A találkozó a Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó vajdasági selejtezője is volt egyúttal.

A találkozó ötletgazdája, Hajvert Lódi Andrea nyitotta meg szombaton a kétnapos rendezvényt, melyet hajdan műhelytalálkozónak álmodott meg, ahol a közös játékon volt/van a hangsúly. Köszöntő beszédében Csukás István költő szavaival támasztotta alá mondandóját: „Játszani legalább ketten kell, de inkább tízen, húszan, mert a közös játék a legnagyobb dolog az életben.”

Az üzenet igaznak bizonyult az elmúlt hétvégén. Nem tíz és nem is húsz, hanem 255 általános iskolás színjátszó jött el Bácsfeketehegyre, hogy bemutassa ez évi produkcióját, és hogy megnézze kortársai előadásait. Egy nagy családként szurkoltak egymásnak, a műhelytalálkozó szüneteiben pedig ismerkedtek, barátkoztak — ugyancsak sok-sok játék keretében. Kísérő tanáraik pedig a művészeti bizottságtól értékelést kaptak, melyet további munkájuk során hasznosíthatnak.

A két nap alatt 21 színjátszó csoport mutatkozott be Topolyáról, Újvidékről, Hajdújárásról—Noszáról, Gunarasról, Törökfaluból, Nagybecskerekről—Muzslyáról, Bácsfeketehegyről, Bácskossuthfalváról, Szilágyiról, Nagykikindáról, Bácsgyulafalváról, Palicsról és Kúláról. Láthattunk világirodalmi feldolgozásokat (pl. Lewis Carroll: Csodaország, Hans Christian Andersen: A rút kiskacsa), dramatizált magyar meséket (pl. A rátóti csikótojás, A királykisasszony cipői), diákok által írt szövegeket (pl. Ördög Ödön igazságot tesz, Osztályfőnöki óra). Megszólaltatták a klasszikus és a kortárs írókat egyaránt (pl. Karinthy Frigyest, Tasnádi Istvánt). Volt, aki drámával (W. Shakespeare: A vihar), volt, aki regényadaptációval (Rideg Sándor: Indul a bakterház) próbálkozott. Az így készült tarka szőtteshez mindenki hozzáadott valamilyen új színt: ügyes jellemformálást, bátor összjátékot, jól megoldott helyzetgyakorlatot, szépen felvázolt jelenetet, figyelemre méltó tánckoreográfiát, érdekes zenei betétet… Számomra az is nagy élmény volt, hogy a hivatásos színészek (Crnkovity Gabriella, Krizsán Szilvia, Pesitz Mónika, Figura Terézia, Táborosi Margaréta, Vörös Imelda, Kalmár Zsuzsa) rendezőként, nevelőtanárként ezúttal is lelkesen felkarolták településeink diákszínjátszóit. Dicséretes, hogy tanácsaikkal, tapasztalataikkal, meglátásaikkal kisegítették az amatőr csoportvezetőket, magyartanárnőket, hogy még szebb és maradandóbb színházi élményhez jussanak a gyerekek, akiknek — Csukás István szavaival élve — „szükségük van a csodákra, mert egy egészen más szemszögből, alulról szemlélik a világot, hiszen kicsik: alig egy méter magasak. Onnan lentről pedig néha ijesztő a világ”, de a mese által birtokukba vehetik. A X. Bácsfeketehegyi Gyermekszínjátszó Műhelytalálkozón meg is tették ezt, és két napra mássá varázsolták. Számukra — és nekünk, felnőtt nézőknek is — elfogadhatóbbá.

Noha a műhelytalálkozó nem volt versenyjellegű, azért mégis volt tétje: a háromtagú művészeti bizottság — Achs Károly drámatanár Mezőtúrról, Béres Pešikan Márta színművész Szabadkáról és Nyári Arnold Budapestről — a látottak alapján a legjobb előadásokat felterjesztette a Pécsett tartandó XXVI. Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozóra.

A magyarországi fesztiválon Vajdaságot az idén a Palicsi Színjátszó Grund képviseli majd (Palics Magyar Művelődési Egyesület), mely Kalmár Zsuzsa rendezésében Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című művét viszi színpadra.

Szarka Zsófia felvételei