– Annak idején gondot okozott, hogy bár a nyugat-bácskai magyarság többezres lélekszámú, meglehetősen elszórtan található meg a régió községeiben, s ezáltal nem alkot olyan tömböt, konglomerátumot, amely hatékony lehetne érdekeinek érvényesítése terén – írja le a kezdeti körülményeket Péter István, a civil szervezet elnöke, aki most a zombori Szentháromság téren, a városházán található Dunatáj-irodában fogadott.

Péter István (forrás: Az alany archívuma)

* Hogyan alakult meg a szervezet, kik hívták életre?

– Doroszlóról indult a kezdeményezés. Először Pelt Ilona keresett fel engem, hogy hozzunk létre valamiféle szórványközpontot, ernyőszervezetet, mely megfelelően egyben tudná tartani a több községre, falura és városra tagolódott nyugat-bácskai magyar közösséget. Az akkori magyar vezetőségű falvak – elsőként Gombos, Doroszló, Szilágyi és Kupuszina – azonnal csatlakoztak a kezdeményezéshez, majd őket követte Bezdán, Nemesmilitics, Telecska és végül Csonoplya, Regőce, valamint Őrszállás is. Azt próbáltuk megvalósítani, hogy a mindenki érdekét szolgáló dolgokat közös, ezáltal határozottabb fellépéssel el tudjuk érni.

Péter István (forrás: Fremond Árpád Facebook-oldala)

* Milyen nehézségekbe ütköztek az évek során?

– Már az első lépéseknél egy jelentős nehézségbe ütköztünk. Kiderült, hogy ilyen jellegű szervezet létrehozására nemigen van jogi lehetőség az országban, egyetlen módja az volt a megvalósulásnak, hogy civil szervezetet alapítottunk. A kapcsolatépítés is fontos volt, különösen az, hogy jó viszonyt alakítsunk ki a már létező civil szervezetekkel a környéken, hiszen a velük való szoros együttműködés az alapfeltétele annak, hogy mi eredményesen létezhessünk, és betölthessük azt az összekötő szerepet, amelyet eredendően elképzeltünk.

Szent István ünnepén a zombori megyeházán is ott lobog a magyar zászló (forrás: A Dunatáj Egyesülés weboldala)

* Később hogyan alakult a Dunatáj sorsa?

– Először Doroszlón nyitottunk egy irodát, a helyi közösség épületében. Pásztor István akkori elnök személyesen jött el a megnyitóra, felejthetetlen nap volt. Amint már említettem, a települések köre bővült, így a szervezet megkezdhette a működést. Idővel Bács és Palánka is csatlakoztak hozzánk. Előfordult, hogy minden faluban volt fogadónapunk és irodánk, ahová igyekeztünk mindig helyi fiatal lakost beültetni, kiképezni. A munkafeltételeket megteremtettük, csakhogy a heti egynapos munka természetesen nem volt éppen vonzó megélhetési lehetőség. Ezek közül a fiatalok közül sajnos sokan elmentek a jobb megélhetés reményében. Rájöttünk, hogy nem tudunk minden településen jelen lenni, ezért létrehoztuk a központi, zombori irodát.

* Említette, hogy rendezvényszervezéssel is foglalkoznak. Melyek a legjelentősebbek?

– Folyamatosan összehívunk civil találkozókat, beszélgetéseket, ahol az emberek vagy az egyesületek képviselői találkozhatnak, és eszmecserét folytathatnak, ismerkedhetnek. A Herceg Jánosra való megemlékezéseket is mi szervezzük, illetve a Szent István-napi ünnepséget is mi bonyolítjuk már hosszú ideje. Az utóbbi években a karácsonyi, ünnepi időszakban rendszerint két koncertet is szervezünk, az egyik mindig a Zombori Filharmónia újévi, komolyzenei hangversenye, a másik pedig könnyűzenei, melyre általában magyarországi énekest vagy zenekart szoktunk hívni. Egy ideje pedig mikuláscsomagokat is osztunk a nyugat-bácskai magyar gyerekeknek, hatodikos korig.

Apatinban is rendszeresen megkoszorúzzák Szent István szobrát (forrás: A Dunatáj Egyesülés weboldala)

* A felölelt területen, tehát elsősorban Nyugat-Bácskában hogyan alakult a magyarság léte az elmúlt húsz évben?

– A helyi közösségek autonómiájának csökkenésével sok feladat a Dunatájra hárult. A helyi közösségek, mivel sokszor nem áll rendelkezésükre a megfelelő eszköztár, mind fizikai, mind anyagi értelemben, nem tudnak lebonyolítani nagyobb rendezvényeket – emiatt a szervezetünk jelentősége még inkább nőtt az évek alatt. A szűk környezetünkben lévő falvaknak a helyzethez képest stabil egyesületi, kulturális életük van, illetve az együttműködés is kiváló. Palánkáról, Bácsról, az ottani magyarságról meglehetősen keveset hallhatunk, olvashatunk a vajdasági sajtóban, ezért megragadnám az alkalmat, hogy róluk is szóljak: a palánkai magyarok stabil közösséget alkotnak, van magyar házuk és jó csapatuk, folyamatosan szerveznek programokat. Bácsot és Bogyánt illetően már más a helyzet, ott sokkal rosszabbul állunk. Ott hiányzik az összetartó erő. Jelenleg is keressük azt az embert, aki új életet tudna lehelni ebbe a kis közösségbe, mert azok, akik eddig a vállukon vitték az ottani kultúrát, kiöregedtek.

* Milyen terveik vannak a jövőre nézve, mik a kilátások?

– Először is meglátjuk, hogyan alakul az együttműködés az új magyar kormánnyal. Eddig a szervezetünket kiemelten támogatták, ami nyugodtabb légkört teremtett, és lehetővé tette, hogy egy személynek fizetést tudjunk adni. Ez nagy kiváltság egy civil szervezet számára a mai világban. Időről időre felmerül a kérdés, hogy miért érdemes támogatni a határon túli magyar közösségeket. Ilyenkor sokszor csak az egyik oldalát látják a történetnek. Kevesebben beszélnek arról, hogy a vajdasági magyarság évtizedeken át jelentős szellemi és szakmai értéket adott az anyaországnak. Orvosok, mérnökök, pedagógusok, művészek és más szakemberek százai találtak ott munkát és építettek karriert. Ha csak a közvetlen környezetemet nézem, jelenleg négy kupuszinai származású orvos dolgozik Magyarországon, de mellettük számos más nyugat-bácskai magyar is. Ők ma szerves részei a magyar társadalomnak, adófizető polgárok, és munkájukkal gyarapítják az országot. Emellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Nyugat-Bácska a magyar népi kultúra és hagyományvilág egyik különleges kincsesbányája. Számos olyan néprajzi érték, szokás, viselet, népzenei és tárgyi örökség maradt fenn itt, amely a Kárpát-medence más vidékein már eltűnt. Ezeknek az értékeknek a megőrzése nem csupán a helyi közösség érdeke, hanem az egész magyar nemzet közös ügye.

Gellér Eszter már tíz éve a Dunatáj kapcsolattartója, ügyintézője. Minden hétköznap személyesen várja az ügyfeleket, és foglalkozik velük az irodában. A kapcsolattartás mellett a munkakörébe a rendezvényszervezés, a pályázatírás és a tanácsadás is beletartozik.

– Sok mindennel megkeresnek bennünket az emberek, van, amikor csak fénymásolni kell, de már a nyugdíjazási eljárásban is kértek tőlünk segítséget, egyszóval a legkülönfélébb dolgokban nyújtunk támaszt. Persze a fő profilunk a mezőgazdasági, az eszközbeszerzési és a házvásárlási pályázatok koordinálása, mind tartományi, mind anyaországi pályázati területen – mondja Eszter.

Gellér Eszter fogadja az irodában az ügyfeleket (a szerző felvétele)

* Mekkora igény mutatkozik erre a szolgáltatásra? Mennyien keresnek téged az irodában?

– Szeretik és igénylik is az emberek ezt a szolgáltatást. Az idősek gyakran nem boldogulnak a digitális térben, ők rendszeres vendégeink, de persze a fiatalok is sokszor betérnek, hogy informálódjanak, vagy segítséget kérjenek bizonyos pályázatokkal kapcsolatban. A pályázati köröknek általában ötéves fenntartásuk van, így az ügyfelekkel éveken át kapcsolatban állunk. Ez jelenleg körülbelül száz személyt érint. Változik, hogy melyik faluból keresnek legtöbben. Most például a doroszlóiak, a kupuszinaiak és az őrszállásiak vannak legtöbben.

Húsz év egy ember életében is hosszú idő, egy civil szervezet történetében pedig különösen jelentős mérföldkő. A Dunatáj Egyesülés immár húsz éve bizonyítja, hogy a szórványban élő magyarság számára az összefogás nem csupán szép gondolat, hanem a megmaradás egyik legfontosabb feltétele.