A versenyen a meghívott nyolc helyett — a felvidéki Nagymaros—Gabčikovo együttese betegség miatt lemondta a részvételt — hét csapat (a cseh Hodonyin, a horvát Sesvetski Kraljevec, a romániai Arad és Temesvár közös csapata, a magyarországi Bócsa és Orosháza, a szerbiai Novi Sad és Potisje) felnőtt birkózói léptek szőnyegre.

Az A jelű csoportban a házigazda Potisje szerezte meg az első helyet, miután a Hodonyint 7 : 1 arányban, a Bócsát 6 : 2-re, az Aradot pedig ugyancsak 7 : 1-re verték Újhelyi Sándor tanítványai. A B jelű csoportot a horvát együttes különösebb megerőltetés nélkül nyerte meg, hiszen az Orosháza csapatánál 8 : 0, az újvidékiek elleni mérkőzésben pedig 6 : 2 arányban bizonyult jobbnak. Mivel páratlan számú csapat vett részt a versenyen, a hetedik helyért nem mérkőztek, így a cseh Hodonyin csapata zárta a sort. Az ötödik helyért az Orosháza együttese nem sokat bíbelődött az aradiakkal, és látványos birkózással 6 : 2-es győzelmet aratott.

Ezzel ellentétben a bronzmérkőzés nagy csatát hozott, ahol a nyolc párharc után 4 : 4-es állást mutatott az eredményjelző, a több tusnak köszönhetően azonban a Bócsa csapata vitte el a bronzot az újvidékiek elől. A döntőben a két csoportelső, a Potisje és a Sesvetski Kraljevec találkozott. A két legkönnyebb súlycsoport után, Nagy Szebasztián és Vágó Ádám győzelmeivel a Potisje 2 : 0-ás előnyre tett szert. A harmadik mérkőzésen Zöldi Norbert az 1. menetben tussal szenvedett vereséget Sokmantól, majd Lőrincz Rudolfot Kamenjašević verte 6 : 2-re, és ezzel a horvátok kiegyenlítették az állást. Slajher Tamás kiválóan birkózott ugyan, de a szerencse elpártolt tőle, és minimális vereséget szenvedett Sačićtól, majd Ratković technikai fölénnyel nyert Macura ellen.

A versenyben maradáshoz Horváth Szabolcs győzelme kellett volna Kopljar felett, a szabadkai birkózó azonban hiába küzdött-hajtott, ahogy csak tudott, végül 11 : 7 arányban alulmaradt. Az utolsó, az eredmény szempontjából már tét nélküli mérkőzésen Sulyok Csaba a második menetben betussolta riválisát, így a magyarkanizsaiak szépítettek, és a döntő 5 : 3-as horvát győzelemmel ért véget. A torna legjobb külföldi birkózójának Antonio Kamenjaševićet (Sesvetski), a legjobb hazai versenyzőnek pedig Sulyok Csabát (Potisje) választották.

Dukai Károly, a Potisje Birkózóklub elnöke elmondta, hogy a klub az idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, s e jubileum egyik állomása volt a már több éve megrendezett, ám az idén csapatversenyként debütáló emlékverseny.

— A tornán részt vevő csapatok mind a klubunk testvércsapatai, évek, sőt évtizedek óta kiváló barátság köt bennünket össze. Csapatunk számára a mai torna kiváló főpróba volt a hamarosan rajtoló országos csapatbajnokság előtt. Keretünk annyiban változik, hogy a korábbi, nemrégiben lesérült, szabadkai nehézsúlyú birkózó helyett egy másik szabadkai versenyzőt igazolunk ebben a súlycsoportban. Már több éve hiányzik egy saját nevelésű, nehézsúlyban induló birkózó a csapatból. Rengeteg gyermek versenyez a klubban, de mire nagykorúvá válnak, addigra — a továbbtanulás, a munkalehetőség vagy egyéb ok miatt — elhagyják az ilyen kis közösségeket, mint Magyarkanizsa. A klubvezetők, sportmunkások mindent megtesznek, mindent megteszünk azért, hogy a birkózókat az edzőteremben tartsuk. Úgy látszik, megváltozik az országos csapatbajnokság lebonyolítási rendszere. A többfordulós rendszer helyett tornarendszerben folyik majd a pontvadászat, de az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is rájátszás után dől el,ki lesz a bajnok. Az előző években csapatunk az 5-6. hely környékén végzett, tavaly 5.-ek voltunk, nagyon kicsi hiányzott, hogy bekerüljünk a rájátszásba. A Zenta újra a legjobbak között van, ami minden bizonnyal valamelyest átalakítja az erőviszonyokat a mezőnyben. Bizakodóan várjuk a rajtot, nagy elvárásokkal tekintünk az idény elé — mondta Dukai.

Az emlékversenyt a helyi önkormányzaton kívül a tartományi sport- és ifjúsági titkárság támogatta.