Egykori és jelenlegi munkatársai, szerkesztői, hazai és külföldi barátai, támogatói jelenlétében ünnepelték meg pénteken a Bácsország honismereti folyóirat megjelenésének huszadik évfordulóját.
A Palicson megtartott díszülésen elsőként dr. Németh Ferenc, a Bácsország főszerkesztője szólt a jelenlévőkhöz. A folyóirat jubileumáról, múltjáról és jelenéről beszélt. Reményét fejezte ki, hogy az a csapat, amely a legtöbbet tette a lap beindításáért, fejlődéséért és két évtizedes fennmaradásáért, az elkövetkező időszakban is mindent megtesz, hogy a vajdasági magyarság eme fontos honismereti folyóirata a jövőben is teljesíthesse hivatását. A folyóiratot a Magyar Honismereti Szövetség a kiemelkedő honismereti munkájáért emlékéremmel tüntette ki.
— A Bácsország munkatársi gárdája az évek során nagy családdá terebélyesedett. A folyóiratot 1995-ben Szekeres László régész, Magyar László levéltáros, Ricz Péter régész, Lalia Gábor levéltáros és Szabó József újságíró alapították. Lassan történelemmé válik az akkori Szabad Hét Nap hetilap havonta megjelenő Bácsország melléklete, melynek próbaszáma 1995. május 4-én látott napvilágot, első száma pedig 1995. június 8-án jelent meg. A Bácsország olyan helyismereti közlöny, amely fontos tudományos forrásmunka is egyúttal. Szellemi és tárgyi hagyományaink dokumentálója, identitástudatunk erősítője, híd a környező népek történelme és kultúrája felé... Szerbia egyetlen magyar nyelvű honismereti folyóirata 1998-tól önálló kiadványként jelenik meg. Saját meglátásom szerint a Bácsországnak három fontos jellemzője volt, illetve van most is: az értékmegőrzés, az értékmentés és a hagyománytisztelet — mondta dr. Németh Ferenc.
Az alapító, szerkesztőségi tagok közül csak Ricz Péter él. Visszaemlékezésében felidézte azt a mostoha időszakot, a hangulatot és a lelkes baráti kört, amely a 90-es évek közepén létrehozta a honismereti folyóiratot. Akkoriban, a Szabad Hét Nap mellékleteként, a Bácsország tizenhat oldalas volt. 1995 májusától 1997 közepéig folyamatosan megjelent, majd anyagi gondok miatt a melléklet a felére csökkent, végül pedig hamarosan meg is szűnt. Egy kis szünet után, 1998-ban negyven oldalon, önálló folyóiratként jelent meg, a mostani kinézetét 2001-ben nyerte el.
A visszaemlékezések sorát id. Virág Gábor egykori főszerkesztő zárta, majd dr. Németh Ferenc főszerkesztő névre szóló okleveleket és emlékérmeket adott át azoknak, akik sokat tettek a folyóirat fennmaradásáért, fejlesztéséért.