Csoportkép a főszervezővel Makarskán

* 2009. július 2.
17.30 - Várjuk a buszt a Rodić bevásárlóközpont parkolójában.
18.30 - A busz még sehol.
19.30 - A kártyaparti közepén tartunk - még mindig a parkolóban.
20.50 - Befut a busz. Mindenki megrohamozza. Végre elindulunk!
* 2009. július 3.
4 óra - Lerobban a busz. Čačak kellős közepén vagyunk egy benzinkútnál. Kétségbeesetten tekintünk egymásra, hogy most mi lesz. A sofőrök kissé idegesen keresik a legfájdalmasabb megoldást. Viszont nézzük a dolog másik oldalát! Kinek adatott meg valaha is az, hogy hajnali négykor Čačakon legyen, és egy rossz busz mellett kártyázzon, s várja a talán már útnak indított, remélhetőleg az eddiginél jobb busz érkezését?! Csak a mázlistáknak!
Déli 12 óra - A szerencsének és tanárainknak hála már Szarajevóban vagyunk. Sétálunk az óvárosban. Megázunk - hála a zuhogó esőnek, majd ismét egy benzinkúton várjuk a jó szerencsét.
22 óra - Begurul a gyönyörű szép busz a benzinkútra. Az égieknek (vagy inkább Tamásnak, a sofőrnek?) köszönhetően perceken belül elindulhat a meggyötört társaság. A tekintetekből ez olvasható ki: Odaérünk mi valaha is a tengerre?
* 2009. július 4.
Hajnali 4 óra - Senki sem akarja elhinni, hogy 34 óra utazás után valóban megérkeztünk a horvát tengerpartra.
Öt órakor már az ágyunkban (matracunkon) feküdhetünk. A nap hátralévő részét Baško poljéban töltjük, fürdőzéssel.
* 2009. július 5.
8.30 - Gyalogolunk Makarskára. Az út hossza kb. 8 km, de sokunknak jóval többnek tűnik. Eléggé kifáradunk.
13 óra - Jót fürdünk a tenger kristálytiszta vizében.
18 óra - Körülnézünk a városban.
* 2009. július 6.
8 óra - Makarskáról hajóval Brač szigetére megyünk. Sumartinban gyönyörű vulkanikus kőzetek köszöntenek bennünket és ismételten tiszta, átlátszó tengervíz. Egész nap fürdünk. Szép az élet!
* 2009. július 7.
8 óra - Splitbe megyünk. Nagyon szép város, de a sok hajótól iszonyatosan piszkos a víz. Lenyűgöz Diocletianus császár palotája és az óváros. Ezért érdemes volt ide is eljönni!
* 2009. július 8.
8 óra - Omišba indulunk. A legbátrabbak hegymászásra készülődnek - egyelőre még csak lélekben.
10.30 - A 280 méteres tengerszint feletti magasságról csodálom az előttem elterülő tengert, a félelmetes kőrengeteget. Csapatunk apraja-nagyja feljutott a kalózvárba. Büszkén fényképezkedünk.
12 óra - Mindenki épen, egészben, elcsigázva érkezik meg a tengerpartra. A kipirosodott arcokra mosoly ül. SIKERÜLT az, amiben reggel még valamennyien kételkedtek.
* 2009. július 9.
8 óra - Az utazótáskák ismét a busz csomagtartójába kerülnek. Legördülünk a partra. Még egy mártózás, néhány fénykép, ebéd a parkolóban, és hazaindulás. VÉGE, azaz...
15 óra - Megállunk Mostarban. Megnézzük nevezetes hídját. Nagyon szép! Kár, hogy csak egy óránk van városnézésre.
* 2009. július 10.
6.10 - Hihetetlen, de igaz - késés nélkül megérkezünk Szabadkára! Örömkönnyek, cuppanós puszik, meleg ölelések... és egy halk VISZONTLÁTÁSRA!
BODÓ Sarolta, 8. c
***
Július 2-án indult a buszunk a horvát tengerpartra. Nagy örömmel foglalta el mindenki a helyét. Az utazás során nagyon sok élményben volt részünk.
Már hajnalodott, amikor a busz lerobbant Čačakon. Senki sem tudta, hogyan tovább. Fáradtak és álmosak voltunk, de aludni nem bírtunk. A buszsofőrök azt mondták, hogy megvárjuk a következő buszt, ami remélhetőleg délután három körül érkezik majd meg. Ekkor mindenki kiborult. Mit fogunk addig csinálni? Mi lesz ezután? Mikor érünk le a tengerre?
Vezetőink kerítettek egy másik buszt, ami Szarajevóig szállított el bennünket. Ott vártunk a harmadik járgányra, amely 22 óra körül ért oda. Mindenki fellélegzett, mert a Szarajevóban töltött idő unalmassá és fárasztóvá vált. Hajnali négykor végre megérkeztünk a táborba, mely Horvátországban, Bast falucskában volt.
A táborozás alatt sok élményben volt részünk. Amit soha nem felejtek el, az a 280 m tengerszint feletti magas hegy megmászása, melynek tetején ott ékeskedik a kalózvár.
Ami rossz volt, hogy mindennap 6 órakor kellett kelni. A programok egész napra szóltak, ezért csak 7-kor értünk vissza a szálláshelyre.
A táborozás még mindig nem ért véget, mert most a tengerparton fekve írom ezeket a sorokat. Közben azon jár az eszem, hogy ki tudja, mikor és hogyan érünk haza, ha az ideutazás kemény 34 órára sikeredett. Talán ezúttal Tamás sofőrrel nagyobb szerencsénk lesz. Bízzunk benne!
TOLDI Tímea, 6. c
***
Július 2-án a tancsival és több osztálytársammal Horvátországba mentünk nyaralni. Néhány nyolcadikos és anyukám is velünk tartott.
A buszozás sokáig tartott. 34 órás út után, hajnalban értünk Bast falucskába.
Emlékezetes marad számomra az a nap, amikor egy hajóval Brač szigetére mentünk. A hajóutat nagyon élveztem, mivel nagyon szép volt a táj, és mert imádok hajókázni. Amikor kikötöttünk Sumartinban, városnézésre mentünk. Végül letelepedtünk a tengerparton egy hűvös helyen. Nagyon sokat búvárkodtam, és sok szép élőlényt láttam. Aztán vettünk finom gyümölcsöt, és útközben elfogyasztottuk.
Az egészben az tetszett a legjobban, hogy mindig más helyen fürödtünk, hogy Omišban megmásztam a nagyon meredek hegyet, melynek a tetején a kalózvár volt, és hogy mindennap ehettünk egy-egy fagyit.
Nem bántam meg, hogy elmentem.
BESNYI Botond, Szabadka
J. J. Zmaj iskola, 3. c