A negyvennyolcas szabadságharc idején a szerbek felgyújtották a községet, a temerinieknek menekülniük kellett. Csak két év múlva, Világos után tértek ismét haza, hogy újra felépítsék otthonaikat. S várták nyomorogva, sokszor éhesen, az új termést, az aratást. A búza be is érett, de aratásra nem került sor. Hatalmas vihar támadt, jégeső verte el a határt. A következő esztendőben megismétlődött a mindent letaroló jégverés, ugyanazon a napon, június 20-án, Illés napján. Ekkor a nép levett kalappal, alázatosan a templom elé vonult, s békességet kért az Úrtól, megfogadva, hogy ezen a napon a temerineik soha többé nem dolgoznak. 1853-ban tehát július 20-át fogadalmi ünnepé nyilvánították, amelyet a következő évben, 1854-ben ünnepeltek meg először. A fogadalmi nap folyamatossága annak ellenére a mai napig megmaradt, hogy az első világháborús generáció kezdetben megfeledkezett róla. Az egységes haza feldarabolása után a kisebbségi sorscsapások megtapasztalása közben 1934-től felújították fogadalmukat, és a szabad ég alatt tartották a szentmisét. Az elsőt a labdarúgópályán, és csak a következő évtől a kálvárián. Az ünnepi szentmise után népünnepély vette kezdetét a faluban.
A második világháborút követő pártállami időkben ismét a tiltások sora következett. A templom falain kívül nem lehetett ünnepelni, sok családban azért piros betűs ünnep maradt. A temerini magyar katolikusok az Illés-napi hagyomány 150. évfordulóján 2004-ben ismét megújították fogadalmukat, mert úgy tartják, hiszik és vallják, ha valaki vagy egy falu népe szabad elhatározásból betartja Istennek adott szavát, akkor az üdvös lehet számára, mert az Úr nem feledkezik meg a benne bízó népről.
- Egy fogadalmat korosztályról korosztályra továbbadni nem könnyű feladat. Ezért mielőtt csak magunknak tulajdonítanánk az érdemet, gondolni kell arra, hogy az Úr segítsége nélkül kiveszett volna népünkből a fogadalom tudata. Őseink ebben is példát mutattak nekünk. A bajok, természeti katasztrófák és sorscsapások közepette Istenbe vetett szilárd hitükről és bizalmukról tanúskodtak, amikor elhatározták, hogy az aratás kellős közepén a munkaeszközöket leteszik, és július 20-át, Illés próféta napját ünnepként megtartják - fogalmazott Szungyi László esperesplébános két éve a fogadalomtétel 150. évfordulóján. Az ünnepi szentmisét követő népünnepély gazdag műsora az idén a Temerinből elszármazottak találkozójának megszervezésével egészül ki.