„A Beliczay mézeskalács egykor fogalom volt Pesten, de talán országosan is ismerték. A tárlat rendkívül gazdag anyagot prezentál a család személyes dokumentumaiból is, amelyet a leszármazottaktól kölcsönöztek. A kiállítás célja Beliczayék küldetésére is rávilágítani: a méhek, a méz szeretete elengedhetetlen szükséglete életünknek” — egy szó, mint száz: ezen invitációt lehetetlen volt figyelmen kívül hagyni!

A 2024. november 22-én megnyílt és 2025. február 23-ával bezárólag látogatható 𝐌é𝐳𝐞𝐬 é𝐥𝐞𝐭 — a 𝐁𝐞𝐥𝐢𝐜𝐳𝐚𝐲 𝐦é𝐳𝐞𝐬𝐤𝐚𝐥á𝐜𝐬𝐨𝐬 é𝐬 𝐯𝐢𝐚𝐬𝐳𝐠𝐲𝐞𝐫𝐭𝐲𝐚ö𝐧𝐭ő 𝐦ű𝐡𝐞𝐥𝐲 𝐭ö𝐫𝐭é𝐧𝐞𝐭𝐞 című kiállítást végül Szent András apostol emléknapján kerestük fel párommal Budapest főváros III. kerületében, a Kiscelli Múzeumban. S bár szokásunkhoz híven ezúttal is ad hoc vágtunk bele kincskereső városjáró barangolásunkba, csakhamar kiderült, a lehető legjobbkor érkeztünk a helyszínre! Merthogy kurátori tárlatvezetésben is részesültünk. A Felső-Magyarországról származó jeskófalvi Beliczay nemesi família szellemi és tárgyi hagyatékának közszemlére tett pedáns és szinte a legparányibb részletekre is odafigyelő szegmenseit Maczó Balázs etnográfus-történész méltatta. Mint hallhattuk, ismétlésképpen pedig a tárlat szerves részét képező nagyképek szövegét silabizálva olvashattuk is, a Beliczay mézeskalács története 1806-ban kezdődött. Ekkor született meg ugyanis a Veszprém vármegyei Nagyalásonyban Beliczay Imre, Beliczay József evangélikus lelkipásztor fia, a család első mézeskalácsos és ütőfás „kapavágásainak” elkövetője. Néhány emberöltővel később, 1949. december 27-én a Beliczayak akkor már 117 éves Mézeskalácsos és Viaszgyertyaöntő Üzemét sajnos államosították, és a sok évtizeden át gyűjtögetett vagyonból felépült budapest-erzsébetvárosi (a Csányi utca 3-as szám alatti) házat is elvették tőlük…

A kiscelli kiállításon négy generáción át gyarapodó hagyaték tárul fel, melynek gondozásában óriási szerepe van Beliczay Erzsébetnek, a család leszármazottjának. Fókuszba a mézeskalács és a méz szeretete, illetve ez utóbbi élelmiszer élettani fontossága került. Mi több, azt is „bebizonyítva, hogy a mézeskalács nem egy karácsonyi, szezonális jellegű édesség, hanem mindig is a hétköznapok része volt — és lesz”. A két kiállítótermet és egy folyosórészt igénylő tárlat hangulati zárómotívuma az ún. Beliczay-karácsonyfa. Örökzöld ágain szebbnél szebb mézeskalács díszekkel — Beliczay Erzsébet, Beliczay Zsófia, Milner Angéla, Seregély Mirtill és Szmelo Judit autentikus kézművesremekeivel — hirdetve a közelgő ünnepet. Megváltónknak áldott születését.

Távozásunkkor pedig a szervezők a hajdan titkos, a tárlat apropóján echte kézzel írt, majd sokszorosított Beliczay-recepttel ajándékoztak meg mindnyájunkat. A neves mézeskalács-készítő dinasztia leszármazottainak önzetlen gesztusaként: hogy bárki örömére szolgáljon, aki megsüti, megeszi vagy elajándékozza.

Fotóink a helyszínen készültek.