Időgép

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Időgép

Kezdetben vala egy nagy (köz)társaság ünnepnapja, amelyen piros kendős, piros csillagos, sötétkék bakasipkás kiselsősök tették le a közösségbe való beilleszkedési hűségesküjüket, viselkedési fogadalmukat. Természetesen habfehér blúzocskában, patyolat ingecskében. Lelkesen. Majd idővel mindebből csak...

Kezdetben vala egy nagy (köz)társaság ünnepnapja, amelyen piros kendős, piros csillagos, sötétkék bakasipkás kiselsősök tették le a közösségbe való beilleszkedési hűségesküjüket, viselkedési fogadalmukat. Természetesen habfehér blúzocskában, patyolat ingecskében. Lelkesen. Majd idővel mindebből csak a dátum maradt fenn. Annak a piros betűs ünnepnek a kezdete, amely országszerte akkor is ünnepnek számított, ha a kalendárium grafikai szerkesztője történetesen elfelejtett színt bekeverni.
Okkal beszél(het)tünk ünnepről, hiszen Szent András havában nemritkán javában legénykedett a Tél is, így aztán a gazdáknak is kevesebb okuk volt a félelemre, hogy nyakukon marad a csurgatott lélekmelegítő, megpillésedik a boruk, esetleg megcsiccsen a gömböc, illetve a pálanya. Pontosabban a vakbélbe töltött aba. Mert -- ha még emlékeznek, feleim! -- nagyjából ez idő tájt volt szokása a falusi, peremvárosi bölléreknek fejbe kólintaniuk a kolbász- és töltelékgyanús kocákat, fájintos moslékon hízlalt gyanútlan süldőket. Utána a háziasszonyoknak már csak az elegendő sóról, borsról, paprikáról, fokhagymáról és savanyú káposztáról, ecetes uborkáról és keserűgyökérről szükségeltetett gondoskodni. No, meg a többi apróságról, amit még felsorolni is tenger munka!
Hej, azok a régi szép idők (,,Húsz esztendő... az idő hogy lejár...')! Mert túléltük időközben a nemszeretem, istállóürítő kergemarhakórt, a ragadós száj- és körömfájást, a gyepek és baromfiólak állományain ''tudományosan” (is) végigsöprő madárinfluenzát. Újabban pedig disznaink heptikáskodnak az ólakban, szinte a fél világra frászt hozva huncut köhögésükkel. Kész téboly!
Így perdített vissza időgépünk jelenünkbe, amelyben ha vágunk is olykor-olykor bármit, aligha több az savanyúpofánál (,,...cserebogár, sárga cserebogár!' ). Ellenben ha mégis, akkor -- ünnep ide, esetleg oda! (még a ropogósra sült, tepsis malacpecsenyére esküdöző észak-balkáni égiszünk alatt is!) -- egyre inkább a háziszárnyasok nemzetsége a fogyasztói slágerlista vezetője. Mert a sok hercehurca, (be)oltás és porverés után (jó)madaraink lejö(he)ttek végre a tilalmi tapétáról.
Meg aztán illik törődni a koleszterinszinttel is. Többünk cukra egyébként is már régóta a megengedett nívó fölött jár.
Címkék: Időgép
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Facebook

Támogatóink