#Otthon maradtunk. A feltámadás azonban elmaradt. A böjt – vagy akár a hosszú, vége nem látható vándorlás – tovább folytatódik. Egyre gyarapodó, egyre inkább magunkénak érzett, lassan már mi is elhittük, hogy GLOBÁLIS világunk új oldaláról mutatkozik meg. Nincsenek kapaszkodóink, nincsenek kialakult tapasztalati megoldásaink, és ami a legrosszabb, hogy az eddig sokat segítő tudomány és a nemzetközi kapcsolatok sem nyújtanak biztos kapaszkodót. A munkakapcsolatok és a sok időnként elrabló társadalmi, baráti, szórakozást jelentő szervezeti élet is beszűkül. Tényleg csak a CSALÁD marad. És mintha hirtelen sokat is kapnánk belőle. Évek óta nem voltunk velük ennyit, egyre több tulajdonságuk, értékük és sajnos rossz tulajdonságuk kerül napvilágra. Ez gyakran több türelmet igényel, de a felfedezés lehetőségét is magában hordozza.

Egymásra utaltak lettünk. Segítséget kértünk TŐLE egy pár dolog megoldásához, és közben mi is segíteni tudtunk. Se RÓLA, se magamról nem gondoltam volna. És működik. Csak ne vigyük túlzásba! Igen, most ÖNURALOM kell, sok-sok mindenben!

Közösen kell feladatokat megoldanunk, ezt ugyan tudtuk. Volt is rá példa. De valahogy kikopott a napi életünkből, mert mindig volt más, aki segített, meg mi is szívesen segítettünk másnak. A kölcsönösség a házon kívül egyértelmű volt, csak valahogy itthonra kopott el.

Illusztráció (Pixabay.com)

Ha ezt újra felismerjük, akkor már KÖZÖS PROGRAMOKAT szervezhetünk — nem csak a kényszer műveletekben — a bezárt, korlátozott világunk keretei között. NEM LESZ KÖNNYŰ, de közösen MEG TUDJUK OLDANI!

Új oldalunkról mutatkozhatunk be, új képességeinket bontakoztathatjuk ki, és segíthetünk neki is, nekik is, hogy megújuljanak. Micsoda kihívás! De hát van, és úgy tűnik, LESZ RÁ IDŐNK. Használjuk ki jól, értelmesen, előre vivően!

És közben az idő múlik, miközben a világ, a környezetünk átalakul. Nem kicsit. De mi is változunk, változtunk — a legtöbb esetben javunkra. Emberségünk, szeretet igényünk és szeretni képességünk erős fejlődését tapasztaljuk meg, és remélhetőleg napi gyakorlattá válik.

Lassan gördülnek a napok, nem igazán érkeznek jó hírek, még mindig nem látjuk a végét … De egyre erősebbek lesznek az új kötelékek. Többet tűrünk, könnyebben segítünk.

… és lassan-lassan elkezd világosodni. Lassan-lassan megérkezik az igazi tavasz. Igaz néhányszor már megmutatta magát, hogy ne adjuk fel reményeinket, de utána mindig visszavonult.

Kiböjtöltük… és egy ideje már nem is a Feltámadás eljövetelében reménykedtünk. Lám-lám, a Szentlélek tért be hozzánk. Hiszen ez a nyár már egészen más lesz, mint az összes többi, eddig ismert és áthajszolt.

Utazási foglalásainkat már rég visszamondtuk, vagy visszamondták. Jó is, mert az sem tudjuk, lesz-e rá időnk, és anyagi forrásunk. NYARALNI ITTHON FOGUNK. Meglátogatjuk rokonainkat és barátainkat a településen, a közelben, a régióban. Messzebbre majd talán csak jövőre megyünk. De mi is szívesen látunk vendégeket, hiszen a hosszú itthon töltött időben egy kicsit átrendeztük, átalakítottuk a lakást is. Részben kényszerből, mert egyszerre kellett konyha, munkahely és iskolapad. Mi minden elfér egy lakásban!… Nézzétek meg! Ki is festettünk, ekkora tisztaság nem is tudom, mikor volt nálunk. És a kiskert… Az is milyen rendben van. Igaz, nehézkes volt beszerezni a palántákat, virágokat, de megoldottuk. Maszkban, kesztyűben, másfél méterre állva egymástól a nem túl nagy, de nem is annyira mérlegelt hosszúságú sorban. Ez volt a dolgunk. Rohanni sehova se kellett. Te jó ég!... Csak nem lelassultunk egy kicsit? Na, akkor jut idő egy alapos kézmosásra is. És új recepteket próbáltam ki. Ilyet még sose sütöttem. Ez az ízkombináció az eszembe nem jutott volna egy vacsora egytálételben.

És hát itt a nyár! Csak nem lesz vége már ennek a nyugalmas életnek?... Rohanhatunk megint munkába, óvodába, iskolába, boltba, és még ki tudja hova… Na, neee, hogy 2020 Karácsonya ugyanolyan legyen, mint a többi! ……. EZEN NE AGGÓDJ! MÁS LESZ!  Persze ez is sokban rajtunk múlik…