, legyen az festmény, szobor, kárpit, épület vagy bármi egyéb. És Tamás versei s hasonlóak.

Oláh K. Tamás

— A képi élmény, érzet megfogalmazhatatlansága érdekelt. Emellett pedig magam is fotózom, és most a fotográfia, a fénnyel való rögzítés metaforája határozza meg tudatosan a szövegeimet. Nem képződött egy kép a fejemben képként, hiszen ami csak az ember fejében van, az még talán nem is kép — részletezte Tamás, aki a költészet és a fotográfia mellett filmmel és színházzal is foglalkozik, és mint mondja, nem tudna választani köztük, hiszen ezek együttesen inspirálják őt, így válik egésszé. Tamás élményeket mos egymásra kötetében, nőkről ír, de megjelennek a versekben filmes utalások vagy akár Pompei is.

Az Irodalmi Karaván programjának első előadása A bolygó nevet talál címet kapta, Papp Attila Zsolt költővel, a Helikon szerkesztőjével Mészáros Anikó beszélgetett. Szó esett származásról, fontos helyszínekről, hiszen bár a Bánságban született, onnan a Székelyföldre, majd Kolozsvárra került. Ott szocializálódott, az a város tette költővé.

— Nem vagyok az a mutogatós fajta, sokáig az asztalfióknak írtam, és remegő gatyaszárral kopogtattam be a Helikon szerkesztőségébe, hogy átnyújtsam a verseimet. Aztán két nap múlva csörgött a telefonom, hogy megjelentetik.

Beszéltek még az Előretolt Helyőrségről, annak korszakairól, az erdélyi irodalmi életről és természetesen Papp Attila Zsolt költészetéről is. Nem grafomán alkat, keveset ír, s azt is megrostálja. Szerkesztő és költő különválik, s annak örvend, hogy a Helikonnál nem abban a műfajban szerkeszt, amelyben maga is alkot. Vegyíti a tudományos-fantasztikus irodalmat és a költészetet. Az első „űr-költő” Erdélyben.

— Szeretem a sci-fi-irodalmat. Kora kamaszkorom óta falom. Eleinte spontán jött, később tudatosan.

Erdélyt a Holdra kellene költöztetni? Még az is lehet. — Megfogott az üreges Hold elmélet. Ez azt jelenti, hogy a Holdon azok a kráterek, amelyeket néha mi is látunk, lejáratok, féreglyukak a Hold középpontja felé, ahol már puhul a tömege, s ott van valami. Nem tudni, mi, de akár élet is lehet. Lehet, hogy a Hold egy űrhajó? Ide költöztetném Erdélyt.

Az estet a Függőleges bestiárium című beszélgetés zárta, Karácsonyi Zsoltot Sándor Zoltán kérdezte. Karácsonyi Zsolt József Attila-díjas költő, a Helikon főszerkesztője, műfordító. Egyetemi oktató is volt, és még sok más. A beszélgetésen szó esett az erdélyi irodalomról, mely szerinte működőképes, s érzése szerint közelebb kerültek az összmagyar irodalomhoz is.

— Nekem vágyálmom, hogy a jó szerzők ne csak a Kárpát-medencében, hanem Európában is ismertek legyenek.

Arra a kérdésre, hogy vannak-e speciális erdélyi jegyek a szövegekben, elmondta, hogy erre egy felvidéki kritikus válaszolt. Szerinte az erdélyi szerzők szeretnek kacérkodni régiesebb hangsúlyokkal, valamint megvan a klasszikus forma iránt megőrzött igényük. Akár a legfiatalabb szerzőknél is.

— Nekem mítosz Erdély. Ha egy erdélyi szerző leírja azt a szót, hogy fenyves vagy fenyő, hiába posztposztavantgárd a kontextus, a tanulmányírók ilyenkor nem tudnak elvonatkoztatni. Én támogatom, hogy legyenek valamiféle mítoszok, mert ha vannak, abból az arra képesek létre tudnak hozni jeles irodalmi műveket. De nem kell mitologizálni.

A román irodalomról is beszélgettek, majd Karácsonyi Zsolt köteteiről, arról, hogyan ír, és hogy az ihletet szereti megvárni.

A programok november 6-án, szombaton folytatódtak és zárultak, aznap a zEtna menüjén még a következő beszélgetések szerepeltek: Semper idem — a könyv és szerzője, Đorđe Lebović kapcsán a fordítóval, Radics Viktóriával Rajsli Emese beszélgetett; A vágy, hogy meghatódjunk — az esszékötet szerzőjével, Gács Annával Józsa Márta beszélgetett; A mérgezett gyalog — Celler Kiss Tamás és Berényi Emőke beszélgetése; Szobornék városa — Csuhai Istvánt faggatta Ladányi István, s a zEtna Irodalmi Fesztivált a Szapphó-paradigma zárta, Babiczky Tiborral Bozsik Péter beszélgetett.

Az Irodalmi Karaván és a Művészeti Karaván támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a zEtna Irodalmi Fesztivált a Magyar Nemzeti Tanács, valamint a tartományi művelődési és tájékoztatási titkárság, a zEtna Beszélgetések a vulkán alatt elnevezésű sorozatát a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság, valamint Zenta Önkormányzata támogatta, társszervezők a Forum Könyvkiadó Intézet, a Szépírók Társasága, a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ, valamint a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet.