A 359 km hosszú Temes folyó a Szörényi-érchegységben ered, Karánsebestől 20 km-re délre, a Déli-Kárpátokban, ám mielőtt a Dunába torkollna, 118 kilométeren át a szerbiai Bánáton is áthömpölyög. Szeszélyes sodrát az „innenső” oldalon a többi közt egy vasúti-közúti híd is átíveli, melyet még 1894-ben építettek. Orlód (Orlovat) és Tamáslaka (Tomaševac) között.
Mottó: „Mikor elfárad a szárny és elcsügged a szív, és úgy érzitek, nem tudtok tovább repülni, akkor már félúton jártok!”
A százhúsz méter hosszú és hat méter széles híd egyik jellegzetessége, hogy a közúti forgalom részvevői valójában deszkákon hajthatnak/lépegethetnek át gerincén. Újabb kori történelmében — 2003 szeptembere és 2004 decembere között — arról is emlékezetes marad(t), hogy kizárólag gyalogosan vagy kerékpáron lehetett közlekedni rajta. A Nagybecskerek, illetve Pancsova irányából érkező vasúti szerelvény a szemben lévő parton várakozott, amíg az utasok átkeltek a hídon.
A hídfőknél elhelyezett fémtáblák szerint a hídmatuzsálem első jelentősebb megerősítését 1939-ben végezte el az 1912-ben alapított Eszéki Vasöntöde és Gépgyár Rt., és tette 282 tonna összteherbírásúvá. Az első szerelvény az immár százhuszonegy éves építményen 1894. április 9-én gördült át. Hosszú évtizedekre megbízható összeköttetést, továbbá súrlódásokat és régi sérelmeket egyaránt áthidaló megoldást teremtve a néhai grániczon, a ’48-as szabadságharc idején szemben álló magyar és szerb csapatok egyik ütközőpontján.
„Mellesleg” ezen a napon került bele a már vásártartási jogú, akkortájt főleg magyar lakosú Torontálvásárhely is előbb az Osztrák—Magyar Monarchia, majd az azt követő jugoszláv államformák patinás vasútjának vérkeringésébe. Akkortájt, amikor távolról sem a napjainkra egyre inkább jellemző elvándorlás volt a divat. Mondván: ki a faluból, ki a régióból, az országból... Sőt, ha legalább egyetlen mód is van rá, az Óperenciás-tengeren is mielőbb átröppenni, nem csak az öreg Tibiscus folyón meg a felette átívelő orlódi hídon. Vonattal-e vagy más módon, lényegtelen!
A helyszíni fotográfiák a torontálvásárhelyi hetedikesek november 14-ei, fakultatív természetjáró kirándulása során készültek. Helyenként egy csipetnyi, vagyis a legutóbbi egyszázalékos pedagógusi „többletmotivációval” is megfűszerezve. Egyébként a héttagú csapat eredetileg is gyalog tervezett hazajönni. Tamáslaka, Újozora és Antalfalva érintésével. Huszonhat kilométeres útszakaszon.
A szerző felvételei
