Hosszú betegség után, életének 73. esztendejében elhunyt Dudás Antal festőművész. A falu festője, a paraszti élet mindennapjainak ábrázolója. Erről tanúskodnak a Poétikus világ, az Itt felejtett emlékek, A pusztuló falu, az Emlékek a gyermekkor napsütötte oldaláról, az Emlékek opálos ködben című ciklusai. Ahogyan a Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikonja is tanúsítja, munkái közelebb állnak a költészet asszociációs rendszeréhez, mint a képzőművészet megszokott eszköztárához. A magyar parasztvilágot emelte mitológiai magasságba, festői anyanyelve mégis mai és európai.
Dudás Antal 1933. január 26-án született Bácskertesen. Az újvidéki Tanárképző Főiskola képzőművészeti szakát dr. Bogomil Karlavaris és Dušan Milovanoviæ osztályában végezte el 1958-ban. 1958-tól a palicsi általános iskola képzőművészet szakos tanára, majd 1975-től igazgatója. Európa számos országában járt tanulmányúton, részt vett a becsei, topolyai, zentai, écskai és baranyai művésztelepek munkájában. Számos kiállítása volt itthon és külföldön. 1975-től tagja a Vajdasági (SULUV) és Szerbiai (ULIUS) Képzőművészek Szövetségének. Újságokban és folyóiratokban jelentek meg képzőművészeti kritikái. Több díj és elismerés birtokosa. Helytörténeti cikkei gazdagították heti- és napilapunkat, Bácskáról, Kupuszináról, Palicsról, a bácskai népszokásokról írt. Elkészítette a bácskertesi iskola monográfiáját, a palicsi iskola történetét. Tudományos munkásságához tartoznak azok a kéziratok is, amelyekben szülőfaluja hétköznapi szokásait és ünnepeit gyűjtötte csokorba, írt a palicsi temetőről. Írásai, rajzai, festményei a Hét Napban is megjelentek.
Bezárult a műterem*
Kedves barátunktól, kollégánktól, Dudás Antal festőművésztől búcsúzunk most.
Antit mindenekelőtt mint képzőművészt, barátot, sorstársat, pedagógust, írót, néprajzkutatót, közéleti személyiséget ismertük.
Nemrég - az ősszel - rám telefonált, hogy részt venne a Bucka-Gányó művésztelep találkozóján, ha segítenék neki kijutni. Szívesen elgardíroztam a telepre, és egy hét múlva vissza. Örömömre szolgált, hogy rendkívül jól érezte magát a baráti körben. Kellemes napokat töltöttünk együtt. Mindenkivel eltársalgott, tréfálkozott, de ecsetet már nem vett a kezébe.
Az Aracs folyóirat szerkesztősége felkérte, hogy alkotásait - festményeit és rajzait - bocsássa a lap rendelkezésére az egyik szám színvonalának emelése érdekében. Anti barátunk nem tiltakozott, örömmel adta műveit. Utólag is hálás köszönetet mondunk neki!
Közös érdeklődési területünk volt a néprajz. Ő szülőfalujának: Bácskertesnek (Kupuszinának) emelt maradandó emléket néprajzi gyűjteményével, valamint néprajzi ihletésű, példaértékű képzőművészeti alkotásaival.
Egy baráti beszélgetés alkalmával elmondta, hogy még vannak írói ambíciói, de sajnos, erre már nem futotta idejéből. Személyében hiányozni fog körünkből egy kedves barát, sorainkból egy egyéni hangvételű, jelentős alkotóművész, Vajdaság pedig szegényebb lesz egy különleges palettával.
Most bezárult a műterme, megmaradt azonban értékes művészi hagyatéka, tekintélyes életműve.
Baráti magatartásának köszönhetően emlékét örökké szívünkben őrizzük.
Antikám, búcsúzom Tőled, nagy lelki fájdalommal, képzőművész, iparművész, képzőművészeti pedagógus társaimmal együtt, belenyugodva Isten akaratába.
Nyugodjál békében!
Gyurkovics Hunor
*Elhangzott Palicson, Dudás Antal koporsója mellett