EZ A GIZI MILYEN ERŐS KÁVÉT FŐZ… DIREKT BELEZAVARODIK AZ EMBER

Vass Szabolcs kishegyesi grafikus az újvidéki képzőművészeti akadémián végzett képgrafika szakon. Ő a Rokon Ilonka könyv és profil atyja.

Rokon Ilonka evangéliuma. Már a kötet címe is árulkodó. Az evangélium jelentése jó hír, örömhír, s az Újszövetség első négy könyvét jelölik vele. Jézus életéről, tanításáról, beszédeiről olvashatunk benne. Tehát örömhír és tanítás, beszéd, szóbeszéd. Mindenki Ilonkája tanít is bennünket. Nem biztos, hogy tanítási szándékkal, sokkal inkább velős megjegyzések formájában, amúgy maga elé dünnyögve.

Vizualitásukban is elsőre felismerhető, szöveggel társított képekről van szó, ismétlődő elemekkel, oda nem mindig illő, mégis tökéletesen kommunikáló képekkel. A képek fel vannak osztva, a tetejükön és aljukon szerepel a szöveg, középen pedig az illusztráció. Mintha a képen belül saját magával is kommunikálna Ilonka néni (Rozi, Bözsi, Margit, Irén). Ahogyan ez lenni szokott. Hiszen sokszor inkább csak úgy magukkal beszélgetnek, választ és reakciót nem is várva. Hihetetlenül izgalmas volt megfigyelni a Facebookon megjelent képek alatti kommentszekciót, hiszen a szokásos szívecske, lájk, tetszik, ez jó volt mellett a kommentelők mintegy továbbírták a bölcseleteket. Ez is bizonyítja, hogy mindenkinek az életében van egy olyan megmondóember, akinek mondataira hasonlítanak a Rokon Ilonkától idézett szövegek.

HALLASZ? NA: AHOGY BEÉRTEK, A MÁSODIK UCCA JOBBRA FEHÉR HÁZ, NAGY FAKAPU PIROS JUGÓ ÁLL A HÁZ ELŐTT

Vass Szabolcs neve nem is szerepel szerzőként a könyv elején, hiszen ő maga is egy „néprajzi gyűjtést” végzett, azaz csak nyitott füllel ült Kishegyesen a családi összejöveteleken, nyitott füllel járt a boltba, piacra, hallgatta a falusiak beszédét. Egy végteleníthető nyersanyag ez, egyik képről eszünkbe jut valami egészen más, arról pedig egy újabb bölcsesség. Valami olyasmi, amit addig észre sem vettünk, hiszen sokszor hallottuk szomszéd nénitől, nenától, nagyszülőktől, tehát igazából Rokon Ilonka volt az, aki felnyitotta szemünket erre a gazdag világra. Arra a világra, ahol biztonságban érezzük magunkat, ami a falu, a rurális közeg sajátja. Vass Szabolcs egy beszélgetésben ezt így definiálja: „Egyfajta törzsi univerzum ez, vidéki lélek, egy profil, mely nem feltétlen nemhez kötött. A vidék szelleme pedig egy zárt tudat, mely a biztonságra törekszik, s elítél minden nagyvilági dolgot. Ilonka vallásközpontú, de inkább morális, mint spirituális értelemben.”

A nyers valóságot kapjuk kézhez, sok-sok angyalkával s egy letisztult, giccsbe hajló képi világgal. Rokon Ilonka univerzuma csipketerítő a régi televízión, porcelánfigurák gyűjteménye a Biblia mellett és kristály hamutál házipálinkával. Cyberbarokk, ahogy Szabolcs fogalmaz.

Egy erdélyi ismerősömnek egyszer elküldtem az oldalt, aki később megírta, hogy éppen jókor találta meg, s egy nehéz időszakából húzta ki. Tehát gyógyító jellegük is van a képeknek, szövegeknek, és nem csak mi, vajdaságiak értjük a humorát.

HANYADIK TELEFONOD EZMÁR NEKED? AMAZ MÉ NEM JÓ?

A könyvben a Rokon Ilonká-s idézetek és képek mellett három szöveg is szerepel, Terék Anna, Szerbhorvát György és Rácz Krisztina írása.

Terék Anna: „Az embereknek mindenfélére van kialakult nyelvezete. Van szeretetnyelvünk (lehet az ölelés, ajándékozás vagy verbális közlések tömkelege), megvan a magunk nyelve a dühre (csapkodás, káromkodás, kinek mi tetszik), miképpen nyelvezetünk van az életre magára is. A vajdasági ember amit csak lehet, azt kineveti. Aztán bánkódik, és sajnál mindent, amit csak ér. Aztán ezt is kineveti, mintha a humor lenne a legmegfelelőbb ezen a sík földön, a kulcs mindenhez. Nevetünk a nehézségeken, nevetünk a vicceken, nevetünk egymáson, magunkon is, ha elég erősek tudunk lenni. És mentegetőzünk is folyton: másképpen meg is bolondulnánk, ha nem csinálnánk viccet mindenből.”

Szerbhorvát György: „Ilonka néni a család esze, a megmondóember, a kommunikációs éceszgéber. Habony Árpád kishegyesi inkarnációja, csak neki nem Gucci táskája van, hanem banyatankja és cekkere. A párt ökle, a nőszövetség alfahímje. Mindenről tud, de igazából a mindennapi élet szakértője. Magabiztossága határtalan: neki nincsenek kérdései, kizárólag csak már kész válaszai. A feltett kérdések csupán retorikai alakzatok, poétikai kakastollak a magyarság bokrétáján. Mondhatni, évezredes tudáskészlet elemei kelnek életre nap mint nap, tök mindegy, miről van szó. A világ rendje nem borulhat fel, történjék akármi.”

Rácz Krisztina: „A Rokon Ilonka Copyright humorát érteni és a posztjain nosztalgiázni nem csupán Vajdaságban lehet, de vajdaságinak kell lenni hozzá. Általa vajdasági magyarnak lenni nem népszámlálás, illetve lakhely kérdése, hanem egy életérzés. Emlékek, tapasztalatok, elvek rendszere. Nem véletlen a Rokon Ilonka neve és a neme sem. Az antropológia tudománnyá válásakor a rokonság mint a társadalmak legmeghatározóbb szervezőeleme az egyik első fogalom volt, amit az alapító atyák kutattak. Bár a társadalmak sokat változtak a 20. század eleje óta, a rokonság megmaradt. És az is megmaradt, hogy a család, rokonság szervezői, menedzserei a nők: ők tartják fejben a születésnapokat, választják ki az ajándékokat, nevelik a gyerekeket, vigyáznak az unokákra, osztják ki a munkafeladatokat, tartalékolják az élelmiszert. Nekünk, itthoni és otthoni, helyben ülő és megszámlálhatatlan vajdasági magyaroknak a közös nenája, ángya, tantija a Rokon Ilonka.”

ITT VAGYUNK KÉSZÍTSÉTEK KI A SZERBET A SZERBNÉ A MAGYART A MAGYARON

Remélem, sikerült kedvet csinálni Rokon Ilonka evangéliumához, úgyhogy már csak azt javaslom a kedves olvasóknak, hogy fussanak el a könyvesboltokba, szerezzék be a könyvet, s egy jó erős török kávé mellett szépen lapozzák át. Figyelem: ha ismerősnek tűnik egy-két mondat, az nem véletlen. Ezután se tegyék túl messzire, legyen olyan helye, ahol mindenki számára könnyedén hozzáférhető. Szerintem nem csak nehéz pillanatokban lehet rá szükség.