Így ne legyen fácánom...

Így ne legyen fácánom...

Már a fácánvadászati idény végéhez közeledtünk, amikor meghívást kaptam egyik magyarországi barátomtól, aki ugyancsak fácánvadászatra invitált, mivel külföldieket is vendégül lehetett látni, és rám gondolt. Örömmel mondtam igent, és azon a hétvégén házi kolbásszal meg hazai borral megrakodva érkeztem az alföldi vadászházba.

A vendéglátók is finom falatokkal fogadtak mindenkit, úgyhogy már reggel teli hassal indultunk neki a határnak. Szétosztották a csapatot, minden vendég mellé került egy hazai vadász is, így aztán nyugodt lélekkel gyalogoltunk a nekünk kijelölt vadászterület felé.

A kutyák eleinte össze-vissza rohangáltak, keresték a vadat, majd ahogyan fáradtak, úgy kezdtek egyre ügyesebbé válni. Eleinte nem sok fácánt álltak le, és néhány nyulat is felriasztottak. Egy nádasból őzek ugrottak ki, majdnem felborítva az árokparton álló idős vadászkollégát. Aztán olyan terepre kerültünk, ahol a fácánok is szeretnek, bokros, csalitos mezőhöz. Azt hittük, könnyű zsákmány lesz belőlük, de tévedtünk. Több fácán is felszállt egyszerre, és a vadászok a bőség zavarával küzdve addig célozgattak, hogy végül a fácánok elszálltak. Akik lőhettek volna, azok egymásra mutogattak, akik meg távol voltak, azok azon bosszankodtak, hogy miért nem náluk szálltak fel a madarak.

A vadászmester gyorsan helyre tette a hőbörgőket, és folytatódott a vadászat. Sajnos hiába, mert a maradék néhány fácán egy kanális alján végigfutva olyan helyen jutott ki, ahová ember nem tudta követni, így hát itt sem ejtettünk el semmit. Hogy megszűnjön ez a rossz sorozat, megálltunk uzsonnázni. Már aki bírt, mert akik indulás előtt bereggeliztek, azok örültek, hogy leülhetnek. Kezdtem magam úgy érezni, mint akit nem is vadászni, hanem enni hívtak. Közben az idő is felmelegedett, lekívánkoztak a kabátok, fácánunk meg még nem volt. Azon mosolyogtam, hogy ezzel az erővel akár otthon is maradhattam volna. De ha már eljöttem, akkor igyekeztem jó képet vágni az egészhez. A mellettem eszegető két olasz vadász is azon bosszankodott, hogy ők is vadászni jöttek, nem pedig falatozni, de mivel vendégként voltak jelen, ők sem akartak méltatlankodni.

Nemsokára megint beálltunk a sorba, és egy kukoricást hajtottunk meg. Itt azok jártak jól, akiket a végére osztottak be, mert a kutyák oda hajtották a legtöbb fácánt. Ekkor már esett is néhány madár, de korántsem annyi, amennyi szerettünk volna. Tettünk még néhány kört, de erőtlen próbálkozásnak bizonyult, nem lett annyi fácán, hogy mindenkinek jusson.

Ez bántotta is a házigazdákat. A vadászat végén tehát még hiányzott néhány madár. Én egyet sem lőttem, és bár a barátom adott volna, lemondtam róla — arra hivatkozva, hogy nem akarom átvinni a határon. Megebédeltünk, majd elindultam haza. Az idő szép volt, sütött a nap, jó zene szólt a rádióban, nem volt nagy forgalom, ezért aztán egy kicsit jobban ráléptem a gázpedálra, mint ahogyan egyébként szoktam.

A nappal szembe vezettem, talán ezért sem vettem észre az út mellől felszálló fácánkakast. Amikor meg már láttam, késő volt fékezni. Telibe kaptam szegényt. Szállt a toll minden irányba, én meg csikorgó gumikkal álltam meg az út szélén. Amikor megtaláltam a szerencsétlen állatot, már rég kimúlt. Az ütéstől a toll is leszállt róla, ott állt megkopasztva, fazékra készen. De nem örültem neki. Sajnáltam, ahogyan a hűtőrácsomat is, mely darabokban állt az autó alatt. Lett fácánom, de nem volt benne köszönet. Hiába mondták este az otthoni vadásztársak, hogy nézzem a dolgok jobbik oldalát, hiszen végül csak lett fácánom... Ne így legyen!


Olvassa el Vadászpapa néhány korábbi írását is!

Vadászszerelem...
Vadászúsztató kacsaúsztató
Magyarázom a tévedésem
Etettünk!
Libahiba
A kétszer lőtt vaddisznó
Létrás bajok
Emlékül...
Erdei történet
Nyomozás…

 

Címkék: vadászpapa
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Lesben rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Így ne legyen fácánom...
Lesben
  • (Vadászpapa)
  • 2015.05.06.
  • LXX. évfolyam 18. szám
Így ne legyen fácánom...
Lesben
  • (Vadászpapa)
  • 2015.04.29.
  • LXX. évfolyam 17. szám
Facebook

Támogatóink