Élt nyolcvanöt évet. Elhunyt 2023. május 29-én. Nem csupán tantárgyoktató volt, de tanító, életre nevelő tanár is. Az a régi vágású. Szigorú és következetes, ellenben mindenkor igazságos. Azokból a boldog, békebeli időkből, mit egyesek átkosnak is szoktak olykor-olykor felemlegetni… Azokból az időkből, midőn szülőfaluját/szülőfalunkat csak és kizárólag Debeljacsa formátumban volt szabad leírnunk édes-ékes anyanyelvünkön. Pedagógus vala, ki nemcsak szavakkal, de személyes példamutatással is oktatott. Még azokat a nebulókat is, akiknek egyetlen, szinte csöppnyi érzékük sem volt a matematikához meg a fizikához. Legfeljebb annyit követelt meg tőlük, maradjanak csöndben — így, ö-vel! Nemcsak azért, hogy ne zavarják a többieket, kik dolgozni, ebből adódóan pedig boldogulni is szeretnének, de azért is, mert tudta, elcsendesedések idején akár csodák is (meg)történhetnek. Példának okául a gyengélkedőbbek is rájönnek az (ellenőrző)óra végéig, mi minden rejtőzik a v = s/t alapképlet mögött, és mi olyankor a teendő. Ember volt, aki talán nem mondott ki épp mindent, mit gondolt, viszont amit mégis, azt köntörfalazás, sumákolás nélkül tette. Egyenesen, szembe, meg nem alkuvóan. Tanulhattunk tőle. Matekot, fizikát, emberségességet — egyaránt! Köszönjük, Tanárnő.

Szakmai hitvallásáról kereken két évtizeddel ezelőtt adott számot. Papírra vetett ezen gondolatait a Hosszú a jegenyesor című falumonográfia 260. oldala őrzi: „A tanító és tanár munkája nem látványos, csak érezhető, de nagyon remélem, hogy elődeink munkáját szívvel-lélekkel folytattuk falunk, gyermekeink boldogulásának reményében.”

Emléke legyen áldott! Isten nyugosztalja.