A Krisztus-hívők egységéért meghirdetett ökumenikus imahetet legelőször 1968-ban tartották meg. Történt az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága, valamint a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács közös szervezésében. Mindezt kapcsolódó tanulmányi anyaggal is teljessé téve.
A vasárnaptól vasárnapig, dátumilag pedig 2020. január 19-e és 26-a közötti időszakban Torontálvásárhelyen, a hajdanán önálló nagyközségként is jegyzett dél-bánsági településen ezúttal sem maradt el a falu református és katolikus felekezetének egymásra találása. Immáron harmadik esztendeje. Közös imák, zsoltárok és egyházi énekek/dicséretek, illetve igehirdetés(ek) által. Mindezt végül egy bensőséges szeretetvendégséggel zárva, a nevezett helyi egyházközségek gyülekezeti otthonában. Az egy-egy imaórára tagolt alkalom kedd esti nyitányát a helyi református egyházközségben tartották meg, két nappal később pedig a katolikus plebánia nyújtott hajlékot ennek az ökumenikus szándéknak. Az egybegyűltek előtt Istennek szent igéjét elsőként ft. Masa Tamás plébános, majd pedig nt. Beszédes Mária lelkésznő hirdette. A 2020. évi ökumenikus imahét anyagát a máltai keresztények készítették.
Elbocsátó áldás: nt. Beszédes Mária lelkésznő és ft. Masa Tamás plébános (a szerző felvétele)
Az alábbi szövegrészt az idei imahéti anyag ajánlójából emeltük át. Mindannyiunk épülésének szándékával.
„Málta a Földközi-tenger szigetállama, melyet minden oldalról hatalmas víz vesz körül, így a hajóközlekedés egyik központja a Földközi-tengeren. Ezen a 316 négyzetkilométernyi — Budapestnél jóval kisebb — szárazföldön, azaz az állam területét alkotó szigeteken 430 ezer máltai polgár él. […] Az anyaszigethez tartozik a közeli Gozo szigete, melynek területe 67 négyzetkilométer. Málta és Gozo keresztényei minden év február 10-én együtt ünneplik a hajótörött Pál apostol szigetre érkezését, a 2020. évi imahéten pedig a világ Krisztus-követői a máltai keresztényekkel együtt olvassák ennek a hajótörésnek a történetét. Pál és útitársai a hajó személyzetével együtt Rómába tartottak a viharos tengeren. Az apostol még ebben a kritikus helyzetben is missziós lehetőséget látott. A megpróbáltatásban nem esett pánikba, nem csüggedt el, hanem tudta: Isten kezében van. Ott is Istenhez tartozik. Istennek szolgál. Istenben bízik. Meg volt győződve róla, hogy Istennek mindennel, ami történik, távlati tervei vannak. Nem is titkolta ezt a sorstársai előtt, akik végül osztoznak Pállal a kenyéren is, a reménykedésben is. A máltai keresztény testvérek az isteni gondviselést hangsúlyozzák, amikor évente felidézik Szent Pál hajótörésének történetét. A Máltára akkor érkezettek hajótöröttek voltak. A Pált és hajótörött társait befogadó — akkor pogány — máltaiak ismerték a szeszélyes tenger életet kockáztató viharait. Tisztában voltak az akkori hajóépítés fogyatékosságaival is. Tudták, milyen kiszolgáltatott helyzetben van egy hajó a viharban a sziget közelében. […] Ezen az imahéten fontos lenne tehát, hogy minden igehirdető gondoljon az imahét központi üzenetére, és ez legyen iránymutatás embertársainkkal való kapcsolatunkban: »…nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…« (ApCsel 28,2). Az, hogy Máltán ma keresztények élnek, azt jelzi, hogy a hajótörött Pál és útitársai elfogadták a lakosok vendégszeretetét. Igyekeztek és tudtak is adni a máltaiaknak abból a hitből, reménységből, Jézus Krisztus szeretetéből, amely őket hordozta. Ilyen kölcsönös lehetőség ma a keresztények ökumenéje.”