Ha már ilyen izgatottak, akkor elárulom önöknek a hosszú élet titkát. Kérem, hallgassanak rám, hiszen már én sem vagyok kis tacskó így harmincéves fejjel! Jaj, úgy elkap a nosztalgia szele, hacsak visszagondolok erre a cirka huszonöt évre, melyre még emlékszem is. De, de, az bizony negyed évszázad, szóval azt is mondhatnánk, hogy jubilált, vagyis beért a tudásom, melyet önöknek itt átadok.

Most, hogy hónaljig felhúztuk a „trénerkát”, vegyük is át, hogy miképp lehetne átváltanunk az egészséges életvitelre. Igazából pofonegyszerű a dolog: ki kell vágni a cigit, az alkoholt, a cukrot meg mindenféle más tudatmódosító szert. Most persze jöhetnek a kifogások, de kérem, hallgassanak végig. Az elkövetkezőkben a cigaretta és az alkohol pozitív (ilyen nincs) és negatív hatásairól szólunk.

Kezdjük is talán a bagóval. Mert hát „a cigi nélkül nem bírok meglenni”, „szükségem van rá, mert lenyugtat”. Valójában pedig mit vesztünk vele? Azt, hogy nem lesz hamutartószagú a leheletünk meg a ruhánk? Valóban fájdalmas veszteség… Ja, majd elfelejtettem, hogy idővel a bőrünk is magába szívja a kellemetlen füstöt, olyannyira, hogy a láncdohányosoknál el is színeződhetnek azok a pontok, amelyek a legtöbbet érintkeznek a cigarettával. A fogak besárgulásáról nem is beszélve. Ezek viszont a bagózásnak — hogy is fogalmazzak — csak az esztétikai hátulütői. Na meg a végtelenségig felemelt cigiár… Emlékszem még, annak idején a fater a piros XY fajtát szívta, mely korántsem volt luxusbrand, aztán meg olyan magas lett az ára a maiakhoz viszonyítva, hogy manapság már a legtöbben az egykori drágább márkákat szívják, mert hát „olyan kicsi az a különbség, mi az a 10-20 dinár?”. Megmondom én: napi 20 dinár az átlagosan havi 600. Nem is annyira sok, igaz? Elnézést, a cigit majd elfelejtettem. Egy olcsóbb 350 dinár, 30 nappal számítva 10 500. Önökre bízom a további számolást, ha esetleg többet szívnának, akkor adjanak hozzá, ellenkező esetben meg vonjanak le a végeredményből. Nem tudom, kinek mekkora a keresete, de ebből, ha csak 100 dinárral számolom az almát, vehetek 105 kilót. Mert mindennap egy alma az orvost távol tartja. Hány darab alma tesz ki 105 kilót? Ha az idared fajtát vesszük, átlagosan 5 darab 1 kilogramm (105 × 5 az 525), akkor napi 17,5 alma mennyire jó hatással lehetne ránk… Ezt persze senkinek sem ajánlom, a lényeg az elrettentésen van. 

Nem szabad elfelednünk, hogy a cigarettázás hosszú távon szívbetegség, rák és diabétesz kialakulásához vezethet. Gondolom, már fogalmazzák magukban a kifogást, hogy önök bizony valamilyen más típusú dohánytermékkel élnek. A bagózásnak sajnos nincs biztonságos módja. Az e-cigi, a szivar, a pipázás vagy a vízipipázás mind-mind súlyos egészségügyi problémák kialakulásához vezethet. Az Amerikai Tüdőszövetség adatai szerint egy átlagos doboz cigaretta csaknem 600 összetevőt tartalmaz. Az égéskor pedig 7000-nél is több kémiai anyag szabadul fel, melynek a legtöbbje mérgező hatású, de 69 biztosan rák kialakulásához vezethet. És akár hiszik, akár nem, a dohánytermékek elhagyásával csökkenthetjük a leghatásosabban a korai elhalálozás lehetőségét. A dohányzás gyulladás kialakulásához vezethet a testünkben, ami az immunrendszerükre is negatív hatással lehet, éppen emiatt könnyebben válhatunk a fertőzések áldozatává is. A „legfülbemászóbb” rákos megbetegedések, melyeket a dohányzás okozhat, az alábbiak: ajak-, szájüreg-, gége- és nyelőcsőrák. A nikotin emellett hasnyálmirigy- és veserák kialakulásához is vezethet. Igen, tudom, menő volt, amikor James Dean rágyújtott egy staubra, de az a nagy büdös helyzet, hogy a cigi ennél többet nem tud. Ha nem minket öl meg lassacskán, akkor a környezetünket mérgezzük vele. Emlékszem, hogy a nagyszüleimnél mindig vágni lehetett a füstöt bent a szobában, mi, gyerekek pedig a földön feküdtünk, és úgy néztük a tévét, vagy játszottunk, mert oda már nem ért le kátrányfelhő.

Az alkoholnál pedig jöhetnek azok a kifogások, hogy de hát a barátokkal mégiscsak le lehet hörpinteni néhányat. És ez igaz is. Viszont az amerikai Alkoholfogyasztással és Alkoholizmussal Foglalkozó Országos Intézet (National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism — NIAAA) adatai szerint azok a férfiak, akik naponta legalább 5 italt fogyasztanak el, vagy hetente 15-ször isznak, alkoholistának számítanak. A nők közül azok mondhatók alkoholistáknak, akik naponta legalább 4 italt fogyasztanak el, illetve ha hetente 8 alkalommal isznak meg bármilyen nemű alkoholos italt. De itt sem feledhetjük el a rákos megbetegedések lehetőségét. Az Európai Rákellenes Kódex írása alapján az alkohol (etanol) a szervezetünkben acetaldehiddé alakul át, mely rákkeltő. De az ivás májzsugort is okozhat, hiszen az „egy jó pofa sör” károsítja a májsejteket. A májzsugor pedig a májrák kialakulásának lehetőségét növeli meg. Nem feledhetjük el, hogy az ital bizonyos hormonok, például az ösztrogén szintjének emelkedését okozhatja, ez pedig arányosan növeli a mellrák kialakulásának kockázatát.

De azt is hallottuk már, hogy ha csak egy kicsit iszunk, az még akár jó is lehet, hiszen az alkohol baciölő. És ez igaz, viszont nem olyan formában, ahogy az talán a legkellemesebb. Ha ugyanis valamilyen alkoholos italt fogyasztunk, és az bejut a véráramunkba, akkor a koncentrációja bizony nem lesz elég nagy ahhoz, hogy hatásosan levadássza a baktériumokat. Viszont a cikkünk, akarom mondani az előadásunk meghatározott karakterszámú, így összefoglalnám még, hogy az említettek mellett az alkohol káros lehet az agyunkra, a szívünkre, a májat már mondtam, és jaj, mit felejtettem el… Igen, meg is van: a teljes immunrendszerünkre. Szép kis lista, ha engem kérdeznek. Olvasóinkat, akarom írni, a jelenlévőket viszont nem szeretném felbosszantani. A cél az elrettentés, na meg a mértékletesség, hiszen az alkoholfogyasztás kultúrája olyan régre nyúlik vissza, hogy talán abból az időből még feljegyzéseink sincsenek.

Remélem, hogy hosszú lesz ez az „előadás-sorozat”, hogy elmondhassam, mennyire jó hatással lehet a szervezetünkre például a séta. Hiszen a Better Health cikke alapján napi csupán 30 percnyi könnyű séta csökkentheti a szívbetegségek, a 2-es típusú cukorbetegség, a csontritkulás és a rák kialakulásának kockázatát. És ez kell nekünk, hiszen kinek van ideje és pénze manapság arra, hogy magánklinikákra járjon? Ha változtathatunk, akkor miért ne tennénk meg csak az első lépést? Higgyék el, ha más nem, a pénztárcájuk fogja nekem megköszönni!