Április 11-én, József Attila (1905—1937) születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját. Ebből az alkalomból ünnepi számunkba a Hét Nap munkatársainak verseiből válogattunk. A költeményekhez kottát is közlünk, Kónya Sándor csókai versénekes ugyanis a saját megzenésítésében számos alkalommal — a többi közt hetilapunk rendezvényein is — előadta ezeket a verseket.
Burkus Valéria (1917—2006)
VÁLTOZATOK EGY CSÓKRA
Ha te adod:
muzsika az,
hárfazene, gordonkák búgása.
Ha kéred:
szikrázó szivárvány lobban,
sokszínű lényed mása.
Ha várom:
orgonaillat árad,
remegő zizzenése szélfútta ágnak.
Ha várom hiába:
üvöltő orkán sodor magával
végtelen éjszakába.
Kovács Nándor
SZERELMES VERSTÖREDÉK MÁRIÁNAK
Ti fák, ti erdők!
Lombhullatók
és tűlevelűk,
zúgjatok az
ablak alatt,
szeretőmnek
szíve alatt,
zúgjatok, hogy
szeressen már
(oly szomorú
volt ez a nyár).
Ébresztgetőm
legyen szája,
hazám karja,
szeme ágyam.
József Attila szobra Budapesten, a Duna-parton (Pixabay)
Cs. Simon István (1942—2007)
GYERE
Átengedem neked
a szülőtájat
Pelyhedző porával,
forróságával,
érdességével,
sóvirágával
és
szakadásig feszülő
gyökereivel
Gyere
Bogdán József
FESZÍTSD MEG SZÁRNYADAT!
Fecske te, hív a Dél,
fészkedet lepi dér,
maradnod nem szabad,
havas a sziklapad.
Kis kóbor éhező,
szárnyad itt szemfedő,
feltűnt egy égi jel:
repülni, menni kell!
Viharzó ég alatt
lövik a házakat.
Menekülj gyorsan el!
Megfagy, ki itt telel.
Ne ülj az ág hegyén!
Meghalnál itt, szegény.
Indulj, ne hagyd magad,
feszítsd meg szárnyadat!
Gulyás József (1937—2014)
ÉLNI VAGY ÍRNI
Téveteg, szomorú lény az ember,
reggel lefekszik, este felkel,
nem tudja, mit kell csinálni,
élni vagy írni, menni vagy várni.