Egyeztetés Magyarországgal

Rovatunkban korábban már tudósítottunk róla, hogy nyugdíjbiztosítónk folyamatosan egyezteti tevékenységét és pénzátutalásait több európai országgal, köztük néhány szomszédunkkal is. Jugoszlávia szétesése után életbevágóan fontos az együttműködés az egykori tagköztársaságokkal, hiszen számos olyan munkásunk van, aki szolgálati idejének jelentős részét más-más valamikori köztársaságban vagy valamelyik tartományban dolgozta le.

Magyarországgal azonban már nem ilyen könnyű együttműködni. A múlt század végi háborúk következtében az emberek többször átköltöztek, majd vissza, s munkaadóik csak a jobbik esetben fizették tisztességesen egészségügyi és nyugdíjjárulékaikat. Az esetek jelentős részében szürke és fekete munkáról van szó.

Az is megnehezíti az ellenőrzést és a pontosítást, hogy az állami költségvetés mindkét országban igyekezett „kitölteni” hozzájárulásával azokat a hónapokat, amelyek esetében nincs bizonyíték a járulékok kifizetéséről, de az érintettek elérték azt az életkort, amelytől „jár” nekik a nyugdíj.

Ezekben a napokban megkezdődik az egyeztetés a két nyugdíjbiztosító szakemberei között. Egyelőre úgy tűnik, hogy elsőként abban a kérdésben tudnak majd megegyezni, hogy a kérvények beadásától számítva hány hónapon belül lehet a járandóság nagyságáról dönteni, és mekkora lehet az előleg, melyet a biztosítók kifizethetnek a döntésre váró embereknek.

Kinn vagyunk a vízből...

Krkobabić miniszterünk — aki egyben szövetségi és PUPS-elnök — nemrég még azt hangoztatta, hogy a no-vember 1-jei ellátmányunk 1 egész (!) százalékkal nagyobb lesz az előző havinál. Azóta — nagyjából egy hónapja tehát — nagy csönd van e téma körül. Megszólalt azonban ifjú és új pénzügyminiszterünk, aki azzal a kijelentésével igyekezett megnyugtatni az ország idős társadalmát, hogy a jövő év tavaszától 0,5, őszétől pedig újra 1 százalékkal nő majd járadékunk.

Mit mondhat erre egy viszonylag normális ember — azonkívül, hogy néhány nyomdafestéket nem tűrő szót mormol el magában? Röhögni nemigen van kedve, noha mindez valójában röhejes. Azóta ugyanis a fogyasztói kosár ára két és félszerese az átlagnyugdíjnak, és ötszöröse a legkisebb nyugdíjnak.

Kell-e ennél ordítóbb bizonyíték arra, hogy az említett fél és egy százalék röhejesen jelentéktelen. A nyugdíjasok mindinkább a tisztességesnek nevezhető életszínvonal alatt tengődnek. Az okos politikusaink meg jobban tennék, ha nem nyilatkoznának a nyugdíjak általuk vélt emeléséről.

Közben Vajdaság Nyugdíjas Szövetségének elnöksége ülést tartott. Eddigi tapasztalataink alapján azonban hiábavalónak kell nyilvánítanunk abbéli kemény követelését, hogy ne szórakozzék velünk az állam, hanem növelje az ellátmányokat az infláció és a fogyasztói árak növekedésének arányában...

RÖVIDEN

SZÉNBÁNYÁKKAL TÁRGYAL ezekben a napokban szabadkai nyugdíjas-egyesület küldöttsége. Köztudomású, hogy a Kolubarával az idei évig nem volt gond. Ez a bánya gyorsan és szabályosan szállította a megrendelők udvaráig a lignitet, a szárított- és a kőszenet. A múlt év folyamán azonban gondok adódtak a bánya munkájának korrekt nyilvántartásával, valamint új föld alatti és föld feletti szénlelőhelyek feltárásán is dolgozni kezdtek.

Küldöttségünk mindenesetre igyekszik lekötni és beszerezni a megrendelt szénmennyiségeket tagjainknak, s ha a Kolubara ehhez nem elég, akkor más bányákkal is kapcsolatba lép.

BOSZNIÁBAN IS PÉNZHIÁNNYAL küszködnek a nyugdíjas-szervezetek, sőt a biztosító is. Eddig viszonylag könnyen be lehetett szerezni a köztársaságban töltött szolgálati évekről szóló bizonylatot, a pénz folyósítása azonban akadozni kezdett. A boszniai biztosító az érdekeltek figyelmébe ajánlja www.fzmiopio.ba honlapját, melyen megtalálható a kérvényezéshez szükséges nyomtatvány és a biztosító internetes címe (link) is.

KÜLFÖLDI ROKONSZERVEZETEKKEL igyekszik kapcsolatot létesíteni Vajdaság Önálló Szakszervezeti Szövetsége annak érdekében, hogy átvegye tapasztalataikat az idős emberek, főként a valamikori szakszervezeti tagok segítése és ellátása érdekében. A vezetőség arra a megállapításra jutott, hogy könnyebb átvenni a gyakorlatban nálunk is alkalmazható módszereket, mint újakat kitalálni.