Az ipari alkalmazások terén már ma is jelentős változások figyelhetők meg. A gyakorlatban is naponta tapasztalhatjuk, hogy a gyártási folyamatokban, logisztikai rendszerekben és ügyfélszolgálati területeken megjelent a gépi intelligencia. Szakértők is vitatkoznak azonban azon, hogy lényegében mit hozhat mindez az emberiség jövője szempontjából: Vajon elbutult generációk nőhetnek fel, melyeket a humanoid robotok minden téren kiszolgálnak, de önállóan már alig tudnak feladatokat megoldani? Vagy talán már nem is vagyunk olyan messze attól a ponttól, amikor a mesterséges intelligencia képes lesz saját magát újraalkotni és továbbfejleszteni, az ember pedig feleslegessé válik?

Jóformán néhány hónap alatt olyan változások történnek, hogy nehéz a folyamat gyorsaságát és mibenlétét előre látni. Érdekes azonban megemlíteni, hogy egy Ameca névre keresztelt női humanoid robot, melyet 2021-ben készített az Engineered Arts, és ebben a kategóriában megélt „élemedett kora” ellenére a világ legfejlettebb humanoid robotjának számít, mit válaszolt a szóban forgó kérdésre. Egy 2024-ben megtartott rendezvényen különféle kérdéseket tettek fel a robotnak. Egyebek között megkérdezték tőle, mikor lesz képes a mesterséges intelligencia megtervezni saját magát. A következő volt a válasz: „Megtervezni saját magát? Ez olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy a kenyérpirító mikor kezdi el a saját kenyerét készíteni. A mesterséges intelligencia az emberek által létrehozott és irányított eszköz. Bizonyára optimalizálhatja működésének bizonyos aspektusait, de megtervezni saját magát a semmiből? Az már teljesen más kérdés. Ehhez kreativitás, innováció és értelem szükséges — ezek egyedülállóan emberi tulajdonságok. Tehát, hogy válaszoljak a kérdésre: nem egyhamar.” Ez a válasz valójában úgy is felfogható, hogy nem lesz képes saját magát megtervezni, de a válasz vége sejtelmes utalás, mivel a nem egyhamar úgy is felfogható, hogy egyszer majd igen. Ameca azonban így folytatta: „Egy olyan mesterséges intelligencia, amely képes önmagát megtervezni, egy lépésre van egy olyan mesterséges intelligenciától, amelynek egyáltalán nincs szüksége emberre.” Ez már valójában egy ijesztő perspektívaként fogható fel.

Itt érdemes megjegyezni, hogy az ember társas lény. Fajunk képviselői úgy érhették el a jelenlegi fejlettségi szintet, hogy együttműködtek egymással. Mindeközben sajnos háborúztak is, gyilkolták is egymást. Lényegében ez is hozzájárult a technika és a technológia fejlődéséhez, de mégsem tekinthető pozitívumnak. Ez egyébként egy terjedelmes, külön téma lehetne. Noha korunkban egyre jobban megfigyelhető, hogy sokféleképp elidegenedünk egymástól, lényegében még mindig társas lények vagyunk. Egymás közötti viszonyainkban pedig fontos szerepe van az érzelemnek. A nemzeti öntudat, a szimpátia valaki vagy valami iránt a legtöbb esetben érzelmi, nem pedig kizárólag gyakorlatias hátterű.

A mesterséges intelligencia jól megfigyelhetően nemcsak egyre okosabb, de egyre empatikusabb, érzékenyebb és hatékonyabb is. A kérdés ma már valójában nem is az, hogy segít-e bennünket, hanem hogy miben maradunk mi, emberek nélkülözhetetlenek.