Idegőrlő bizonytalanság

Nem tudom, kedves sorstársak, mit gondolnak erről a körülöttünk zajló licitálásról, találgatásról. Jómagam már úgy vagyok vele, hogy nem érdekel, milyen döntést hoznak az illetékesek, csak legyen már végre valamiféle bizonyosság. Ha kimondanák, hogy csökkentenek, legalább tudnánk, mivel számolhatunk. Talán még az is jobb volna, mint ez a bizonytalanság: levonnak, nem vonnak le, ha igen, mennyit, stb.

Reméltem, hogy amikor ezeket a sorokat írom, már tudni fogom, milyen sorsot szánt nekem, önöknek, valahányunknak az állam vezetősége. Azzal ámítottak bennünket, hogy a miniszterelnök majd hétfőn megmondja. Aztán elutazott Kínába, tehát majd valamikor a jövő héten kapunk választ a kérdéseinkre. És egyáltalán mit csinál most abban a távoli országban? Út-, vasútépítéssel bajlódik, vagy hoz némi aprót a költségvetés számára?

Fiatalkoromban, amikor olyan sokat dolgoztam, azt hittem, annak az lesz az eredménye, hogy öreg napjaimat nyugodtan élhetem. Csalódtam, ahogyan önök is...

Milliárdos értékek birtokában — szegények

Ismét a szerbiai nyugdíj- és rokkantbiztosítási alap érthetetlen  gazdálkodásáról kell szót ejteni. Kell, mert az évek folyamán körülbelül 500 millió eurót fektetett huszonhét gyógyüdülő építésébe. Ezek értéke megközelíti a 100 millió eurót, de a szakértők szerint ennél sokkal többet érnek. Vegyük például az éppen ötvenéves Vaskapu vízerőművet, mely jelenleg kezdeti értékének legalább ötszörösét éri, nem beszélve arról, hogy az ország áramának egyharmada itt termelődik.

De maradjunk a gyógyüdülőknél! Igaz ugyan, hogy a Koštunica-féle magánosítások során idős társadalmunk egy-egy ilyen tulajdonát is potyán adták el, jó részüket azonban bírósági úton vissza lehetett perelni — így jutottunk el a fenti adatig. Ha az alap ezeket jó gazda módjára kezelné, most lenne mivel alkuba bocsátkoznunk az állammal a kellő költségvetési összegek kiszámítása érdekében, s nem kellene csendben ülve aggódnunk hátralévő életünk milyenségéért. A biztosító a tulajdonában lévő 110 000 négyzetméternyi objektumból sajnos mindössze 1130 négyzetméternyit ad bérbe!

És ez nem minden! Mert ha az alapnak kemény igazgatóbizottsága volna — mint az egykori vajdaságinak volt —, nemcsak az említett objektumok kapcsán lenne követelnivalója, hanem például annak alapján is, hogy Milošević idejében nemcsak az volt a baj, hogy az egykori elnök az alapok pénzét költségvetési tételekké változtatta (ami jelenleg a legnagyobb gond számunkra), hanem pénzt vett ki belőle, például a Niš—Belgrád autóút, az újvidéki Žeželj híd és az akkoriban „létfontosságúnak” mondott egyéb objektumok építésére. Most mindebből a „nesze semmi, fogd meg jól” elve érvényesül.

Nyugdíjlehetőség az év végéig

Az embernek olyan érzése van, mintha politikusaink kárpótolni szeretnének bennünket valamivel. Közzétették ugyanis, hogy az év végéig hogyan lehet nyugdíjba vonulni. Íme a kecsegtető ajánlat egy része:

A nők öregségi nyugdíjba mehetnek, ha december 31-éig legalább 15 szolgálati évük van, és túllépték a 60. életévüket. A férfiak esetében a feltétel ugyancsak 15 munkaév, de legalább 65 éves kor.

Idő előtt vonulhatnak nyugdíjba a nők 35 éves és 8 hónapos szolgálati idővel, illetve 53 éves és 8 hónapos korukban, a férfiak pedig 40 munkaévvel, valamint 54 éves és 4 hónapos életkorral.

És íme a mézesmadzag azok számára, akik a távozásukkor elmulasztották kihasználni ezt a jogot ellátmányuk növelése céljából. Tehát: akármikor, akármekkora jövedelmet bejelenthetnek, és ha befizetik az ennek megfelelő járulékot, utólag nyugdíjemelést kaphatnak!

RÖVIDEN

RADOMIR KONSTANTINOVIĆ szabadkai származású, európai hírű filozófusunk és írónk hagyatékának összegyűjtése érdekében egy községi tanácsot hívtak össze. Az alakuló gyűlést Maglai Jenő polgármester kezdeményezte, a tanács tagjai pedig Latinka Perović, Živan Berisavljević, Végel László, Boško Krstić, Tolnai Ottó és Gojko Tešić. A hagyaték ápolását és a filozófus munkásságát bemutató rendezvények szervezését a Szabadkai Városi Könyvtárra bízták.

50 SZÁZALÉKKAL CSÖKKEN azoknak a gyógyszereknek az ára, melyeket többnyire idős emberek szednek. Ezek a magas vérnyomás, a szívbaj és a depresszió elleni szerek, valamint az antibiotikumok. Az agyműködéssel kapcsolatos gondokra és a szívinfarktus következményeinek kezelésére felírt orvosságokért a betegeknek az eddigi 815 helyett 350 dinárt kell fizetniük. Az Alzheimer-kór esetében a gyógyszerár az eddigi 1592 dinár felére csökken. A vénnyel kapható többi orvosság esetében megmarad az 50 dináros hozzájárulás.