Hogyan lesz Csókából Oszaka?

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Hogyan lesz Csókából Oszaka?

Manapság már nagyon sokan e-mailben, sms-ben kívánnak kellemes ünnepeket, boldog születésnapot vagy névnapot a szeretteiknek, de a postai üdvözlőlapok sem mentek még ki a divatból. Leginkább az idősebbek azok, akik ragaszkodnak a hagyományos formához. Karácsony vagy húsvét közeledtével megvásárolják...

Manapság már nagyon sokan e-mailben, sms-ben kívánnak kellemes ünnepeket, boldog születésnapot vagy névnapot a szeretteiknek, de a postai üdvözlőlapok sem mentek még ki a divatból. Leginkább az idősebbek azok, akik ragaszkodnak a hagyományos formához. Karácsony vagy húsvét közeledtével megvásárolják a színes levelezőlapot, kissé reszkető betűkkel ráírják a pár mondatos szöveget, gondosan megcímezik, és idejében postára adják. Így tett az a bánáti, tiszaszentmiklósi nagynéni is, aki tavaly december közepe táján vitte el a postára azt a karácsonyi jókívánságokat tartalmazó lapot, amelyet a szomszédos településen, Csókán élő rokonainak szánt. Azt azonban ő sem gondolta, hogy a küldemény hosszas bolyongás után, egy hónap múlva érkezik meg a céljához. Miután megjárta a Japánban lévő Oszakát. Vagyis a hat helyett csaknem 18 ezer kilométert utazott.
Az esetről az egyik szerb nyelvű napilapunk is beszámolt, sőt az újságíró le is fényképezte a kalandos kirándulás alanyát, a sokat látott képes levelezőlapot. A cikk szerint a csókai rokonok először azt hitték, már a nagynéni is lemondott erről a régimódi üdvözlési módról, majd alaposan meglepődtek, amikor január 12-én a postaládájukban megtalálták a lapot, rajta az oszakai pecséttel. És azzal a másikkal, amely azt mutatja, hogy a lapot december 13-án 11 órakor vették át a tiszaszentmiklósi postán. A feladó nemcsak a címzett nevét és lakcímét, hanem a kisváros nevét is magyarul tüntette fel. Így: Csóka. A postán dolgozó tisztviselő viszont nem értette. A Csóka szóról úgy gondolta, bizonyára Oszaka akar lenni, és Japánba indította a küldeményt. Annak ellenére, hogy rá volt írva a hat kilométerre lévő szomszédos település irányítószáma. Talán még az is eszébe jutott, hogy Oszakát Japán gasztronómiai fővárosaként is emlegetik, és ott alkották meg a világon elsőként a zacskós levest. Azon viszont nem töprengett el egyetlen pillanatig sem, hogy a falubeli idős néni miért éppen ebbe a távoli kereskedővárosba küld karácsonyi üdvözletet. Ráadásul ékes magyar nyelven. És csak annyi bélyeggel, amennyi itthon kell.
Az már a japán postások pedánsságát bizonyítja, hogy miután a lapot december 27-én átvették és újabb pecsétekkel látták el, visszaküldték a megfelelő címre. Mert Japánban tudják, hol van Csóka. Tiszaszentmiklóson viszont nem. Legalábbis az a személy nem hallott még róla, akit a helyi postán alkalmaztak.
Ilyenkor az ember elgondolkozik: ki dolgozhat azon a postán? És miért nem tudja, hogy Csóka a szomszédban van? Hogy Tiszaszentmiklós is Csóka községhez tartozik? Csak azért, mert valaki Csókának írta? Ha Čoka állt volna rajta, akkor a lap bizonyára nem Japánon keresztül érkezik meg Bánátból Bánátba.
Ezen az eseten lehet szórakozni, a rejtvények világában jártasabbak megfejthetik, hogyan olvasható a Csóka - véletlenül, vagy esetleg szándékosan - Oszakának, de szolgálhatna akár arra is, hogy elmerengjünk: mi magunk minden esetben a településeink magyar elnevezését használjuk? Vajon hozzájárulunk-e a helységneveink magyar alakjának terjesztéséhez, tudatosításához? Amikor a nyári újságíró-iskolánkat vagy a kézművestábort hirdetjük, én is gyakran szembesülök azzal, hogy a jelentkezők rám kérdeznek: És hol is van az a Tiszaszentmiklós? Nálunk vagy Magyarországon? Pedig nemrégiben gyakran szerepelt az újságjainkban, egyesek ugyanis sehogyan sem tudtak megbékélni a falu magyar nevével, és állandóan átfestették a helységnévtáblán. Ha csak Csóka községnél maradunk, bizony nagyon kevesen mondják Crna Bara, Vrbica és Jazovo helyett következetesen azt, hogy Feketetó, Egyházaskér, Hódegyháza. Pedig milyen szépen hangzanak! A hanyagolásukra pedig semmiképpen sem lehet az a magyarázat, amit a leggyakrabban hallok: Így szoktuk meg!
Mint a tiszaszentmiklósi postás, aki szerint csak Ostojićevo és Čoka létezik.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink