Az est során szót ejtett a sokféle önazonosságnak az eredőiről, valamint azt is elemezte, hogy miből táplálkozik az identitás, illetve milyen elemekből tevődik össze. A néprajzkutató az előadása után arról is nyilatkozott lapunknak, hogy a különböző kisebbségi identitásokra milyen hatást fejthet ki a multikulturalizmus.

* Amikor identitásról van szó, akkor a legtöbben a nemzeti identitásra gondolnak. Ez a fogalom azonban sokkal többet takar, mint a nyelvi különbségek.

— Amikor a nemzeti identitásról beszélünk, akkor nagyjából mindenki tudja, hogy miről van szó. De ezt elemeire is bonthatjuk, és akkor látjuk igazán, hogy mi mindenből tevődik össze. Egy része a történelem, a nagybetűs történelem, egy másik része a mikrotörténelem, a kisbetűs történelem, a hétköznapok történelme, aztán a csoportoknak a története. Tehát az, hogy valaki városban vagy falun lakik, és milyen közösségben van ott, milyen elemekre építi fel a saját identitását. Vagyis mitől lesz valaki ómoravicai, kanizsai vagy kupuszinai. A politikai identitás is egy érdekes kérdés, tehát az, hogy az egyén hogyan választ magának politikai identitást, mitől lesz valaki jobboldali, baloldali vagy kozmopolita. Ezenfelül van a rétegidentitás mint a szakmai identitás.

Dr. Klamár Zoltán (a szerző felvétele)

* Mint mondta, mindezek mellett a földrajzi helyek is meghatározzák az identitásunkat. Mit ért ezen?

— A lokális identitásnak óriási szerepe van abban, hogy az egyén otthon érezze magát a tájban, hogy otthon érezze magát egy településen. Fontos tudnia, hogy ki lakik egy-egy kis utcában, hogy mi hol van. Ezek határozzák meg az egyén lokalitásban rejlő identitását. Azért fontos ez, mert az egyén számára nem mindig világos és megfogalmazható, hogy mi a haza vagy mi az európaiság, mi a vajdasági, szerbiai, magyarországi. Én például a Tisza mentén vagyok otthon, mert ott születtem, és azt a vidéket ismerem, én ettől leszek Tisza melléki, ettől leszek bácskai vagy valaki más bánsági.

* A multikulturalizmust úgy jellemezte, hogy fából vaskarika. Ön szerint ez a társadalmi létforma negatív hatással van az egyének és a közösségek identitására?

— A multikulturalizmus, tehát az, amit most Európa is próbál magára erőltetni, a gyökértelenség irányába mozdítja el az egyént. Annyiféle kulturális hatással és csoportidentitással találkozik, hogy valójában nem találja meg önmagát. Ezek a csoportok pedig rivalizálnak egymással, tehát etnikai, társadalmi kiszorítósdi folyik, és egyik a másiknak a kárára próbál otthon lenni a tájban.

* Pozitív hatása nincs a multikulturalizmusnak? Persze vannak, akik asszimilálódnak, de lehet, hogy éppen ennek hatására ragaszkodnak még jobban saját identitásukhoz.

— Ha erről az oldalról közelítjük meg a kérdést, akkor mindenképp ez a pozitív hatása, és nem az, amit remélnek tőle, hogy sokszínűvé válik a társadalom. A társadalom csak látszólag válik sokszínűvé, de valójában a társadalmi csoportok egymásnak feszülnek, érdekellentétek keletkeznek, és elindul a társadalmi viszonyítósdi. De az kétségtelenül pozitív hatása lehet a dolognak, hogy némelyek megpróbálnak a saját történelmi identitásuk felé fordulni. Legyen az nyelvi vagy történelmi, de ha a saját hagyományaik irányába akarnak kapaszkodókat találni, akkor ily módon el is távolodnak a multikulturalizmustól.

A néprajzkutató szerint a multikulturalitással az a baj, hogy igazából a párhuzamosságok megszüntetésére törekszenek a hordozói. Érezhető a paradoxon: népcsoportok együtt élnek, de nem szervesen, hanem valójában egymás kárára próbálják magukat helyzetbe hozni. Ez azért is paradox, mert ezáltal a multikulturalizmus saját magát oltja ki. Az egyén addig jó képviselője a másságnak, amíg a többség nyelvén szólal meg, annak a többségnek a nyelvén, amely egyébként alkalmanként csak gesztusokat tesz, de közben a társadalmi integráción a beolvadást és a hasonulást érti, mely a kisebbségi identitás és kultúra feladásával jár.