Vajon meddig tart a húsvét? Ameddig a sonka el nem fogy? Amíg a festett tojást ki nem dobjuk? Amíg a díszítés ott van a szobában? Nem. A húsvét ennél sokkal több, és hiszik, vagy sem, egész évben, minden szentmisén megünnepeljük.
Családi körben, barátokkal, magányosan. Ünnepi vagy hétköznapi hangulatban. Barkával, piros tojással, esetleg díszek nélkül... Mindenki másképp ünnepli a húsvétot. Van, aki a mindennapok sürgésében-forgásában meg is feledkezik róla. Különösen ilyenkor, amikor viszonylag korán ünnepeljük, és még a tavasznak sem volt ideje megérkezni, a csizmánkról még a havat ráztuk, amíg odabent már főtt a húsvéti sonka...
Az elmúlt egy-két napban, húsvétvasárnap után sok családtaggal, baráttal, ismerőssel találkoztam. Sokan megkérdezték tőlem: vajon tudom-e, miért van minden évben máskor a húsvét? Ki és hogyan határozza meg? Nos, erről igen régen, még az első niceai zsinaton — I. Konstantin római császár vezetésével — a papi tanács határozott úgy, hogy ezentúl mindig essen vasárnapra a húsvét, viszont a bolygók járásához igazították, hogy pontosan melyik hétvégén is legyen. A hivatalos döntés szerint a húsvét időpontja a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Mivel a nap-éj egyenlőség március 21-ére — igaz, rendkívül ritka esetekben március 20-ára, még ritkábban pedig március 19-ére — esik, húsvét sosem lehet március 22-e előtt, és április 25-e után sem, mert addigra biztosan van egy holdtölte. Ezért változik hát a dátuma.
És bár sokan azt gondolják, hogy Jézus Krisztus feltámadását csak ezen az egy hétvégén ünnepeljük, illetve a negyvennapos böjtben készülünk fel rá, azért ennél sokkal többről van szó. Minden szentmisében a Megváltó áldozatáról emlékezünk, ezt ünnepeljük, minden szentmise legszentebb pillanata a kenyér, valamint a bor Krisztus testévé és vérévé válása. Mindemellett — ha megnézzük a naptárt — egészen pünkösdig a vasárnapokat húsvét vasárnapjaiként tüntetik fel: első, második, harmadik... Pünkösdkor a kereszténység a Szentlélek kiáradását ünnepli meg. A Szentlélek az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, áradása — ez a kiáradás. A Szentlélek (latinul Spiritus Sanctus) ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra, új tartalommal töltve meg a napot a keresztények számára.
Most, hogy lassan lekerülnek az asztalokról a húsvéti tojások és a nyuszis díszek, most, hogy már a sonkából sem maradt, azért a legfontosabbról ne feledkezzünk meg: Krisztus keresztáldozatáról, arról, amit értünk, bűnösökért hozott meg, és amire nem csak húsvétkor kell emlékeznünk, hiszen minden egyes napon hálát kell adnunk a megváltásunkért.
Reményik Sándor Nincs nyugalom, nincs nyugalom, — a szív, Nincs nyugalom, nincs nyugalom, — vihar, Nincs nyugalom, nincs nyugalom, — s ez a Reggel mondd, délben mondd és este mondd Békesség Istentől: mi így köszönjünk, |