Mi bántja legidősebb nyugdíjasainkat?

Az utóbbi időben olyan sokféle kijelentést hallottunk élen lévő vezetőinktől, olyan sokféleképpen beszéltünk, írtunk a nyugdíjrendszer átszervezéséről, az ellátmányok szükséges emeléséről, illetve csökkentéséről, arról, hogy az esetleges államcsőd mennyire függ ezektől a kifizetésektől, valamint arról, hogy a problematika jó ismerői sem tudnak semmiben zöld ágra vergődni, megállapodni abban, hogy valamely megoldás egyaránt jó lesz-e az egyén és az ország számára.

Ezek a viták egy kétségtelen tényre irányították a figyelmet a legidősebbek körében. Szerintük ők egy másik, szolidáris rendszerben fizették járulékaikat, az állam tehát így utólag semmit nem vehet el tőlük, nem rövidítheti meg őket. Ebben a vajdaságiak a legkövetkezetesebbek, s túlzás nélkül mondhatjuk: igazuk van. Ezt bizonyítani is tudják. A tartományi nyugdíjalap ellenállt a politikusok nyomásának, hogy tartalékaiból segítse ki a nehéz helyzetben levő vállalatokat, azaz ahogy mondták neki: „ne üljön a pénzén — gazdálkodjon vele!”

Az itteni alap ezt elutasította, és adatokkal, tényekkel bizonyította, hogy igenis gazdálkodik eszközeivel. Csakhogy a pénzt kérőknek utánajár, és azoknak a cégeknek ad hitelt, amelyek képesek törleszteni adósságukat. Amelyek esetében erre nincs semmi kilátás, azokat elutasítja. Így előfordult, hogy az alap a kötelezőnél többet fizetett ki — főként kisnyugdíjasoknak, sokakat segített télirevalójuk beszerzésében, sőt pótolta nyári pihenőjük költségeit.

Igen ám, de jött az autonómiát megszüntető Milošević — majd a joghurtforradalom —, és csődjét érezve mindent központosított, beleértve az alapokat is, sőt saját törvényünknek ellentmondva az alapokat az állam költségvetésébe tömörítette. Így vált a tartományi nyugdíjalap költségvetési tétellé. Tehát valójában megszűnt, s most ott tartunk, hogy államatya kiszámítja, mennyibe kerülnek a nyugdíjasok a költségvetésnek, mennyit lehetne megtakarítani ellátmányuk megnyirbálásával.

Annak idején sok kemény gazdasági ember igyekezett ellenállni az említett törvénytelen cselekedetnek. Meg is jósolták: ennek előbb-utóbb megisszuk a levét. És ez még csak az anyagi oldal! A tartományi alapnak gyógyintézetei, fürdői, szakklinikái is voltak, s elúsztak azok az eszközök is, amelyekből hidak, vízvezetékek, csatornák épülhettek volna...

A Peščara öregei kitűnő turisták

A Peščara helyi közösség nyugdíjasszervezete valóságos turisztikai irodává lett. Nemigen múlik el hónap anélkül, hogy ne szervezne egy-egy tartalmas kirándulást — a mindig rendelkezésére álló ötvenszemélyes autóbusszal — szép, hazai és külföldi nevezetes helyekre. Az utazásokon a tagokon kívül jut hely a középkorúak és a fiatalok számára is.

A következő egynapos kirándulás úti célja a Fruška gora, azaz a Tarcal-hegység a maga szépségével, kolostoraival és emlékhelyeivel. Az utazásra ugyan majd csak augusztus 16-án kerül sor, de nem árt a kellő időben hírt adni róla, hogy a lakosság tudomást szerezzen a lehetőségről.

Meg kell említeni, hogy az utóbbi két utazás nagyszerűen sikerült, talán azért is, mert a meglátogatott helyek nyugdíjasai igyekeztek felhívni a vendégek figyelmét nemcsak a közismert látnivalókra, hanem más érdekes természeti szépségekre is. A szabadkaiakat a legutóbbi útjukon Esztergom, Visegrád és Szentendre fogadta. Hazafelé megálltak Soltvadkerten, hogy megkóstolják a hét határon túl ismert kitűnő fagylaltokat. Tekintse meg Kenderesi Vilmos kapcsolódó képriportját: Szabadkai nyugdíjasok Esztergomban, Visegrádon, Szentendrén...

RÖVIDEN

A SZOCIÁLIS LAKÁSRA PÁLYÁZÓK figyelmébe ajánljuk, hogy kérvényük beadásának határideje augusztus 1-je. Érdemes megjegyezni, hogy a nyugdíjalap évente három alkalommal ír ki pályázatot öt-tíz lakásra. Ez a szám elsősorban sajnos a volt bérlők elhalálozásától függ, illetve attól, hogy hányan voltak kénytelenek felmondani bérleményüket — a legkülönfélébb okból.

A KUPAKOK BEGYŰJTÉSÉRŐL is nevezetes Szabadka nyugdíjasotthona. A flakonkupakokat — melyeket az iskolák diákjai és a magánszemélyek Berkes Béla titkárnak adnak át — a kiszemelt jótékonysági intézménynek továbbítják. Jelenleg a cukorbetegek egyesületét támogatják — 286 kilogrammnyi kupakért kapott összeggel —, de már telnek az újabb zsákok. Eddig a legtöbb kupakot Szabó Anna gyűjtötte össze.