Kormányos Katona Gyöngyi, az intézet vezetője Tóth Árpád Katonasír című versével köszöntötte a jelenlévőket, melynek első sorai a könyv címére is utalnak: „Magányos sír a keskeny, elhagyott / Völgyben, keresztje ferde már, veszendő…”

Molnár Tibor, a Zentai Történelmi Levéltár főlevéltárosa, helytörténész 1999 óta foglalkozik első világháborús kutatásokkal.

–A kötet a Vajdaság és Belgrád területén fellelhető katonatemetők maradványairól, illetve az első világháborús emlékművekről szól. A kutatás hosszabb időszakot vett igénybe, nem egyszerre történt, hanem több alkalommal. Be kellett járni a terepet, hiszen az volt a lényeg, hogy megnézzük, mi maradt meg, mi az, ami fellelhető. Ezeket a helyszíneket lefotóztuk, és utána levéltári kutatásokkal megpróbáltuk kiegészíteni, hogy összeálljon maguknak a temetőknek a története.

Főleg veszteségkutatással foglalkozom, próbáltam összegyűjteni, hogy egy-egy településen kik voltak azok a katonák, akik életüket vesztették. Viszont nem csak a fronton haltak meg katonák, hanem a hátországban is. A mai Vajdaság területén is hadi kórházak működtek, amelyben sebesültek és betegek hunytak el, akiket el kellett temetni. Erre a célra általában a már meglévő felekezeti temetőket használták. A trianoni békeszerződés értelmében az utódállamoknak kötelességük lett volna ezeket a temetőket megőrizni és karbantartani, amire nem került sor. A két világháború közötti időszakban az elcsatolt területeken nem lehetett emlékműveket állítani, az 1941 és 1944 között létrehozott emlékműveket pedig a második világháború végén szinte mind lerombolták. Egyedül Bácskossuthfalván élte túl a történelem viharait a köztéren álló első világháborús emlékmű. A temetőkben maradtak meg emlékművek, és ezek között vannak nagyon reprezentatívak is. Ezeket írtuk össze, dolgoztuk fel a történetüket. Az 1945 utáni politikai rendszer sem támogatta a temetők feltárását, csupán az 1990-es évek elejétől vált lehetővé ezekkel foglalkozni – hallottuk Molnár Tibortól, aki hozzátette: sok minden eltűnt, ami viszont megmaradt, azt meg kellene őrizni. Éppen ezért a könyv nem csak hiánypótló kiadvány, hanem figyelemfelkeltő szerepe is van. 

A könyv a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet által elindított, Délvidékiek a nagy háborúban című sorozat nyolcadik köteteként egy-egy feldolgozott településnél annak rövid történetét, nemzeti és felekezeti viszonyait, a temető és/vagy emlékmű kialakítását, illetve létrehozását, valamint későbbi sorsát is vázolja. Emellett nem feledkezik meg az egykori vármegyék, Bács-Bodrog, Torontál, Temes, Szerém, rövid bemutatásáról sem. 

A rendezvény zárásaként a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet alkalmi zenekara, Juhász Gyula, Szarka Zoltán és Zsoldos Ervin katonadalokat adott elő.

A könyv a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alap mellett a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával jelent meg. A rendezvényt a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezte, a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Nemzeti Tanács, valamint a Magyar Kormány támogatta.