Még magunkhoz sem tértünk némely helyi politikusunk március 15-ei beszéde után - gondolok itt arra, hogy olyanok tartották magukénak a nemzeti ünnepünket, akiknek pár évvel ezelőtt még eszükbe sem jutott megemlékezni róla -, máris újabb beszédtéma akadt a Tisza-parti városunkban. Március 17-én ugyanis sok zentai lakosnak kezdődött bosszúsan a napja. Azon az éjszakán ugyanis vandálok csoportja szabadult a városra, utcákon és tereken ment végig, fekete falfirkákat hagyva maga mögött. Reggelre kelve a feliratok ott ékeskedtek több tíz ház kapuján és falán. Akadt közöttük néhány, amelyet tréfásnak szántak, de a többségük obszcén és közszeméremsértő volt. A vélhetően fiatal elkövetők - az egyik önkiszolgáló térfigyelő kamerája ugyanis rögzítette őket, de a rendőrség szerint a felvétel túl homályos - nem sokat gondolkoztak és válogattak, mindent összefirkáltak, ami az útjukba akadt. Falat, kerítést, vaskaput, magánházat, közintézményt, az egyik parókia épületét... Helyenként a polgármester asszonyt, a községi képviselő-testület elnökét és az egyház képviselőjét sem kímélték. A rendőrség helyszínelése és fényképezése után a felháborodott polgárok már a délelőtti órákban megpróbálták eltüntetni a sértő, főleg magyar nyelvű szövegeket.
A randalírozók feltehetően a Vojislav Ilić utcának a Csonka lejáró felőli részétől indultak, majd a Njegoš térnél lévő körforgalom után a Svetozar Miletić utcában folytatták útjukat egészen a Népfront térig, onnan pedig előbb a Jovan Jovanović Zmaj, majd a Madách Imre utca felé vették az irányt. Aki ismeri Zentát, az tudja, hogy a Csonka lejáró és a Madách Imre utca között mekkora a távolság! Elég furcsa, hogy ekkora területet bejárhattak, és közben nem találkoztak egyetlen rendőrrel sem. Igaz, hogy csak egy egyszerű hétköznapi éjszaka volt, de akkor is felmerül a kérdés: a rend éber őrei ilyenkor hol tartózkodnak és mit csinálnak? Különösen azok után, hogy néhány nappal korábban ismét a kapucsengők felgyújtásával szórakoztak a még szintén ismeretlen garázdálkodók.
Mi, akik láttuk a bemocskolt épületeket, kapukat, azonnal megállapítottuk, hogy a festékszóró olyan személynek a kezében volt, aki kiválóan ismeri a magyar helyesírást. A lesz szót sehol sem írta hosszú sz-szel, pontosan tudta, hol kell kétjegyű betűt, hosszú, illetve rövid ékezetet használni. Az obszcén szövegeket nincs szándékomban idézni, de voltak olyan jelentéktelennek tűnő üzenetek is, mint például az, ami a Népfront téren lévő önkiszolgáló falán ékeskedett: A legkisebb is számít! A ''számít” szóban először rövid i-t pingáltak, de aztán gondosan kijavították.
A károsultakat a rendőrség sem biztatta, hiszen valamennyi esetben kis összegű rongálásról van szó, ami azt jelenti, hogy a tettesek kézre kerítése után mindenkinek magánpert kellene indítania. Lehet, hogy a kár nem túl jelentős, de azt sem ártana megnézni, milyen képet mutatnak most azok a házfalak, amelyekről a tulajdonosok megpróbálták lemosni, lekaparni a feliratokat vagy éppen átfesteni őket. A legtöbb esetben csak a teljes felület átmeszelése segíthet, az viszont jócskán megterhelné a családi költségvetést. Különösen akkor, ha az idén nem is terveztek ilyen kiadást. És ki lehet a megmondhatója, mikor jár arra ismét egy vidám társaság!
Napilapunk cikke nyomán természetesen megjelentek a kommentárok is. Egyesek a szórakozóhelyek meghosszabbított nyitvatartási idejét okolják, mások arra céloznak: mivel magyarokról van szó, gyorsan megtalálják majd őket, és bizonyára súlyos büntetést kapnak, de bezzeg a magyarokat gyalázó, sőt, fenyegető szerb nyelvű falfirkák szerzői sohasem kerülnek elő. Mert a példastatuálás eszközei Szerbiában mindig a kisebbségek. Ebben van igazság, de akkor sem kellene azt sugallni, hogy hagyjuk a csudába az egészet, csak azért, mert az elkövetők vélhetően magyarok voltak. A kapucsengők felgyújtását, a facsemeték derékba törését, a padok szétverését, a házak összefirkálását semmi sem indokolhatja.
A rendőrparancsnok viszont a térfigyelő kamerák elhelyezésében látja a megoldást. Mert az egyre szaporodó garázdaságok, betörések, rongálások miatt ismét a Nagy Testvérre van szükségünk, aki mindent lát. Mint Orwell 1984 c. művében.