Mottó: „Mert akinek van, annak adatik és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.” (Mt. 13,12)

A dél-bánsági Torontálvásárhely és az anyaországi Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város elöljárósága 2001. október harmincadikán írta alá a testvérvárosi kapcsolat szándéknyilatkozatát. Elképzelésüket — amely a civil szférát is felölelte — kilenc pontban fogalmazták meg. Tíz esztendővel később, a jubileum alkalmából (2011. június 25-én) a két Vásárhely között újabb együttműködési megállapodás született. Az oktatás, a kultúra, az ifjúság, a sport, a gazdaság és a turizmus újabb elemeinek bevonásával merészebb távlatai nyílhattak az együttműködésnek. 2013. június hatodikán — mindössze negyvennyolc órával a nemzeti összetartozás napja után — egy újabb, protokolláris motívumokat is tartalmazó gesztusra került sor — ezúttal Torontálvásárhelyen.

Köszönettel és barátsággal —
Hegedűs Lajos és Balogi András

„A torontálvásárhelyi Helyi Közösség Tanácsának 2013. január 29-én megtartott 6. ülésén megfogalmazott 4. napirendi pont értelmében a hódmezővásárhelyi Hegedűs Lajos úrnak Torontálvásárhely Tiszteletbeli Polgára címet adományozzuk” — olvasható azon az adománylevélen, amelyet Balogi András faluelnök nyújtott át munkatársainak nevében a testvértelepülés Tarjáni Olvasóköre tizenöt fős delegációjának jelenlétében. Az okirat méltatja egyúttal Hegedűs úrnak a zömmel személyes kapcsolatokból kiinduló, országhatárokon átívelő, a hódmezői és a torontáli Vásárhely együttműködésében vállalt aktív részvételét, külön megemlítve a milleniumi zászló elhozatalát is, hiszen ez ugyancsak Lajos bácsi nevéhez fűződik.

Koszorúzás a templomkertben

Mint megtudtuk, a háromnapos vendégeskedés során ezúttal is megtekintették a patinás, 1838-ban épült helyi református templomot, bejárták a néhai Takarékpénztár Rt. épületszárnyait, sőt, a vendégek és szállásadó házigazdáik a messzi földön hírös debellácsi nagyvásár forgatagában is megmártózhattak. Egészen addig, amíg fel nem kerekedett az esőt hozó fergeteg. A sajátos időutazás legdélebbi pontjain a nándorfehérvári ütközet színhelyéről mesélt a múlt.

A Magvető példázatával (Mt. 13,3-9) élve ezúttal is bőséges termést ígérő talajba jutott az elhintett mag! Erről szólt a vasárnapi istentiszteleten felolvasott igeszakasz is, amelyhez nt. Gyenge Károly tiszteletes úr fűzött prédikációjában szép gondolatokat az elbocsátó áldás és a nemzeti ima előtt. Mindezt egy félreérthetetlen üzenettel zárta: nemcsak TERMŐTALAJOK lehetünk, de Isten munkatársaiként akár MAGVETŐK is! Hiszen küldetésünk van. Folytatni az eleink által megkezdett talajművelést, amely munkálatokhoz a hit, a bizakodás, az isteni szeretet és a testvéri egyetértés adta a legfőbb hajtóerőt. Ezt az üzenetet tolmácsolta a templomkert alacsonyabbik kopjafájára felhelyezett nemzetiszín-szalagos koszorú is.