A Thököly-címer

,,...Messze Késmárk felől
Dalt zokog a szellő...'
(Peterdi Andor: Rákóczi)

II. Rákoczi Ferenc nevelőapját, Thököly Imrét, a kuruckirályt az 1687-ik évi országgyűlés felségsértőnek és hazaárulónak nyilvánította, s miután I. Lipót győzelmet aratott felette, és ezt a döntést Erdélyben is akceptálták, elhagyni kényszerült az országot. II. Musztafa szultán, a Karlócai béke értelmében Izmaid városkát jelöli ki a kurucok és Thököly tartózkodási helyéül a Virág-völgyben. A kegyetlen halál 1703. február 18-án elragadta mellőle Zrinyi Ilonát, élete párját és vigasztalóját a száműzetés nehéz pillanataiban, II. Rákóczi Ferenc édesanyját, nem maradt ereje sem, hogy eltemesse a drága asszonyt. Zrínyi Ilonát a galantai jezsuiták templomában helyezték nyugalomra, fejedelemnőt megillető ceremóniával. Még ugyanazon évben a kuruckirály egészségi állapota igencsak megromlott, és úgy végrendelkezett, hogy halála után testét valamelyik erdélyi lutheránus kulcsos város templomában temessék el. Ennek a kívánságának azonban nem tudtak eleget tenni, mivel a török szultán úgy rendelkezett, hogy ,,ott temessék el, ahol meghalt.' Thökölyt az örmények új temetőjében ,,rácsos sírkertben helyezték örök nyugalomra.'
Akkor még senki sem gondolta, hogy a Nagyságos Vezérlőfejedelem, II. Rákóczi Ferenc is kénytelen lesz a száműzöttek keserű kenyerét enni a Márvány-tenger partja melletti Rodostóban. A száműzetéstől megtört, és a honvágytól égő testét a kór már igen őrölte, mígnem 1735. április 8-án, nagypéntek napján, a hatvanadik évének küszöbén kilehelte nemes lelkét. Rodostóban temették el, de amikor megérkezett a szultán engedélye, 1735. július 7-én a Nagyságos Fejedelem földi maradványait Isztambulba szállítják, és Zrínyi Ilona mellé helyezik a galantai Szent Benoitok templomába.
És a történelem megismétli önmagát. Klapka tábornok az 1848-as szabadságharc bukása után az 1853-ik évi keleti mozgalmak idején több emigránssal Konstantinápolyban időzött. Egy alkalommal egy francia úr felhívta a jelenlevők figyelmét egy osztrák hercegnő hamvaira, amely a galantai templomban pihen. Klapka tábornok sejtette, ki nyugszik az említett sírban. Fáradságot nem kímélve felkereste a galantai templomot, ahol a gvárdián készségesen megmutatta a sírt, majd a templom padlózatán egy másik márványtáblát. Zrínyi Ilona sírhelyétől alig pár lépérnyire a következő szöveg volt olvasható a márványtáblán:
,,Hic requiescit Franciscus II. Rákóczy Dei gratia electus Transylvaniae Princeps Partium Regni Hungariae Dominus, et Siculorum Comes aetatis suae XII a Matre Avulsus, miro Divianae providentiae ordine per carceres, per exilia, et per varia Vitae discrimina dustus: quietem Quam vivus ignoravit in Domino reperit anno salutis MDCCXXXV. octava Aprillis aetatis suae LIX.'
Magyarul: ,,Itt nyugszik II. Rákóczi Ferenc, Isten kegyelméből Erdély választott fejedelme, Magyarország kapcsolt részeinek ura és a székelyek grófja, ki életének 12. évében anyjától elhagyatván, de csodálatos Isteni gondviselés rendelése folytán börtönön, számkivetésen és az élet különböző válságain átvezéreltetvén, a halál által itt nyugvó anyjának visszaadatott: a nyugalmat, melyet míg élt, nélkülözött, megtalálta az Úrban az üdv. 1735. április 8-án életének 59. évében.'
A Nagyságos Fejedelemnek e felfedezés után még 53 évet kellett várnia, hogy 1906 novemberében hazatérhessen végérvényesen Kassára.