Április 11-én, József Attila (1905—1937) születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját. Ebből az alkalomból ünnepi számunkba a Hét Nap munkatársainak verseiből válogattunk. A költeményekhez kottát is közlünk, Kónya Sándor csókai versénekes ugyanis a saját megzenésítésében számos alkalommal — a többi közt hetilapunk rendezvényein is — előadta ezeket a verseket.
Burkus Valéria (1917—2006)
VÁLTOZATOK EGY CSÓKRA
Ha te adod:
muzsika az,
hárfazene, gordonkák búgása.
Ha kéred:
szikrázó szivárvány lobban,
sokszínű lényed mása.
Ha várom:
orgonaillat árad,
remegő zizzenése szélfútta ágnak.
Ha várom hiába:
üvöltő orkán sodor magával
végtelen éjszakába.
![]()
Kovács Nándor
SZERELMES VERSTÖREDÉK MÁRIÁNAK
Ti fák, ti erdők!
Lombhullatók
és tűlevelűk,
zúgjatok az
ablak alatt,
szeretőmnek
szíve alatt,
zúgjatok, hogy
szeressen már
(oly szomorú
volt ez a nyár).
Ébresztgetőm
legyen szája,
hazám karja,
szeme ágyam.
![]()
József Attila szobra Budapesten, a Duna-parton (Pixabay)
Cs. Simon István (1942—2007)
GYERE
Átengedem neked
a szülőtájat
Pelyhedző porával,
forróságával,
érdességével,
sóvirágával
és
szakadásig feszülő
gyökereivel
Gyere
![]()
Bogdán József
FESZÍTSD MEG SZÁRNYADAT!
Fecske te, hív a Dél,
fészkedet lepi dér,
maradnod nem szabad,
havas a sziklapad.
Kis kóbor éhező,
szárnyad itt szemfedő,
feltűnt egy égi jel:
repülni, menni kell!
Viharzó ég alatt
lövik a házakat.
Menekülj gyorsan el!
Megfagy, ki itt telel.
Ne ülj az ág hegyén!
Meghalnál itt, szegény.
Indulj, ne hagyd magad,
feszítsd meg szárnyadat!
![]()
Gulyás József (1937—2014)
ÉLNI VAGY ÍRNI
Téveteg, szomorú lény az ember,
reggel lefekszik, este felkel,
nem tudja, mit kell csinálni,
élni vagy írni, menni vagy várni.
![]()