Már sokszor bebizonyosodott, hogy az emberi leleményesség határtalan. Íme egy példa arra, hogyan lehet több százezer euró nyereséghez jutni: vásároljunk Kelebián vagy Palicson egy legalább 10 kapa gyümölcsöst, majd kérjünk a mezőgazdasági minisztériumtól egy jóváhagyást, hogy a mezőgazdasági földterület használatát, rendeltetését megváltoztathassuk. Miután a megvásárolt gyümölcsösnek az értékét az illetékes szervek felbecsülik, az összérték 10 százalékát fizessük be a község számlájára a további engedélyek megszerzése érdekében. Ezek után, ha rendelkezünk markológéppel és teherautóval, elkezdődhet a homok kibányászása. Egy körülbelül 10 kapa nagyságú földterület mintegy 200 ezer euró hasznot hozhat, és ebből még a hivatalnokok, felügyelők megvesztegetésére is futja. Erre azért van szükség, mert a környezetet károsítjuk, mert környezetvédelmi rezervátumban bányásszuk a homokot, mert illegális a tevékenység, amit folytatunk, hiszen engedéllyel nem rendelkezünk, és a munkavédelmi előírásokat sem tartjuk be, vagyis balesetveszélyes a dolog.
Betelt a pohár!
Szabadkának szüksége van homokra, egyesek azonban a törvényes szabályozásokat megkerülve, a kiskapukat kihasználva, a természet kárára termelik ki ezt a természeti kincset. Kelebián már évek óta folyik ez a tevékenység, annak ellenére, hogy a Bányászati és Energiaügyi Minisztérium egyetlen engedélyt sem adott ki. Pillanatnyilag is mintegy 5-6 bánya működik a falu környékén.
A kelebiai polgárok szerint betelt a pohár, mert a kamionok miatt az erdőben a nyári utak járhatatlanná váltak, az illegális homokkitermelés miatt pedig a bányák környéki gyümölcsösök tönkremennek, hiszen a talajvíz elfolyik.
A probléma orvoslása érdekében a napokban a kelebiai helyi közösség épületében lakossági fórumot tartottak. A polgárok több kérdésre is választ szerettek volna kapni. A összejövetelre meghívták a községi közigazgatás néhány tagját, valamint a Szerbiai Mezőgazdasági Minisztérium felügyelőjét is, aki egyben községi felügyelő is, ő azonban nem jelent meg. Mirko Ostrogonac, a szabadkai önkormányzat mezőgazdasági és idegenforgalmi szolgálatának vezetője elmondta: mintegy 20 éve - ekkor zárták be a központi kelebiai Majdan homokbányát - okoz már gondot a homokkitermelés, és szükség lenne egy központi homokbánya létrehozására. Az összejövetel egyik részvevője közbeszólásában elmondta: hihetetlenül hangzik az, hogy 20 év nem elegendő ahhoz, hogy egy központi bányát hozzanak létre, mindez arra enged következtetni, hogy nincs meg hozzá a kellő akarat, valakinek vagy valakiknek nagyon is megfelel ez a mostani helyzet. Ostrogonac felszólalásában elmondta továbbá, hogy azok, akik a homok kitermelését végzik, illegálisan cselekszenek, hiszen engedélyük nincs, csupán jóváhagyással rendelkeznek a mezőgazdasági földterület rendeltetésének megváltoztatásáról, vagyis félúton járnak a szükséges engedélyek beszerzése terén. Ostrogonac szerint az egész folyamatban a munkálatok figyelemmel kísérésével van a legnagyobb gond, ez azonban a mezőgazdasági felügyelőségnek a feladata lenne.
Az értekezleten részt vett még Grgur Stipić, a mezőgazdasági és idegenforgalomi szolgálat szakmunkatársa, aki hozzátette: mivel a vállalkozó rendelkezik minisztériumi jóváhagyással a mezőgazdasági földterület használatának megváltoztatásáról, az önkormányzat, az illetékes felügyelő jegyzőkönyve alapján végzést ad ki, amellyel meghatározza a község számlájára befizetendő összeget, ami a megvásárolt földterület 10 százaléka. Stipić elmondása szerint mindez csak a további dokumentumok, vizsgálatok és a különböző hatástanulmányok elvégzéséhez szükséges.
Suzana Dulić, Szabadka Városi Tanácsának környezetvédelmi és kommunális ügyekkel megbízott tagja rámutatott, hogy az illegális homokkitermelést akkor tudják megakadályozni, ha egy városi fennhatóság alatt levő, központi homokbányát nyitnak meg.
A községi közigazgatás munkatársai elmondták továbbá, hogy a szolgálat hatásköre korlátozva van, vagyis tehetetlenek a homokbányák ügyében, azok ellenőrzése a felügyelők feladatkörébe tartozik. Megoldást jelenthet a központi homokbánya kialakítása, ebben az esetben a városi képviselő-testület hozhat olyan rendelkezést, amelynek értelmében megtilt mindenféle homokkitermelést Szabadka területén és környékén.
Antal István, a kelebiai helyi közösség elnöke lapunknak elmondta: az illegális homokkitermelés évek óta folyik, és az ellene való küzdelem egyfajta szélmalomharc, a helyi vezetőség keze meg van kötve.
- Az összes Kelebia környéki bánya illegálisan működik. A meglevő ,,jóváhagyás'-ok nem a homokkitermelésre hatalmazzák fel a vállalkozókat. Azt gondolom, hogy amelyik ajtót a kulcs nem zárja ki, azt a pénz kizárja - fogalmaz Antal István. Az elnök sajnálatát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a mezőgazdasági felügyelő a meghívásnak nem tett eleget, és nem jelent meg a fórumon, hiszen akkor több dolgot is tisztázhattak volna.
- Az összejövetelen határozatot hoztunk arról, hogy a lakossági fórum jegyzőkönyvét, illetve a javaslatainkat továbbítjuk a szabadkai képviselő-testület elnökének - teszi hozzá Antal István. A szemtanúk állítása szerint a homokkitermelését nemcsak magánvállalkozók végzik, például a Vojvodinaput útkarbantartó és építőipari vállalat is végez ilyenfajta tevékenységet.
,,A belügy lenne képes változtatni ezen a helyzeten''
A lakossági fórum után az újságírókat az egyik homokbányákhoz invitálták, hogy saját szemünkkel győződjenek meg az ott folyó munkáról.
Blau Péter, Szabadka község Építési Igazgatóságának igazgatóhelyettese a helyszínen elmondta: az illetékes mezőgazdasági felügyelő nem végzi a munkáját, így a gyümölcsösök újdonsült tulajdonosai azt tehetnek a megvásárolt földterülettel, amit akarnak.
- A kelebiai Majdan homokbánya bezárásával egy vákuum keletkezett a homok kitermelésében, amit különböző egyének kihasználnak - véli Blau Péter, hozzátéve, hogy az illegális homokbányák tulajdonosainak többsége talajjavításra kapott engedélyt, nem pedig homokkitermelésre.
Nagy Mihály szerint, akinek a gyümölcsöse mindössze néhány méterre van a homokbányától, a lakossági fórumon sok kérdésre nem kaptak választ és aláhúzta azt is, hogy a homokkitermelés a bányászati és energiaügyi minisztériumhoz tartozik, s nem a mezőgazdaságihoz.
- Ha valóban eltökélt szándék volna egy központi homokbánya létrehozásához, akkor az illetékes szervek heteken belül megoldhatnák ennek kérdését. Ami most történik Kelebián a homok kitermelésével, annak nincs törvényes alapja. Öntsünk tiszta vizet a pohárba: nem a felügyelő adja ki az engedélyeket, és nem is Belgrád - mondja Nagy Mihály. Egy köbméter homok kiskereskedelmi ára 525 dinár. A polgárok arról számoltak be, hogy naponta 4 kamion akár 5-ször is megfordul, fuvaronként 80 köbméter homokot szállít, vagyis naponta akár 240 köbmétert is áruba bocsátanak. A munka többnyire este folyik s a város hatalmas összegektől esik el.
- Az ígéretekkel nem megyünk semmire, azt gondolom, hogy egyedül a belügy lenne képes változtatni ezen a helyzeten - összegez Nagy Mihály.
Mi lesz a hatalmas gödrökkel?
Két homokbányát látogattunk meg, majd amikor már hazafelé indultunk, arra lettünk figyelmesek, hogy ez egyik, korábban megszemlélt bányánál éppen befejezték a homok berakodását. A markológépet a homokbánya belcsényi (beočini) tulajdonosa irányította. Meglepetésünkre szóra tudtunk bírni, sőt még az összes dokumentációt - amire hivatkozva végzi a kitermelést - is bemutatta. A rövidre sikeredett beszélgetés alatt elmondta, hogy minden szükséges dokumentummal rendelkezik a homokkitermeléséhez, vagyis a bányászáshoz. Az engedélyeket a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Minisztérium, valamint a községi közigazgatás adta ki. Utólag kiderült: az engedélyek tulajdonképpen nem is engedélyek, vagyis a meglevő dokumentáció alapján nem lehetne homokkitermelését végezni. A bányászáshoz szükséges okiratok kiváltása rengeteg pénzbe kerül, amit egy hold föld után minden bizonnyal nem érdemes kiváltani. Az engedélyt a Szerbiai Bányászati és Energiaügyi Minisztériumtól kellene kérvényezni, annak megszerzéséhez szükséges a különböző tervrajzok elkészítése, a geológiai, geodéziai, geomechanikai mérések elvégzése, a természeti kincs mennyiségének felbecslése, továbbá tervet kell készíteni arról, hogyan fest majd a terület a munkálatok befejezése után. A birtokunkba került tervdokumentáció (elaborat) mindezt nem tartalmazza, helyette olyan adatok vannak benne, mint például, hogy 1949 és 1990 között átlagosan mennyi felhős nap volt, vagy mekkora volt a páratartalom, illetve a szél erőssége. Emellett egy építési terv is szerepel a dokumentumok között, amely meghatározza, hogy mekkora gödröt lehet ásni a telken. A dokumentumokat alaposan átvizsgálva arra a következtetésre jutottunk, hogy a tervdokumentáció nem a homokkitermelésre (eksploatacija) készült, hanem a rekultiváció (emberi beavatkozás miatt elpusztult természeti környezet, különösen növényzet tudatos helyreállítása talajjavítással, ültetéssel) módját irányozza elő.
Megtudtuk azt is, hogy az illetékes mezőgazdasági felügyelő rekultivációra adott engedélyt, vagyis 2 méter mélységig változtathatják meg a talajt, a folyamat 2 évig tart, és ezután következhet az ellenőrzés.
A témával kapcsolatban több kérdés is felmerül: miért a rekultivációra (talajjavításra) készült tervdokumentáció és nem a homokkitermelésre? A rekultiváció nem ugyanaz, mint a homokkitermelés, vagyis kik engedélyezik a homokbányászatot a községben? Vajon a mezőgazdasági minisztérium fennhatósága alá tartozik-e a homok kitermelése? A minisztérium miért ad ki olyan kétértelmű jóváhagyásokat, amire aztán a vállalkozók hivatkozni tudnak?! Ha illegálisak a homokbányák, akkor a belügyi szervek miért nem cselekszenek? A tervdokumentációban, amit a községi közigazgatásnak adnak át, szerepel egy építési terv is. A községi Építési Igazgatóság mikor adta ki az engedélyt annak kivitelezéséhez? A tervben meghatározottak alapján 2 méter mélységig áshat le a tulajdonos, mégis többek állítása szerint 5-6 méteres gödrök tátongnak a telkeken. Kinek a fennhatósága alá tartozik ezek ellenőrzése? Mi lesz a sorsuk? Miért nem zavarja az illetékeseket az, hogy környezetvédelmi rezervátumban folyik a homokkitermelés?
A kérdésekre egyszer talán majd választ is kapunk, de tartok tőle, hogy későn érkeznek majd.