A COVID—19

2020 januárjában még a színes kishírek között szerepelt a 2019-ben megjelent vírus. Akik azonban komolyan vették, láthatták, hogy a terjedése gondokat okozhat. A legtöbben mégsem figyeltek a WHO jelentésére, és arra sem, hogy az USA Washington államában (északnyugaton) pillanatok alatt több mint 1000 fertőzött lett. Az USA-ban csak márciusban észlelték, hogy gyengül a tőzsde és csökken a nyersolaj ára, majd áprilisban, igencsak megkésve nyilvánították katasztrófa sújtotta övezetté az egész országot. A kínaiak ekkorra már úgy lezárták Vuhan tartományt, hogy onnan se ki, se be nem lehetett lépni. És rohamtempóban, három hét alatt, hatalmas kórházat építettek.

Az év márciusára már vezető hír volt a járvány, melyet a kínaiaknak sikerült nagyjából 82 000 fertőzöttre stabilizálniuk, azóta pedig lassan, néhány tucatnyi emberrel nő naponta a fertőzöttek száma. Amikor ezek a sorok íródnak, náluk valamivel kevesebb mint 87 000 fertőzött van, és 79 országban van több COVID—19-pozitív, mint Kínában, ráadásul a kínaiak a vakcinagyártásban is az élen állnak.

A koronavírus sok mindent új fényben mutatott meg. Világos lett, hogy az USA nincs felkészülve egy ekkora járvány kezelésére, nincs elég kórház, ápoló és orvos. Az Európai Unióban későn, de hevesen reagáltak — ez érvényes volt Szerbiára is —, Olaszországban és Spanyolországban viszont tragikussá vált a helyzet, melyet szigorú intézkedésekkel és áldozatos munkával sikerült visszaállítani körülbelül a normálisra. Az európaiak között Svédország reakciója volt egyedi, hiszen semmilyen intézkedést nem hozott, mondván: az immunitás spontán ki fog alakulni — azóta már a svédek is tudják, tévedtek.

A vírushelyzet május végére nagyjából normalizálódott, és ekkor az európai országok végzetes hibát követtek el: az intézkedések nagy részét megszüntették, hogy meg tudják menteni az idegenforgalom számára a lehetőségek egy részét. Ezzel viszont újra esélyt adtak a vírus terjedésének, így a növekedés ismét meredek ívet mutatott, és e beszámoló készültekor nagyjából tetőzik az újra bevezetett szigorú szabályok hatására.

Ha az eddig kifejlesztett vakcinák jók lesznek az újonnan felfedezett vírusmutációkkal szemben, akkor van esély arra, hogy a jövő évben megállítsák a COVID—19-et, ehhez azonban óvatosabb politika szükséges.

Melyek lettek volna a vezető hírek, ha nincs a vírus?

A leköszönő amerikai elnök, Trump érdekes színfoltja lesz az amerikai elnökök sorának. A döntéseit sokszor úgy hozta, hogy felülírta elődei politikáját. Az Obama-adminisztráció kereste a közös hangot Iránnal, Trump viszont nem. Ebből következett, hogy január 3-án egy dróntámadásban megölette Kászem Szolejmáni generálist, az iráni Forradalmi Gárda vezetőjét, aki nemzeti hősnek számított. Ebből iráni válaszcsapás következett egy amerikai iraki bázisra, és egy ukrán civil repülőt is lelőttek az irániak, mely fatális véletlenek közepette került oda, ahova nem kellett volna. A jemeni polgárháborúban is használtak egy sokkal pusztítóbb drónt. Novemberben pedig a legismertebb iráni nukleáris fizikust is meggyilkolták. Trumpnak otthon nem volt könnyű dolga, hiszen az impeachment, azaz a leváltására indult kísérlet egészen a szenátusig eljutott. Januárban vesztette érvényét a NAFTA, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény, melynek tagjai Kanada, az USA és Mexikó, s helyébe egy új háromoldalú egyezmény lépett, mely az USA számára kedvezőbb.

Amilyen furcsán érkezett a nagypolitikába, úgy is távozik Trump, aki éjfél utáni vereséget szenvedett a választáson, mert öt szövetségi államban is éjfél után fordult meg az eredmény (Minnesota, Michigan, Wisconsin, Pennsylvania, Georgia). Nem csak Trump találta különösnek a történéseket, a jogi lehetőségeket azonban kimerítette, és január 20-án át kell adnia a hatalmat.

Az idén az USA-ban nemcsak a COVID—19 kezelése volt téves, de egy eltúlzott rendőri intézkedés következtében májusban aktivizálta magát a Black Lives Matter (A Fekete Életek Számítanak) civil szervezet, és USA-szerte erőszakos tüntetések zajlottak. Hasonló események máshol, főleg Európában, de Indiában is előfordultak.

Narancssárga ég a sydney-i operaház felett

A tűz és a víz

Az év elejének vezető híre lett volna a Black Summer, vagyis az, hogy Ausztrália New South Wales államában a bozóttüzek annyira elharapóztak, hogy Sydney felett egy időre narancssárga lett az ég, és egészen szürreális képeket lehetett látni sérült koalákról, a tűz elől menekülő kengurukról és persze emberekről is. A tüzek szinte egész évben fellobbantak valahol Kaliforniában is.

Bozóttűz

Aztán a vízzel is gondok voltak. Tavaly az USA-t a szokásos számú hurrikán érte el: 2020-ban nagyjából 30 trópusi vihar erősödött 13 hurrikánná, de közülük csak 10 trópusi vihar és 3 hurrikán érte el az USA-t, melyek nem voltak kivételesen erősek. A hurrikánok nagyrészt a Mexikói-öbölt érintették, viszont a Bahamákat telibe találta augusztus elején egy, az Isaias.

2020 a Fülöp-szigeteken is katasztrofális év volt, a területet ugyanis vulkánkitörés, két nagyobb erejű hurrikán és a már évek óta tartó polgárháború sújtotta. Utóbbi kettő elmondható Szomáliáról is, ahol a túl sok víz furcsa, nem tipikus, a polgárháború viszont az, nagyjából harminc éve.

Az idei monszun különösen bőséges volt Ázsiában, de azok a területek is, ahova a nagy folyók vizei érkeznek, gondot okoztak, Kínában és Bangladesben is volt árvíz, mégpedig egészen nagy. Ennek bizonyára az az oka, hogy a globális felmelegedés a szokott mennyiség felett újabb jeges részeket olvasztott le a Himalája hegyrendszerről.

Isaias hurrikán

A Közel-Kelet és Európa

Augusztusban szinte elpusztította Bejrútot a hatalmas gázrobbanás, melyet a műtrágya alkotóelemeinek nem szakszerű tárolása okozott, ezzel a térség kaotikus állapota erősödött, súlyosbítva az államcsődöt.

2020-ban is fontos szereplő volt Törökország. Egyrészt NATO-rakéták helyett orosz légvédelmi (SZ—400-as) rakétákat vásárolt, aktív volt a szíriai konfliktusban. Továbbra is kontrollálja a menekültkérdés egy részét, és időnként menekülteket enged Európába a Közel-Keletről, vagy pénzt kér a megállításukért, ezenkívül a Ciprus-közeli vizek alatt rejtőző földgáz kitermelője akar lenni. Egyébként a Balkán és Magyarország szempontjából is jó, hogy épül a Török Áramlat, mellyel orosz gázhoz juthat a térség. Ellenben Németország leállította a második vezeték építését Oroszországgal az USA fenyegetésére, ami gazdasági szempontból nem racionális. Az USA, hogy nyomatékot is adjon mindennek, Lengyelországba telepített át egységeket Németországból.

Visszatérve a Közel-Keletre, Trump elnök közbenjárására az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein elismerte Izraelt, ami egy áttörés kezdete lehet. Törökország Észak-Afrikában is érdekelt, főleg Líbiában, viszont az egész térség labilis, Fekete-Afrikában pedig már évek óta elképesztő a helyzet: nyomor, szomjúság, háború.

Brexit és konfliktusok

Egész évben folytak (vagy nem folytak) a brexittárgyalások az Egyesült Királyság távozásáról — elvben már kilépett, de a gyakorlati kérdések megbeszélése fontos volt. A britek nem siettek, hiszen jól pozicionálták magukat: kereskedelmi szerződéseket kötöttek elsősorban az USA-val, de számos más állammal is. Az idő múlása azt valószínűsítette, hogy semmilyen megállapodás nem lesz a kilépéskor (no-deal Brexit), de karácsony napján nyilvánosságra hozták, hogy mégis van megállapodás.

Brexit 

Augusztus óta téma Belorusszia, ahol Lukasenka elnök hatalmas győzelmet aratott a választásokon. Ennek tisztaságát sok belorussziai polgár kétségbe vonja, ám az is evidens, hogy ezeket a csoportokat nyugatról támogatják. Summa summarum, ezek után ízlés dolga, hogy ki kinek hisz jobban. Lukasenka nem egy mintademokrata, ezt eddig is tudtuk.

Szeptemberben Európa peremén ismét háború kezdődött: az olajmilliárdokból meggazdagodott Azerbajdzsán Örményországot támadta meg Hegyi-Karabah miatt, de szerencsére egyik nagyhatalom sem akarta élezni a helyzetet, így a harcok rövid ideig tartottak, noha azt nem feledhetjük, hogy ez egy „befagyasztott konfliktus” marad, mely bármikor ismét háborúba torkollhat. Emellett Kasmírban is voltak lövöldözések, sőt, júniusban a kínai—indiai határon is lőttek, összesen 60 katona halt meg.

A tavasszal Oroszországban olyan törvényt fogadtak el — illetve szavazott meg a lakosság júliusban mint alkotmánymódosítást —, amelynek értelmében Putyin élete végéig vezetheti az államot. Ez már néhány éve így van Kínában is, és valójában Erdoğan is ilyen rendszert épít Törökországban.

Franciaország az idei évben többszörösen is szenvedett. Egyrészt a szociális állapotok, másrészt az eladósodás nem ad okot az örömre. Viszont a sajtószabadság és a Charlie Hebdo-ügy újabb tragikus fordulatot vett: egy történelemtanárnak levágták a fejét, mert a Charlie Hebdo egy Mohamedet ábrázoló karikatúráját mutatta be az iskolában, emellett késelések is voltak (Németországban és Ausztriában is), továbbá újabb székesegyház gyulladt ki, ezúttal szándékosan Nantes-ban. Macron elnök az egyik vezetője azoknak, akik ellenzik a bővítést az EU-ban, de a migrációt támogatja. Azt hiszem, annak a Franciaországnak, amelyet az irodalomból és az elmúlt fél évszázadból ismerünk, vége.

Fájdalmas, de az idén nem volt olimpia, labdarúgó-Európa-bajnokság, Copa America, továbbá — és ez nem csak szófordulat — számtalan egyéb rendezvény sem, de a sportban megtalálták a buborékmódszert, melynek lényege, hogy egy-egy versenyen csak negatív vírusteszttel lehet indulni, és mindaddig nem lehet másokkal érintkezni, amíg az esemény tart. Valószínű, hogy a 2021. évi olimpia is ezen az elven alapul majd, noha a nézők hiánya az ilyen buborékversenyeken zavaró, de nem megszokhatatlan.

Szűkebb környezetünk

Az EU rendkívül rossz üzenettel kezdte az évet, azaz a Nyugat-Balkán csatlakozását még jobban kitolta a jövőbe, noha például Macedónia ezért nevet is változtatott, majd az EU viselkedése miatt Zoran Zaevnek le kellett mondania. Az országnév-változtatás azonban egy másik fejleményt is hozott: márciusban Észak-Macedónia NATO-tag lett.

Horvátországban is körülbelül ekkor nyert a HDZ (Horvát Demokratikus Közösség) a parlamenti választáson, miután januárban a szociáldemokrata Zoran Milanović győzött, aki szerb kérdésekben mérsékeltebbnek mutatkozik, mint elődje. A fejlemények Szerbia és Horvátország vezetőit is több gesztusértékű cselekedetre ösztönözték az év folyamán.

December végén földrengés pusztított Horvátországban, amelynek halálos áldozatai is vannak.

Fotó: Beta.rs

Az egykori Jugoszlávia legkisebb államában is fordulat történt: Milo Đukanović pártja egy széles koalíció ellen vesztett, ami azt vetíti előre, hogy a soron következő elnökválasztás érdekes lesz.

Magyarországon már látszanak a 2019. évi helyhatósági választások eredményei, elsősorban Budapesten. Valójában semmilyen fontos dologban nem akarnak az ellenzék által uralt, általában megyei jogú városok és Budapest kormányzata megegyezni, sőt, a problémákat az EU elé viszik, ártva ezzel az egész országnak. A 2022. évi parlamenti választásig már javában folyik a visszaszámlálás, így a kormánypártoknál is fontos lenne a jó propaganda és az, hogy tagjai ne okozzanak botrányt, azaz minél kisebb támadási felületet nyújtsanak az igazi program és ötlet nélküli ellenzéknek. Az ősszel a színművészeti egyetemen nyílt lázadás folyt, ám a kormányzat nem vetett be erőszakot, hónapokig semmi újat nem lehetett hallani a fiataloktól, csak azt, hogy változást akarnak, önálló ötlet viszont nem volt.

Magyarországgal sokat foglalkoztak az EU-ban, szinte mindig a szégyenpadba kényszerítették, csak azért, mert racionálisan gondolkodik a pénzekről, a jogállamiságról, és mert kormánya azt próbálta tenni, ami a mandátuma is: védeni a polgárai érdekeit. A magyar miniszterelnök nem a gendereket számolja, hanem a munkahelyeket, és az miért lenne baj, ha a saját polgárainak a boldogulását szeretné? (Egyébként másokét is, csak nem Magyarországon, hanem ott, ahol élnek.)

Merre mutatnak a tendenciák?

A tudomány világában számos újdonság született. Az egyik legérdekesebb a SpaceX „terméke”, mellyel úgy lehet kilőni rakétákat, embereket, műszereket és az utánpótlást Föld körüli pályára, hogy a rakéta legnagyobb része visszatér a Földre.

Visszajött a Hajabusza—2 japán űrszonda is, mely leszállt egy aszteroidán, és mintát vett a kőzetéből. Ezenkívül útnak indították az eddigi legjobb Mars-járókat, hiszen a két bolygó úgy áll most a Naprendszeren belül, hogy erre ez a legideálisabb időszak. A New Horizons űrtávcsővel a Kuiper-övet is meg tudták figyelni.

Úgy fest, hogy létrejött egy nem formális szövetség, a GAFAM (Google, Amazon, Facebook, Apple, Microsoft), mely a világban termelődő adatmennyiséget képes kezelni, így irányítani a médiát, a gazdaságot, sőt akár politikai folyamatokat is. A jövő a sok adatról, a hálózatokról szól majd, a nagy kérdés pedig az lesz, hogy a megfelelő adat a megfelelő helyre kerül-e.

Nem tudni pontosan, milyen lesz Joe Biden politikája, de a világon egyre több a szétesőben lévő állam, melyek sorsában része volt Amerikának (pl. Afganisztán, ahol most is harcok folynak), ám az USA egyetlen makulátlan demokráciát sem tudott kiépíteni, még a sajátja sem olyan.

Valószínű, hogy az emberi élet legfontosabb kérdései közé tartozik a szabadság és a biztonság, ahogyan az is valószínű, hogy ezeket együtt, családban és nagyobb közösségben akarjuk megélni, ezért Churchill szavait nem tagadva, ráfér a demokráciára némi finomhangolás. Az ember mint közösségi, pszichológiai, tehát nem csak mint munkavégző lény megértése, valamint a hagyományok fokozott tisztelete. Minden nép és emberi közösség maga ismeri a legjobban azt a vidéket, ahol él, így azt is tudja, hogyan kell ott élni. A demokrácia előre meghatározott, a helyi szokásokra nem figyelő exportja és alkalmazása nem megoldás.