Bartók Béla 1881. március 25-én született a bánsági Nagyszentmiklóson (Sannicolau Mare, Románia). Ötévesen tanítónő anyjától kezdett zongorázni tanulni, kilencévesen már komponált, szerzeményeit két év múlva nyilvános koncerten adta elő. Zenei tanulmányait 1894-ben Pozsonyban kezdte meg, 1899-től a budapesti Zeneakadémia növendéke volt, 1907-től ugyanott a zongoratanszék tanára.

Tanulmányai befejezése után a magyar népzene felé fordult, Kodály Zoltánnal több ezer népdalt gyűjtöttek össze, a népi dallam- és ritmusvilág műveik részévé vált.

1920 után külföldön előadóként és zeneszerzőként is híres volt, de otthon egyfajta belső emigrációban élt. 1940-ben a fasizmus elől Amerikába emigrált, ahol a Columbia Egyetemen folytatta népzenei kutatásait. Úgy érzem, szülőhelye, a Temes megyei Nagyszentmiklós, melyet az Aranka folyó szel át, méltánytalanul marad ki a kedvelt turistazarándok-helyek közül. Pedig a tavaly megnyílt Egyházaskér—Valkány-határátkelőhelytől mindössze 25 kilométerre helyezkedik el. A hangulatos kisvárosban a Bartók-emlékhelyeken kívül más magyar vonatkozású látnivalókat is felfedezhetünk. 

Az 1864-ben épített Nákó-kastélyt, mely kulturális központként a városi múzeumnak és a Bartók-teremnek is helyet ad, éppen renoválják. Érdemes megnézni az 1824-ben emelt római katolikus templomot — a kertjében álló Nepomuki Szent János szobron az 1757-es évszám olvasható —, valamint az 1913-ban épített kis evangélikus templomot, mely jelenleg a református híveket szolgálja.

A Bartók Béla egykori szülőházának helyén álló épületen kétnyelvű emléktábla található, valamint a neves zeneszerző emlékét két szobor is őrzi. Az egyiket, a magas talapzaton álló mellszobrot, 1993-ban emelték, néhány héttel ezelőtt pedig Aurel Gheorghe Ardeleanu temesvári szobrászművész alkotását leplezték le a kastély előtt.

Az alábbi képre kattintva olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Lívia