Szálltam rózsaszín lovon — Az október 20-ai irodalmi esten Szergej Alekszandrovics Jeszenyin (1895—1925) és művei kerültek fókuszba. Történt mindez Erdődi Gábor műfordító rendezésében, mely projektumban Závory Andrea  és Kákonyi Tatjána színművészek működtek közre (utóbbi a megidézett költő anyanyelvén olvasta fel a kiválasztott verseket), valamint Huzella Péter előadóművész, zeneszerző, aki gitáron játszott. Ráadásként Paár Mária hozott egy Jeszenyin-alkotást saját fordításában, illetve az Elindulok című költemény hangzott el. Ez utóbbi a házigazda, Schön György gitár- és énekhangi tolmácsolásában.

„Falu-sövény mellett haladva / csöndes igéket mormolok: / százszor boldog, ki elfogadta / a tarisznyát, vándorbotot, / boldog, kit gyér öröm vigasztal, / barát, ellenség elfeled, / kit dülő, mezsgyekő marasztal, / ki csal kévéknek hajt fejet, / s ki csak kévéknek hajt fejet.” (Jeszenyin: Elindulok (részlet), Rab Zsuzsa fordítása)

Jeszenyin, a XX. század legnagyobb, egyébként falusi származású, orosz lírai költője. Verseiben a komplex képek jelentkeznek. Költészetére jellemző az orosz táj és lélek kapcsolata. Felejthetetlenek az állat-növény-ember képeiből szervesen összeillesztett metaforái (kalászlovak, szemed magvai stb.). A fordító élete első fordítása a Sagane, amely a Perzsa motívumok ciklusból való. Falusirató költő volt a kommunizmus első éveiben, ezért megölték…

A második esély. Egy szívátültetés regénye (2019) és Gyermekláncfű. 77 mese Hetedhétországból (2022) — Józsa Attila erdélyi költő, író, műfordító köteteinek bemutatója (október 21-én) létszámban ugyan viszonylag kevés érdeklődőt mozgatott meg, ellenben éppen ettől vált az egész még inkább meghitt, családias hangulatúvá. Eseménnyé, amely ismét légiesít(h)ette a meglévő határokat, s hoz(hat)ta egy cseppet újra közelebb egymáshoz az egymástól fizikailag igencsak távol élő ismerősöket, jóbarátokat. Brassótól a Temesközig. Interaktív formátumban gombolyítva a bennünk élő kedvenc meséink fonalát is. Művészien és szabadon.

      A köteteket Horváth Zoltán György Podmaniczky-díjas műegyetemi oktató, a Romanika Kiadó vezetője, illetve Józsa Zsuzsanna, a székelyföldi Háromszék napilap szerkesztője, a szerző felesége méltatta.  Ferenczy Lilla és Réka népdalokat énekeltek, az est szervezője/házigazdája pedig a verses mesekötet/mesés verseskötet Utazás Meseországba című szonettjéből készített ún. song-netet. Magyarán: egy Józsa-mesét ruházott fel akkordokkal, s az így megkapott dalt pedig — néhány rögtönzött hangpróba után — végül minden egybegyűlt közösen énekelte.

Néhány szóban a bemutatott Józsa-kötetek szerzőjéről:

Józsa Attila Brassóban született 1962-ben. Unitárius vallású, két felnőtt gyermek édesapja, Sepsiszentgyörgyön él. Tízéves kora óta ír. A Cenk-könyvek sorozatban 2007-ben jelent meg a Változatok a Sors-szimfóniára című válogatott verseskötete, több román és magyar antológiában publikál. Sepsiszentgyörgyön 2004-ben megalakította a Parnasszus Irodalmi Kört, melyet azóta is működtet. Sok román és magyar költőt fordított: lefordította például Eminescutól a Luceafarul Esthajnalcsillag című hosszú poémáját. Költőóriásaink közül Ady Endre, Petőfi Sándor, Pilinszky János, Dsida Jenő, Sinka István, Áprily Lajos verseit fordította románra. Jelenleg is több irodalmi műfajban alkot.