Már felsős korától magyar nyelvből rendszerint eljutott a köztársasági megmérettetésig, illetve matematikából is sok versenyen szerepelt sikeresen. Nagy kedvence az angol nyelv, és a nyelvvizsgákat is sorra vette. Az édesanyja egyébként angoltanárnő, így Julianna hároméves korától rendszeresen végighallgatta a magánangolórákat, sőt néha angolul is szoktak cseverészni.

Mint mesélte, azért választotta a gimnáziumot, mert még nem kristályosodott ki, igazából mit is szeretne tanulni a középiskola után. Az architektúra is érdekelné, de mivel szeret rajzolni, még divattervezőként is el tudná magát képzelni. Az iskolai témák után a hobbijára, a táncolásra tereltük a szót.

— Ötödik osztályos korom óta járok edzésekre. A nagybecskereki Una klub tagja vagyok, ahol különféle táncokat lehet tanulni. Van balett, jazz, modern balett, emellett etnozenével is lehet foglalkozni, de legtöbben popzenei aláfestésre táncolunk, ez a legközkedveltebb. Sokan szólót is táncolunk. Számos versenyen veszünk részt, a szerbiaiak mellett minden évben eljárunk Boszniába, felléptünk Szarajevóban, Vitezben és Mostarban is. A fő edzőm Nataša Papić, viszont vannak segítői, volt diákok, akik hozzájárulnak a táncszámok kialakításához. A versenyeken mindig igazi csapattársakként szurkolunk egymásnak, a legfiatalabbaknak pedig a sminkelésnél, hajfonásnál segédkezünk.    

Mostarban hét ország táncosai versenyeztek, és jazzbalett kategóriában Julianna aranyérmes lett. A meglepetés számára is nagy volt, mert ő nem úgy érezte, hogy legjobbként szerepelt, de a zsűri így értékelte a produkcióját. A sikeres bemutatkozások azt eredményezik, hogy egy idő után az edző megengedi, hogy maga válasszon zenét, és a tanultak alapján a táncmozdulatok összefűzésére is adhat ötleteket. Beszélgetőtársam a veszélyeket sem hallgatta el, hiszen előfordult, hogy az egyik lány figyelmetlenségből felbukott a kosztümjének egy részében, eltörte a lábát, és azóta nem tud táncolni.

A terveiről és az álmairól szólva elmondta, a tánc iránti szeretete miatt maradt Nagybecskereken, mert így még a gimnáziumi tanulmányai során is táncolhat, versenyezhet, és az angolnyelv-tudását is tovább csiszolhatja, hiszen a C1-es nyelvvizsga elérése a cél.

A beszélgetés végén a provokatív kérdésemre, mely szerint gondol-e a világbajnokságra, nagyon komoly választ adott a fiatal, tehetséges lány.

— Jó lenne, de nem ez a legelső dolog, melyre koncentrálok, mert sohasem lehet tudni, hogy mi történik, esetleg egy váratlan sérülés. Nekem fontos, hogy befejezzem a tanulmányaimat, legyen munkám, és amellett edzőként is tevékenykedhetnék.

Horváth Juliannának sok sikert kívánunk a további tanulmányaihoz és a tánchoz is!