Még egy övszorítás

Amikor a szabadkai nyugdíjas-egyesület elnökségének küldöttsége — eleget téve a falvakban működő szervezetek évi értekezletén elhangzott kéréseknek — a múlt hónap elején meglátogatta a város illetékes szerveit, azt kérte, hogy a 65 évnél idősebb tagjai is részesülhessenek palicsi és kelebiai sorstársaik jogában, azaz ők is ingyen utazhassanak a városi és a külvárosi buszjáratokon, elhangzott egy halk megjegyzés:

„Erre aligha kerül sor, mivel a 25 000 dináros átlagnál nagyobb ellátmányú emberektől is megvonják ezt a lehetőséget.”

A küldöttség tagjai meglepődtek ugyan a megjegyzésen, de nem vették komolyan. Azóta azonban sok víz folyt le a Tiszán, s egyre több helyen hangoztatták, hogy valóban bekövetkezhet a fent említett dolog. Most már tájékoztatási eszközeink is gyakran számolnak be ilyesmiről, tehát a feltételezésnek van realitásalapja.

Olyanok vagyunk mi, nyugdíjasok, mint a közmondás rókája, „akiről” két bőrt nyúznának le az irigy vadászok...

A „méltóságteljes” öregkor

Amikor az ENSZ-közgyűlés 1991-ben meghirdette, hogy október 1-je legyen az IDŐSEK VILÁGNAPJA, indoklásában az állt, hogy a világ mintegy félmilliárd 65 évnél idősebb embere megérdemli a méltóságteljes öregkort. A világszervezet ennek megvalósítására köteles biztatni minden ország kormányát és társadalmát. Mert a világ „öregei” háborúkat éltek át, sokat dolgoztak, s az így szerzett tapasztalatot, bölcsességet szívesen átadják a fiatal korosztályoknak.

Az idősek társadalma tehát nemcsak a fiatalok törődését érdemli meg, hanem azt is, hogy olyan feltételeket teremtsenek számára, amelyekben a nyugdíjasok aktívak maradhatnak, hiszen közöttük minden munkaterületről vannak kiváló szakemberek, akik tapasztalataik révén hozzájárulhatnak a világ gazdaságának, művelődésének, oktatásának, sportjának fejlesztéséhez. Arról nem is szólva, hogy rohanóvá váló világunkban a fiatalok nagy versenyfutásuk közben gyakran elhanyagolják családjukat, és bizony ilyen esetekben aranyat ér a szülők, nagyszülők segítsége (déd)unokáik nevelésében.

Szabadka nyugdíjasai úgy vélik, készen állnak a bajban lévő ország megsegítésére, fiataljaink felkarolására. Itt a munkát — még a legegyszerűbbet sem — soha nem szégyellte az, aki dolgozni akart. Attól kell tartanunk, hogy az ország nem érzékeli ezt a lehetőséget, és olyan helyzetbe hozza az idős polgárokat, hogy pusztán a megélhetésükről való gondoskodás is felemészti minden erejüket, lehetőségüket.

RÖVIDEN

ÖSSZEFOGÁSRA BIZTATJA a nyugdíjas-egyesület azokat a szociális gondokat megoldani kívánó civil egyleteket, társadalmi szervezeteket, községi szerveket, amelyek tevékenységében átfedések vannak: fogjanak össze, ne végezzék egyidejűleg ugyanazokat a munkaköröket. Ezt a mai, nehéz helyzet kívánja meg, mert ez is egy módja a költségek megtakarításának, a szegénység csökkentésének.

NYUGDÍJAS-EGYESÜLETÜNK ÚJRA FELVETI a tárgyalás lehetőségét azokkal a szervezetekkel és intézményekkel, amelyek kedvezményeikkel megkönnyíthetik idős társadalmunk, főként a magatehetetlen emberek életét. Joggal vár el ilyen segítséget az egészségügyi intézményektől és a közszolgálati vállalatoktól. Ha a közeljövőben nem kerül sor tárgyalásra és megegyezésre, sok ember életszínvonala süllyedhet a létminimum alá.

TÖBB FIGYELMET ÉRDEMEL a segélyek kiosztása, ami mindenekelőtt az egyesület helyi közösségi szervezeteire vonatkozik. A pénz és az élelmiszer elosztásával nincs különösebb gond. A ruhaneműt azonban egyszerűen csak kirakják az otthon, illetve a helyi közösségek nagytermének asztalára, és sajnos bárki ellenőrizetlenül vihet belőle. Ezek a ruhadarabok pedig gyakran a piacon végzik...

A NYUGDÍJASOK INGYENES ÜDÜLTETÉSE kapcsán két javaslata van az egyesületnek. Az egyik: a köztársasági alap által pénzelt üdülésre az eddiginél több tagnak legyen lehetősége. A másik: az egyesület Soko Banja-i nyaralójának használatába ne szóljanak bele az ellenőrök, holmi előírásokra hivatkozva. Köztudomású ugyanis, hogy nemcsak a tagok kaphatnak beutalót, hanem a pártolók is, a szegényebb sorsú emberek tehát szívesen viszik magukkal az unokáikat is. Ezzel nem károsítják az államot.

AZ EGYESÜLET A DDOR BIZTOSÍTÓVAL áll szerződéses viszonyban, tehát ez a cég utalja át a temetkezési költségek zömét annak a személynek, aki eltemetteti elhunyt szerettét. Emellett helyet adott az Elízium temetkezési egyesületnek is, hogy új tagokat gyűjtsön. A havi tagsági díj egyébként 210 dinár. Hat hónappal a szerződés megkötése után 15 000 dinárt, egy év után pedig 30 000-et kap az elhunyt hozzátartozója. Minden 75 évnél fiatalabb személy betagosodhat. Érdeklődni a Sava Šumanović u. 2. alatt lehet személyesen, vagy az 525-092-es telefonszámon munkanapokon, 8 és 11 óra között.