Király Rózsa és Bózsity Irén Csantavérről érkezett. A faluból Utcai Róbert plébános vezetésével tizenhárman jöttek el a lelki napra, mint mondták, a többi közt azért imádkozni, hogy az orosz—ukrán háború véget érjen.

— Mindenki hozta a családja problémáját, hogy leimádkozza, illetve aki először lép be egy templomba, mint én is, az kérhet valamit, hogy például egy betegségtől szabadítsa meg a Jóisten, és akkor az teljesül — mondta Rózsa.

— Hasonló okokból jöttem, a családért. Megnyugvás, feltöltődés. Tartjuk otthon a nagyböjtöt, a pénteki napokat — mesélte Irén.

A nagyböjti bűnbánati nap alkalmából megtelt zarándokokkal az adorjáni templom

— A bűnbánati napra több mint kétszáz zarándok érkezett Topolyáról, Tornyosról, Újvidékről, Temerinből, Csantavérről, Zentáról, Magyarkanizsáról és a környékbeli falvakból — sorolta Orcsik Károly atya, a szervező és házigazda plébános, majd hozzátette, évekkel ezelőtt indult el az egyházmegyei bűnbánati napok szervezése, Szakály József és Baráth Gábor atyák kezdeményezésére. — Az volt a cél, hogy olyan templomokat jelöljünk ki zarándoklati helyként, ahová egyébként ritkán jutnak el a kedves testvérek, így járt a zarándoklat Bácsban, Óbecsén, Gomboson, Kishegyesen. Nagyon örülök, hogy ősrégi, kis templomunkat betöltötték a hívek. Sokat készültünk erre a napra, több alkalommal tartottunk munkaakciót, melyben a művelődési egyesület tagjai is aktívan részt vettek, egyebek mellett rendbe tettük az 1910-ben épült Kálvária-kápolna környékét és az egyéb helyszíneket, a közös munka pedig összekovácsolta az embereket.

A lelki nap szervezője, házigazdája, Orcsik Károly atya

Az atyával arról is beszélgettünk, hogy a papoknak is szükségük van arra, hogy a nagyböjtben el tudjanak csendesedni, hiszen húsvét közeledtével számos feladat vár rájuk, és ahhoz, hogy az ember tudjon valamit adni, a változatlan isteni üzenetet újabb köntösbe tudja öltöztetni, a plébánosoknak is fel kell töltődniük lelkileg. Örömmel számolt be arról, hogy a koronavírus-járvány miatt két évvel ezelőtt bevezetett korlátozások megszüntetése után boldogsággal és reménykedéssel töltötte el a híveket, hogy a legutóbbi szentmisén, Szent József ünnepén újra lehetett kézfogás, tehát a hívek békejobbot válthattak, és megerősítette őket, hogy a szenteltvíz visszatérhetett a tartókba.

Az adorjáni kálvária

A bűnbánati nap mottójáról, a Lukács evangéliumában elhangzó „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” felszólításról Msgr. Ddr. Rokay Zoltán címzetes prépost, pápai káplán, nyugalmazott professzor tartott előadást.

— A nagyböjt alatt megpróbálunk magunkba szállni, és több-kevesebb sikerrel a jó elhatározásokat meg is valósítani, hogy hitelesen tudjuk kimondani majd azt, hogy hiszek, hiszen valójában ezt célozza a nagyböjti előkészület, hogy a keresztségi ígéreteket és remélhetőleg a keresztény életünket, krisztusi életünket is megújítsuk. Szent Lukács az evangéliumában nagy hangsúlyt helyez az imádságra, elsősorban Jézus Krisztus imádságára. Amint azt XVI. Benedek pápa a Názáreti Jézus című könyvében nagyon szépen kiemeli, Jézus életében a döntő pillanatokban megtaláljuk azt, hogy imádkozik, és Jézus Krisztus imádsága által valósul meg, érhető tetten az Atya és a Fiú egysége. Jézus Krisztus, miután megkeresztelkedett a Jordán vizében, imádkozott, és leszállt rá a Szentlélek galamb képében, vagy az apostolok kiválasztása előtt Jézus az egész éjszakát imádságban töltötte, avagy színeváltozásakor Jézus felment a hegyre a kiválasztott tanítványokkal, és imádság közben színében elváltozott, ruhája és arca ragyogott — tehát az imádságnak ilyen ereje, hatalma van, a harmadik evangélium, Szent Lukács evangéliuma szerint. Hogyha Jézus Krisztus és a Mennyei Atya közti egységet az imádság, a Mennyei Atyával való beszélgetés valósítja meg, akkor ha minekünk egyáltalán valami kapcsolatunk lehet, márpedig hisszük, hogy lehet és van a Mennyei Atyával, az a mi esetünkben is ez az imádság.

A lelki nap szervezője, házigazdája, Orcsik Károly atya

Az előadás után a zarándokok a közelben levő kálváriához vonultak, és keresztúti ájtatosságon vettek részt, majd zsolozsmával és szentmisével ért véget a szabadkai egyházmegyei nagyböjti bűnbánati nap Adorjánon.

A katolikus egyházban bűnbánati napnak számít az év összes péntekje és a nagyböjt ideje, melyen isteni törvény folytán minden hívő köteles a maga módján bűnbánatot tartani, különösen figyelve az önmegtagadásra, az imádságra, a vallásosság és a segítő szeretet cselekedeteire, a sajátos kötelezettségek hűségesebb teljesítésére. A nagyböjti időszak kezdetén újra tudatosítjuk magunkban, hogy Urunk feltámadásának ünnepére, húsvétra készülünk. A készület ideje pedig alkalom a bűnbánatra, mert a megváltás titkával való találkozás megtisztulást, megtérést kíván az ember részéről. Az imádság, a böjt és a rászorulók segítése ennek a bűnbánatnak a legfontosabb kifejezései. Amikor észrevesszük környezetünkben a magányos, beteg vagy anyagi szegénységben élő embertársainkat, és adománnyal, munkával, jó szóval igyekszünk segítségükre lenni, gondoljunk arra, hogy közösségek, családok, sőt egész népek is rászorulhatnak gondoskodó szeretetünkre. Ezt fejezzük ki akkor, amikor például a háborúk áldozatainak vagy az üldözött keresztényeknek igyekszünk segítséget nyújtani. Olyan világban élünk, amelyet megsebzett ugyan a bűn — az egyén bűne és a „világ bűne” —, amelyben azonban hatékonyan működik Isten embert megszentelő és jó cselekedetekre segítő kegyelme is, ezért Istenbe vetett bizalommal vállaljuk az életállapotunkból és hivatásunkból fakadó küldetést. Tegyünk meg mindent családjainkért, közösségünkért, népünkért és hazánkért. A jövőért érzett felelősséggel vegyünk részt a közelgő országgyűlési választáson, valamint az ezzel egy időben tartandó népszavazáson is. Kérjük Krisztus Urunkat, adjon bizalmat és reményt népünknek itt, a földi történelem során és az örökkévalóságban — olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia idei nagyböjti körlevelében.

Keresztútjárás Adorjánon