Nyolcvankét esztendővel ezelőtt ezen a tájon szintén parlamenti választások voltak. A trianoni bódulatból csak nehezen ocsúdó - akkor még félmilliós - délvidéki magyarság pártja által részt vett ezen a választáson. Részt vett és csúfos vereséget szenvedett: nem jutott parlamenti képviselethez.
Neves elődünk, a Bácsmegyei Napló felelős szerkesztője, Szabadka sajtóéletének egyik vezéralakja, Fenyves Ferenc közvetlenül a választások után elemző cikket tett közzé lapjában. A mostani parlamenti választások ,,küszöbén' ezt közöljük most változatlan formában a Hét Nap hasábjain. Elsősorban azért, mert több mint nyolc évtized távolából is rendkívül időszerű és valóban tanulságos. Akinek szeme van, láthatja, akinek füle van, hallhatja, s akinek esze van, tán még okulhat is belőle. ,,A betegség felismerése nélkül nem lehet gyógyítani' - üzeni nekünk Fenyves Ferenc.
,,Nem is az fáj legjobban, hogy a most összeülő parlamentben nem lesz egyetlen magyar képviselő sem és az ország ötszázezer magyar lakosának nem lesz egyetlen parlamenti szószólója sem, hanem fáj látni a meddőségbe fulladt iparkodásokat, fáj látni a kifosztott reményeket, fáj, rettenetesen fáj látni a magyarság erőtlenségét...'
Ugye, milyen pontosan és szépen mondja, érzékletesen: bizony isten, tanulhatnának tőle a mostani belpolitikai ,,elemzések”-et gyártó ,,szakértők'.
Nem nehéz kiolvasni Fenyves Ferenc írásából, hogy a választási kudarc két legfőbb okozójának magát a magyar pártot és a magyar sajtót tekinti.
,,A magyar párt hibázott a jelölésekben, hibázott a propagandájában...'
A jelek szerint mostani magyar pártunk, a Vajdasági Magyar Szövetség vezetői és a választásokkal megbízott szakemberei olvasták a Bácsmegyei Napló tanulságos elemzését, és jórészt okultak is belőle. A VMSZ jelöltjeinek listájában ugyanis a legacsarkodóbb honi ,,elemző' sem igen találhat kivetnivalót, hiszen a délvidéki magyarság egészének és kisebb közösségeinek közismert, kiváló emberei szerepelnek rajta, a párt választási kampánya során pedig szinte minden délvidéki magyar családhoz eljutott-eljut, hogy velük együtt alakítsa ki választási programját.
Persze, Fenyves Ferenc nagyszerű elemzéséből leszűrhető tanulság - tenni és okulni való - még így is elegendő marad. No de mi van a magyar sajtóval?
,,A magyar lapoknak az érvek bunkójával, és az igazság szikrázó pörölyével kellene a magyarság tudatába beleverni a magyar képviselőjelöltek nevét, az első oldalon nagy betűkkel kellene minden áldott nap megerősíteni a magyarságot kötelessége teljesítésében. S ehelyett mit látunk?'
S ehelyett mit látunk?, kérdezi nyolcvankét esztendővel ezelőtt Fenyves Ferenc, s kérdezzük vele mi is 2007 januárjában.
A jelenkori délvidéki magyar nyelvű tájékoztatási eszközök nagy többsége ,,józan távolságtartás”-sal, ,,hűvös tárgyilagosság”-gal, ,,független elfogulatlanság”-gal szemléli és tálalja itteni életünk eseményeit, köztük a különböző választásokat is, nemegyszer pedig egyenesen azon kapja magát, hogy a szerb pártoknak és azok képviselőinek szurkol, a magyar érdekvédelmi szervezetet pedig ott aprítja, ahol éri. Vajon mit mondana erre jeles elődünk, Fenyves Ferenc? Mond is:
,,A magyar pártnak sokat ártott az a rágalomhadjárat, amit igazi ellenségek és álbarátok vezettek ellene.' És még valamit. Mi ,,egyetlen szót sem írtunk le a magyar párt ellen.'
Persze, üzen ő a pártnak is:
,,A magyar szervezkedésnek legelső feladata helyreállítani a megzavart viszonyt, s minden magyar lap erejét megnyerni a magyarság politikai mozgalmának támogatására.' (Ezen a tájon akkor még nem szólt a rádió és a televízió.)
Mert ő még pontosan tudta, amit némely honi ,,elemzők”-kel a hatalomtartóknak mostanra sikerült elfeledtetniük: a délvidéki magyarság alapérdekeit a parlamentben és a mindennapi életben is kizárólag a belőle gyökerező magyar párt és annak képviselői érvényesíthetik, nem pedig a szerb pártokba bekéredzkedő magyar helyezkedők.
Ugye, mennyi mindent ki lehet olvasni Fenyves Ferenc 1925. február 10-én napvilágot látott írásából?!
S ha egészen figyelmesen olvassuk, még ennél is többet.