Sötét István Udvarnokon született 1948-ban. Ott töltötte gyerekkorát. 1969 decemberében, Mikulás napján bálba ment Magyarcsernyére, s első látásra beleszeretett Veréb Katalinba, aki a felesége lett. Az idén januárban ünnepelték az 50. házassági évfordulójukat.
— Az első közös táncunkkal kezdődött a közös életünk is. 1970 januárjában házasodtunk össze. Udvarnokon éltünk két évet, majd Csernyére költöztünk, mert itt több munkalehetőség volt. Az olajgyárban két évig dolgoztam, majd 1974-ben az Istra Kereskedelmi Vállalatban állandó munkahelyem lett. Itt dolgoztam harmincnégy évet, s innen mentem nyugdíjba. Kezdetben apósoméknál laktunk, tizenegy év után, 1982-ben sikerült felépítenünk a saját lakhelyünket. Közben három gyerekünk született: Valéria, Eliza és Róbert. Nehéz volt a kezdet, az akkori megélhetés. De ma már nyugodt szívvel mondhatom, hogy megérte a sok munka, a sok fáradozás, hiszen jelenleg huszonhárom tagú a családunk. Ennek nagyon örülök. Hat unokánk (Tibor, Hermina, Andrea, Tímea, Krisztián és Roland) és öt dédunokánk van (Lorena, Dávid, Kira, Arnold, Noel), de őszre még kettő születik — mesélte boldogan Sötét István
Sötét István és Katalin (a család felvételei)
* Mikor szokott összegyűlni a család?
— Születésnapokra, névnapokra, disznóvágásra, búcsúra. Az unokáim közül ketten a családjukkal együtt sajnos külföldön élnek, őket ritkábban látjuk. De a Szabadkán lakó lányomék, a Muzslyán élő unokámék eljönnek a családi ünnepekre. A Sötét család nagyobb része Csernyén lakik, úgyhogy rájuk mindenben számíthatunk a feleségemmel. Ha kell segítség a ház körül, jönnek. Ha orvoshoz kell menni, akkor is itt vannak.
* Igaz, hogy már nyugdíjas, de továbbra is aktívan részt vesz a közösségi életben. Mesélne erről is?
— A Vöröskereszt helyi szervezetének vagyok a titkára és a koordinátora. Évente háromszor szervezzük meg a véradást Sári Piroskával együtt. Telefonálgatunk, beszerezzük a szükséges eszközöket, előkészítjük a terepet, hogy mire megérkezik az egészségügyi csoport Újvidékről, minden készen legyen. Átlagosan húsz-huszonöt személy jön el ilyenkor, hogy életet mentő vérével segítse embertársait. Én személy szerint negyvenhét alkalommal adtam vért. Ezenkívül a Versecen megrendezett Vöröskereszt-táborba is segítettem olyan diákokat eljuttatni, akik nehéz anyagi körülmények között élnek, valamint tavaly huszonhárom személynek, főleg nőknek szerveztünk tanfolyamot a házi betegápolással kapcsolatban.
Június 14-én lesz az önkéntes véradók világnapja, az idén Magyarcsernyén ünnepeljük meg. A község területéről érkeznek majd vendégeink, véradótársaink. Tíz éve nyaralást is szervezek Montenegróba, Igalóba és Herceg Noviba. Évente harminc-negyven vajdasági személy jut el egy nagykikindai magyar család nyaralójába a Mol Travel utazási iroda autóbuszával, kedvezményes áron. Ott másként fúj a szél, másként dalol a pacsirta, még a levegő is más. Aki egyszer jár ott, az visszavágyik. Én az idén, ha megélem, már huszonegyedik alkalommal megyek vissza — mondta bizakodva a beszélgetőtársam.
Pista bácsi még hozzátette, hogy hobbija a régi, különös alakú, valamikor italt tartalmazó üvegek, palackok, porcelán teáskannák gyűjtése. Négy év alatt 160-170 régi tárgyat sikerült beszereznie. A sportot is imádja. A faluban megtartott futballmeccsekre kilátogat, de a tv-ben is rendszeresen követi a sporteseményeket. Roland unokájára is nagyon büszke, aki a helyi Roham futballklub ifjúsági csapatának a kapusa.
István a feleségének, Katalinnak is nagyon hálás, aki segít neki a nyaralások szervezésekor, és a dédunokákra is sokat vigyáz. Összetartja a családot, gondoskodik a családi fészek melegéről. Az unokák legtöbbször hozzá fordulnak tanácsért, mert megbíznak benne, s szeretik kikérni a véleményét.
— A jövőben is mindent a családomért teszek. A dédunokáimon és az egyik középiskolás unokámon kívül mindenkinek van munkahelye, mindenki dolgozik. Jó látnom, hogy szorgalmas, becsületes utódaim vannak. A feleségemmel együtt örülünk, hogy mindezt megélhettük — fejezte be a beszélgetést Sötét István.
Az idősek között vannak, akik nyugdíjas korukban is tevékenyek maradnak, akik szeretnek a történések középpontjában lenni. Sötét István fiatalos lendülettel közlekedik kerékpárjával a faluban, szeret megállni, az emberekkel beszélgetni. Van ideje mindenkit meghallgatni, szeret véleményt cserélni egy-egy felmerülő témával kapcsolatban. Elmondása szerint mindenkinek élete végéig van feladata, csak élni kell a lehetőséggel.
Az egyik unoka, Kocsis Szilágyi Tímea esküvőjén: István a menyasszony, Katalin pedig a vőlegény mellett áll
