Tavaly még szűkebb körben, afféle utcabálként tartották meg ezt az összejövetelt a Budzsák néven ismert falurész, azaz a bácskertesi Ady Endre utcában lakók számára. Az idei év azonban fordulópontot hozott: a kezdeményezők úgy döntöttek, megnyitják az esemény kapuit a közösség előtt is — ha nem is teljes egészében, de legalább részben. Délután kizárólag a helyiek ünnepeltek, majd estétől bárki csatlakozhatott hozzájuk. A szervezők hangsúlyozták, ez nem csupán egy vidám, nyári találkozó, hanem olyan ünnep, amely közösséget épít, értéket közvetít és generációkat kapcsol össze — a legkisebbektől a legidősebbekig.

Szurap Adolf lelkes támogatóként elmondta, mindez 2024-ben kezdődött, amikor az utcabeli közösség arra jutott, hogy a tradíciók és a jó ismeretség mentén létrehoznak egy közösségi programot.

— A tavalyi visszajelzések után megszületett a döntés, hogy az idén bővíteni kellene a fesztivált, de fontosnak tartottuk, hogy az utcabál funkcióját is megtartsa. Ennek a következménye, hogy az este folyamán már megnyitjuk a kapukat a nagyközönség számára is. Bárkit szívesen látunk, illetve a kellemest a hasznossal is össze tudtuk fűzni, hiszen Zaj Tamara gyógykezelésére gyűjtünk. Mivel viszonylag fiatal a szervezői gárda, a jövőben is hasonló szellemben képzeljük el ezt az egészet. Az ötlet nem tőlünk származik, az idősebb generáció fejében már megszületett a gondolat, hogy szükség lenne egy hasonló ünnepélyre, de csak most jutott el a megvalósításig.

Bálint Ritától, az egyik fő szervezőtől megtudtam, hogy az egész környék kivette a részét a fesztivál létrehozásából.

— Szerencsés helyzetben vagyunk, mert az utcában a rengeteg fiatal mellett nagyon tevékeny idősek is élnek, akik igen sokat tudtak hozzátenni ehhez a rendezvényhez. Itt van például az iskolánk földrajztanára is, aki sok-sok információt gyűjtött össze a régi időkről. Ő rendszerint úgy fogalmaz, hogy újra felélesztettük a közösségi szellemet, és ezt rendkívül pozitívnak tartom. Itt a hároméves gyerek is ugyanolyan jól tudja érezni magát, mint egy nyolcvanéves ember. A helyszín is idilli: a falu olyan szegletében vagyunk, amely közel esik a természethez. Az asztalok, a padok és a DJ-pult egy nagy fészerben kaptak helyet, és itt van mellettünk a halastó és a csatorna is. Hajdan Szív utcaként volt ismert ez a rész, ide vezethető vissza a logónk is — ezt is egy helyi grafikus tervezte. Mi Kupuszinán belül is egy különösen összetartó közösség vagyunk. Reméljük, hogy olyan hagyományt teremtünk ezzel a fesztivállal, amely nosztalgikus, de igyekszünk mindezt XXI. századi köntösbe bújtatni, hogy a jelenlegi világban is megállja a helyét. A jótékonykodás is fontos számunkra, és ezt a közösség olyannyira a szívén viseli, hogy voltak, akik jelezték, sajnos nem tudnak eljönni, de elküldtek egy összeget, hogy támogassák Tamara gyógyulását.

A fesztiválon retró zene szólt, poharak koccantak, a gyermekeket játékok és vidám programok várták, miközben a felnőttek beszélgettek, nosztalgiáztak, vagy éppen rég látott ismerőseikkel váltottak néhány baráti szót. A nyári este langyossága és a falusi táj nyugalma különös bájt kölcsönzött az alkalomnak: mintha a hétköznapok rohanása megállt volna egy pillanatra, hogy helyet adjon a találkozásnak, az együttlét örömének.

Kupuszina ismét megmutatta, hogy a közösségi összefogás nemcsak hagyományt őriz, de új hagyományokat is teremthet — olyanokat, amelyek egyre több embert szólítanak meg, és mindemellett nemes célt képviselnek.