A magyarországi TV2 nemrég véget ért zenei tehetségkutató műsorában, a Megasztárban Regina volt a versenyzők énektanára. Ő készítette fel az énekeseket az élő show-műsorra hétről hétre.

— A kezdetekben tanultam hegedülni néhány évet, majd fuvolázni is, és aztán volt egy időszak, amikor egyáltalán nem a zene körül járt a kisiskolás eszem. Arra emlékszem, hogy rendszeresen felléptem évnyitó ünnepségeken, illetve felső tagozatosként részt vettem az ÁMV-n, melyre akkori zenetanárom, Varga Iván készített fel. Minden évben a dobogó valamelyik fokán végeztem. Ezek a visszajelzések, sikerek valahogy egyre jobban a zene felé tereltek. Tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor hatodik osztályosként történt a fejemben valami megvilágosodás, és mintha megígértem volna magamnak, hogy nekem a zene az utam, illetve azzal is kell foglalkoznom.

* Hogyan alakult a karriered?

— Akkor kezdődött el valami, amikor felvettek a Szabadkai Zeneiskola jazz-ének szakára. Elköltöztem Csantavérről Szabadkára, bekerültem egy zenei közösségbe, és nem utolsósorban kaptam egy olyan tanárnőt, Dudás Beát, aki hitt bennem, és támogatott mindenben. A középiskola második osztályában megalakult az első zenekarom, a Jazzva, mellyel nagyon összeszokott kis csapat voltunk, sok szép helyre, színpadra eljutottunk közösen, és csodálatos élményeket, tapasztalatokat szereztünk. A középiskolás éveimben is rengeteg visszajelzést nyújtott az élet különböző elismerések, helyezések, díjak formájában, ami bátorságot adott nekem abban, hogy folytatnom kell az éneklést.

* Milyen zenei stílust képviselsz?

— Én valahol a popzenén belül a soul és az R’n’B összekeverése volnék, apró improvizatívjazz-motívumokkal gazdagítva. A zenekarok, melyekkel játszottam, a Jazzva, a Night Cruisers Band, a Füred Dixieland Band, a Best of Geszti produkció, a Stinky Bugs zenekar és az a sok-sok session project, ahol rövid ideig közreműködtem életem során, mind hatással voltak rám. Folyamatosan formálódik a zenei ízlésem és természetesen az éneklési stílusom, de azt hiszem, az igazi tükör valahol a saját dalaim lesznek.

* Magyarországon élsz. Ott hogyan alakult a pályád, milyen eredményeket, sikereket értél el?

— 2015 őszén költöztem Székesfehérvárra, ahol összesen öt évet éltem, abból hármat a Kodolányi János Főiskolán töltöttem, ahol végül megszereztem a BA jazz-ének előadó-művészeti diplomámat. 2020 májusában pedig a COVID világjárvány miatt Budapestre költözhettem. Mindig is nagyon vágytam rá, mert tudtam, hogy Pesten van a nagy zenei élet, a lehetőségek és a kihívások tere is. 2020 elején kerültem be a Geszti Péter-produkcióba is, és azóta számtalan szebbnél szebb lehetőség talál meg engem. A Pestre költözésem óta történnek velem nagyobb zenei dolgok, de ezen inkább azt értem, hogy azóta mondhatom, megélek valamilyen szinten a zenéből. Ami szerintem hatalmas dolog, nagyon szerencsés vagyok. Előtte is csodadolgoknak voltam részese, sokat láttam és tapasztaltam, ezekből sokat tanultam, és ez mind kellett ahhoz, hogy értékelni tudjam azt, amim van. 2020 óta folyamatosan dolgozom, rengeteg áldozatba kerül az, amit csinálok. A sikerek mögött sokszor nagyon húzós, nem feltétlen könnyű mindennapok rejtőznek, folyamatosan küzdök az idővel, mert valamit befejezek, és már jön is a következő megoldandó feladat, kevés idő van leengedni. Amióta Pesten élek, dolgoztam már multi cégnél, filmstúdióban is, de volt olyan is, még az év elején, hogy egyszerre három-négy munkahelyen próbáltam helytállni. Az ősszel viszont eldöntöttem, hogy nem szabad ilyen jellegű végleteket beengednem az életembe, így a zenélésnek, a dalszerzésnek, illetve a tanításnak engedtem helyet. Itt Budapesten valahogy minden sűrűbb lett, sokkal több a munka, rengeteg session zenekarban közreműködhettem, legyen az tv-műsor, egy élő zenekaros videófelvétel vagy koncerten való vokálozás, mindegyiket nagyon élvezem. Amit kiemelnék, az a 2015-beli Fehérvár Hangja-győzelmem, a Best of Geszti produkcióba való bekerülésem, de A Dal versenyben való közreműködéseimért is nagyon hálás vagyok. A 2022. évi X-Faktorban való tanításomnak, illetve az idei megasztáros énektanárkodásomnak is nagyon örültem. Sok év után tavaly végre kiadtam életem első dalát, mely a Nem látlak címet kapta. Arra viszont rájöttem, hogy alapjában nagyon vágyom arra, hogy otthon, Vajdaságban is többször énekeljek, hazamehessek. Így a szívem mindig csordultig lesz, amikor kapok egy felkérést otthonról. Vágyom a kétlaki életre, mert úgy érzem, nem tudom és nem is akarom elfelejteni, hogy honnan jöttem.

* A Megasztár felkészítő tanára voltál az elmúlt hónapokban. Milyen volt a munka? Milyen élményekkel gazdagodtál?

— Elsősorban nagyon megtisztelő volt számomra a Megasztár énektanárának lenni. Örültem, hogy részese lehetek annak, amin én is felnőttem. Boldoggá tett a tudat, hogy olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akikre szakmailag felnézek. Az első két hetem nagyon kemény volt, embertelen hajtás, heti négy alkalommal tanítottam a versenyzőket, plusz az adás napja, és körülbelül minden napom egy 12 órás menet volt, szinte megállás nélkül. Ha ez még nem volna elég, pluszban volt két nap, amikor saját klipet forgattam reggeltől estig, a verseny alatt. Soha el nem felejthető érzés volt vasárnap éjjel negyed 2-kor még a tv-székházban állni, és utána reggel 6-ra odaérni Vecsésre, a klipforgatás helyszínére. Életemben nem éreztem olyan elfoglaltnak magamat, mint akkor, és több erőm volt, mint bármikor. Áldott érzés volt megélni. Talán a harmadik adástól egy picit lazábbak voltak a napok, mert nem volt annyi versenyző, és egy sok kreativitást igénylő munkában kevesebb emberre könnyebb figyelni, mint többre. Idővel mindenkivel összeszoktunk, jobban megnyíltunk egymásnak, így a hangulat kellemes volt, ami mindenképp segítette a felkészülési folyamatot. A műsor végére már szinte az összes versenyzővel baráti viszonyom alakult ki, nagyon megszerettem őket. Az egész megmérettetés egy hatalmas élmény volt, de talán a Caramellel való közös munka volt számomra a legmeghatóbb, amikor Orbán Rudival duettet énekeltek. Életemben először hallottam a dalt ott a kettejük előadásában, miközben forogtak körülöttem a kamerák, én pedig annyira meghatódtam, hogy könnyek szöktek a szemembe, és közben arra gondoltam: hogyan történhetnek velem ilyen csodálatos dolgok? Az a nap örökre megmarad bennem, és nem számít, milyen hosszú is volt, vagy fárasztó, mert hatalmas energiát adott.

* Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

— Alapjában sok változás vár rám, melyet nagyon izgatottan várok, mivel az új helyzetekre mindig pozitívan próbálok tekinteni. 2025-öt rögtön egy dupla Aréna-koncerttel nyitom, merthogy most lesz a Geszti Sixty, azaz Geszti Péter koncertje, melyre már novemberben elkezdtük az előkészületeket. Emellett énektanárként csatlakozom a Magyar Hajnal Énekstúdióhoz. Az én meglátásom szerint jelenleg Magyarországon nincs ennél jobb énekiskola, ezért rendkívül megtisztelő a felkérés, hogy tanárként képviselhetem a stúdiót. Ez olyan, mint amikor valamire vágysz, álmodozol róla legbelül, de utána gyorsan elhessegeted, mert hirtelen megszólal legbelül a hang, hogy: miért éppen velem történne ez? Na, és bumm, megtörténik. Az elmúlt néhány évben volt szerencsém hasonló bummokat kapni az élettől. Nem tagadom, csodálatos érzés. A jövő évben szeretnék sokkal többet foglalkozni önmagammal, a hangommal, a zenémmel és nem utolsósorban a zenekarommal, melyet az idei évben sikerült létrehoznom. Ha minden jól alakul, december végén jelenik meg életem első önálló zenei klipje, ahol a végén a zenekarom bemutatkozik. Ezúton is szeretném megköszönni az Art&Pepper cégnek, mert nélküle ez nem jöhetett volna létre. Mindent megteszek, hogy koncert formájában is bemutatkozhassunk 2025-ben. Minden évben egyre inkább sikerült közelebb kerülnöm önmagamhoz, de hogy mire is vágyom igazán? Arra, hogy önazonos legyek a színpadon, a zenében és az életem minden területén.