Az iráni rendszer létrejötte

A mai Irán az ókori Perzsia utódállama. Az országot hivatalosan csak 1935 óta nevezik Iránnak, noha ez a név már régebben is létezett. Az utolsó két dinasztia, a Kádzsár és a Pahlavi felismerte, hogy az országnak szüksége van a nyugati kötődésre, ezért engedményeket tett a nyugati eszméknek, életmódnak. Ez különösen a Pahlavi-dinasztiára volt jellemző, mely erőszakos is volt, és mely csak ötvennégy évet volt hatalmon.

Fotó: Beta/Leo Correa

Irán vallási vezetője, Homeini ajatollah száműzetésben élt 1964 és 1979 között, és 1979-ben Franciaországból tért vissza. Az iszlám forradalom elsöpörte a monarchiát, és iszlám köztársaságot hozott létre. Ám az új rendszer vallási vezetésű, teokratikus állam világi elemekkel. Iránnak van alkotmánya, parlamentje, kormányfője, ezek döntéseit azonban felülbírálhatja az ajatollah. Ő egy személyben a Korán értelmezőjeként ítéli meg az aktuális kérdéseket, elnökként dönthet, a Forradalmi Gárda — Irán elit hadserege — irányításában is szerepe van, és végül „fatvát” is kiadhat, mely jogértelmezés, és egyebek között arra is kiterjed, hogy minősítse, ha valaki halálos bűnt követett el, és jogossá tegye a megölését. Irán a palesztinok egyik fő támogatója is, egyrészt ideológiai okokból, a Korán szerint ugyanis az elnyomottakat támogatni kell, és az iráni értelmezés szerint a palesztinok ilyenek, emellett a zsidó államot nem ismeri el, az iszlám világ vezetésére törekszik, és a Földközi-tenger térségéig terjedő befolyási övezetet akar. Trump amerikai elnök — aki gyakran túloz, de kijelentéseinek mindig van valami alapjuk — mindezért egy beszámíthatatlan rendszernek nevezte az iránit. Nem véletlen, hogy február 28-án reggel 8.15-kor azzal kezdődött a katonai akció, hogy Ali Hámeneit megölték, őt Trump elnök a világ legrosszabb emberének nevezte a támadás előtt, rendszerét és szövetségeseit pedig már jó ideje a gonosz tengelyének tartják. Az ajatollah halála után a 88 bölcs vette át a vallási vezetést, akik az új ajatollahnak Ali fiát, Modzstaba Hámeneit választották. Modzstaba is megsebesült a támadáskor. Az amerikaiak, úgy tűnik, más vezetőt nem akarnak likvidálni, sem a reformer Maszúd Peszeskján miniszterelnököt, sem Mohammad Bagher Ghalibafot, a parlament elnökét, aki keményvonalas politikus, és a Forradalmi Gárda vezetésével szoros kapcsolatban áll. Ehelyett a katonai létesítmények, hajók és a Forradalmi Gárda pusztítására, főleg a parancsnokok likvidálására törekszenek, de az új ajatollah kérdésében nem egyértelmű, mi a cél. Közben Irán napról napra jelenti be, hogy melyek az új támadási célpontjai, és úgy tűnik, hogy két hét bombázás után is tud támadni.

A hadműveletek „menetrendje”

A hadműveletek kezdetén látszott, hogy a támadó felek nagyon jól fel vannak készülve. Az amerikai és az izraeli hírszerzés (melyek egyébként egymás ellen is kémkednek) erre az alkalomra a legjobb értesüléseit összesítette, és így hatékonyan működik a háborús mechanizmus.

A rendszer vezetőjének likvidálása után a katonai kommunikáció és a légvédelem, valamint a légierő megbénítása volt a cél. Ez sikerült is, így az USA és Izrael immár szinte teljesen uralják Irán légterét. A következő cél az iráni rakétakilövők megsemmisítése. A jelenlegi technológiai fölényével az amerikai hadsereg elvben képes a kilövést követő 4 percen belül precíziós ellencsapást mérni. Az irániak drónjai azonban egyelőre nehezen kezelhető gondot okoznak. Nem feltűnőek, viszonylag olcsó előállítani őket (kb. 50 000 dollár darabja), és a lelövésükre használt Patriot rakéták nagyon drágák (kb. 4 millió dollár darabjuk). Az amerikai és az izraeli támadók két héttel a támadás kezdete után még nem semmisítették meg az iráni hadiflottát.

Izrael Libanonra is koncentrál. Megtámadta az országot, és a déli felén élőket távozásra szólította fel, igyekszik a Hezbollah (az Irán által támogatott terrorszervezet) teljes hálózatát felszámolni, és tagjait likvidálni, szárazföldi akciói már elindultak, de úgy tűnik, hogy ez csak a kezdete egy masszív inváziónak. Az USA szerintem nem tervez partra szállást, csak a csapások erejének növelését helyezte kilátásba. Ebben a szakaszban a legfőbb cél vélhetően a flotta és a Forradalmi Gárda felszámolása, illetve gyengítése. Trump elnök a támadások előtt ugyanis azt ígérte, hogy azok, akik nem teszik le a fegyvert, „szörnyű halált fognak halni”.

Azt hiszem, reális Trump elnök feltételezése, hogy összesen öt-hat hét alatt le tudnak bombázni Iránban mindent, amit érdemes, és amiről információjuk van. Ezt a határidőt, melyet Trump maga szabott, érdemes lesz betartania, mert az USA-ban már elkezdték firtatni, hogy mennyibe kerül a hadművelet egy napja az amerikai adófizetőknek. Irán válságát, de erejét is mutatja, hogy minden mindegy alapon képes volt lezárni a Hormuzi-szorost. Emiatt a világ kőolajigényének csaknem 20 százalékát, a cseppfolyósítottföldgáz-szükségletnek pedig a negyedét adó útvonal blokkolása az energiaárak meredek emelkedését okozta. Az USA a szoros átjárhatóságát egy nemzetközi együttműködéssel akarná megvalósítani, melybe Kínát, Japánt és Dél-Koreát, valamint Nagy-Britanniát és Franciaországot is szívesen látná, miközben az USA tovább folytatná Irán gyengítését. Ez a terv így felettébb kérdéses. Egyelőre az tűnik biztosnak, hogy kb. három-négy hét múlva egy kissé visszavonják az Abraham Lincoln anyahajót és az azt követő flottát a térségből. Viszont Izrael folytathatja Irán támadását, hiszen Netanjáhú miniszterelnök többször is az iráni rendszerváltásról beszélt. De egyelőre sem a rendszerváltásról, sem az ajatollah hatalmának megkérdőjelezéséről, sem a nagyszámú iráni kisebbségek (azeriek, kurdok, a dél-iráni beludzsisztániak) lázadásáról sincs szó.

Az USA légierejének kétségkívül megvan az a képessége, hogy Iránt „visszabombázza” a középkorba, hiszen a katonai infrastruktúra mellett a civil infrastruktúrát még könnyebben megsemmisíthetné, ezt azonban egyelőre nem teszi. Trump számára ugyanis az a prioritás, hogy véglegesen leállítsa a nukleáris programot és a rakétafejlesztést, valamint a proxi- és terrorszervezetek (Hezbollah, húszik) pénzelését és felfegyverzését. A rendszerváltás a belső folyamatoktól függ. Irán meggyengülése áttételesen Kína meggyengülése is, hiszen kőolajigényének kb. 15%-át Irán fedezte. Oroszország egyrészt egy katonai szövetségest veszít, másrészt viszont drágábban adhatja a kőolajat, sőt, az USA feloldotta az orosz kőolaj szállításának embargóját. Az energiaárak növekedése miatt Európa egyértelmű vesztese a hadműveleteknek.

Az izraeli Oroszlán Üvöltése hadművelet vélhetően tovább fog tartani, mint az amerikai Eposzi Harag, Izrael ugyanis elszánt abban, hogy felszámolja a Hezbollahot Libanonban. Ha kell, talán olyan rombolást fog véghez vinni, mint Gázában. Az ottani háborúban viszonylag nagy emberveszteségei voltak, de az ebből fakadó feszültségek ellenére az izraeli társadalom ezt még elfogadja, mert nem akar terrorfenyegetettségben élni.

Semmi bizalom a Közel-Keleten

A közel-keleti krízis erősödőben van, már Európában is történtek antiszemita támadások zsinagógák ellen. Irán még mindig képes a szomszédos államokra és az ott állomásozó amerikai támaszpontokra is rakétákat, illetve drónokat kilőni, amivel paradox módon utólag is igazolta az ellene való fellépést. A háború előtt Irán deklarált szándéka az volt, hogy befolyása Irak, Szíria és Libanon bevonásával a Földközi-tengerig terjedjen, de az ún. siíta félholdból, úgy látszik, nem lesz semmi. Irán még lehet fontos regionális tényező, de ehhez el kell fogadnia a környező országok, Izrael és az USA játékszabályait. Minél később teszi ezt meg, annál több veszteség éri. Tehát nem lesz a térség irányítója, hanem csak része a közel-keleti biztonsági rendszernek — ha lesz ilyen. Igaz, hogy az iráni rendszer még jó ideig fennmaradhat, sőt, még inkább elszigetelődhet, de ha átlépi a most felállított vörös vonalakat (nukleáris fejlesztések, rakétafejlesztés, terrorszervezetek támogatása), akkor egy újabb légi háborúra számíthat, mely 12 napos, de akár 12 hetes is lehet.