Vannak éjszakák, amikor az ember arra ébred, hogy éppen azt álmodta: egy dzsungel kellős közepén Indiana Jonesként egy baltával vág magának utat a burjánzó indák között, és az inkák kincsét vagy az elveszett frigyládát keresi, titkos feladványokat fejt meg, esetleg oroszlánokkal harcol.
Aztán néha arra ébred oroszlánüvöltéssel, hogy úgy érzi, mintha ugyanaz a balta az ő hátába állt volna bele, és hirtelen nem tudja eldönteni, hogy egy indián, esetleg egy feldühödött inka csapta-e belé, vagy csak az a huncut kis idegszál csípődött be oda, ahová neki nem lett volna szabad. És kiderül, hogy az utóbbi. Ekkor következik a gyors fájdalomcsillapítás gyógyszerrel, a csillagok minden egyes felüléskor megjelennek a szemünk előtt, hűtjük a fájó területet, majd valaki azt mondja, melegíteni kell, pihentetjük, majd kiderül, hogy néha azért fel is kell kelni, jönnek a reggelik az ágyban és az orvos nénik a szép, hegyes injekciós tűikkel.
És sorjáznak a kérdések: miért történt ez velem, miért éppen velem, miért éppen most? Aztán következnek a válaszok: te oktondi nőszemély, hát az utóbbi években annyit sem sportolsz, mint egy nyugdíjas tornatanár! Csak ülsz a gép előtt, és levelekre válaszolsz, kérdezel, majd megint válaszolsz, mint egy várkisasszony, aki napi levelezésben áll a lovagjával és annak miden hozzátartozójával, s a tintának megszáradni sincs ideje a papíron.
A barátok is gondolkoznak, és remek tanácsokkal látják el az embert: „Csontkovács… Az kirántja a becsípődést” — ettől a gondolattól ilyenkor a hideg is kirázza a gyengélkedőt. „Masszázs… Csak az segít” — ez már kellemesebb. „Biztosan sok volt a stressz mostanában, azért van ez” — éppen egy nyugodt időszakon vagyok túl. Vagy: „Túl nagy terhet cipelsz a hátadon, derítsd ki, mi lehet az” — talán a túlélni Szerbiában teher lesz ez, de ezzel nem vagyok egyedül, és annyira nem is foglalkoztat mostanság. A legtöbbet hallott vélemény pedig: „Most legalább lesz időd átgondolni az életed, hol is tartasz, merre haladsz, stb.” Egy kis odafigyelés önmagunkra valóban jót tesz. Mert egyébként mikor volna időnk megállni egy egész hétre, lelassítani a lovakat, és hátradőlni? Talán a nyaraláson. És a gondolkodás mellett rengeteg idő marad pótolni a meg nem nézett filmeket, elolvasni könyveket, aludni. Sokat aludni. (Kivéve hajnalban, az idegecske ugyanis korán kelő.)
Ami viszont biztos, hogy egy kis testmozgás senkinek sem árt, egy kis kondíció mindenkire ráfér, és egy kis odafigyeléssel sok minden megelőzhető. Én már be is szereztem egy fürdőruhát.
Tanulság: inkább Indiana Jones vágja szét az inkákat és az indákat, mint az inkák az ő gerincét. Mozogjatok! Mozogjunk!
