Térségünkben, ezen az alföldi tájon talán kevésbé van hagyománya a hegymászásnak, érthető okokból. De van olyan magyarlakta vidék, gondoljunk csak Erdélyre, benne Székelyföldre, ahol számtalan neves hegymászó élt és él. Közülük az egyik a Sepsiszentgyörgyön (Háromszék) élő Tulit Zsombor, aki már a dél-amerikai Aconcaguát, az afrikai Kilimandzsárót, az alaszkai McKinley-t, az európai Elbruszt és Mont Blancot, sőt az antarktiszi Mont Vinsont is teljesítette. Ettől függetlenül vannak még további tervei, mégpedig mind a hét kontinens legmagasabb csúcsainak megmászása.
* Miért és mikor kezdett bele a hegycsúcsok meghódításába?
— Azt szoktam mondani, hogy én nem is hódítom meg, és nem is győzöm le a csúcsot. Megelégszem azzal, hogy felmegyek és lejövök, szóval nem akarom a hegyet sem legyőzni, sem meghódítani, mivel a hegy az nálunk mindig nagyobb, erősebb, szebb és okosabb. A legnagyobb öröm, ha egy kicsit állok a tetején, és kitűzhetem a székely zászlót. Ilyenkor sokszor örömkönnyeket hullajtok. A hegymászást egyébként zsenge gyermekkoromban kezdtem. Hat-hét évesen már a szüleimmel mentem hegyet mászni és síelni. A Kárpátokat jártuk sátras túrákon. A síelést pedig szintén fontos volt elsajátítani, mivel sokat tanulhat belőle az ember kitartásról és csapatszellemről. A hegyek iránti szeretet innen származik. Felnőttkoromban pedig egymás után következtek a nagyobb hegyek. Európában a Mont Blanc és a Matterhorn.
Fotók: Tulit Zsombor Facebook-oldala
* Jelenleg is egy olasz—osztrák edzőtáborban tartózkodik. Milyen hosszú egy felkészülési időszak, és milyen speciális gyakorlatok kellenek ahhoz, hogy magabiztosan nekivágjon egy hegymászó a magassági kalandnak?
— A legfontosabb, hogy az ember próbálja magát állandóan kondícióban tartani. Napi rendszerességgel futok hegyre-völgyre. A felkészüléshez tartozik még a síelés, a jégmászás vagy éppen a jégcsákánnyal történő túrázás is. Ezenkívül speciális felkészülést nem igényel a hegymászás, bár igaz, hogy például az Antarktisz előtt hűtőházban aludtam az akklimatizáció elősegítése érdekében.
* Ön utánpótlás-neveléssel, illetve a hegymászás oktatásával is foglalkozik. Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó hegymászó váljon?
— Edzettség, akaraterő, kitartás és alázat. Minél korábban kell kialakítani a hegy iránti tiszteletet és szeretetet. Jelenleg is tart Ausztriában a Székelyek a Magasban nevű egyesület edzőtábora. Ezen a gyerekek az országos bajnokságra készülnek fel, és 3000 méter felett táboroznak. Természetesen azok a fiatalok, akik a családból, illetve a szülőktől szereznek némi tapasztalatot, előnyben vannak, akiknek viszont nincsenek ilyen élményeik, azok a táborban gyűjthetnek. A legfontosabb, hogy megpróbálunk gondoskodni az utánpótlásról.
* Melyek voltak a legnagyobb kihívások, a legszélsőségesebb és legijesztőbb helyzetek, melyekkel találkozott?
— Mindegyik expedíció külön-külön kihívás. Ezeken mi, hegymászók a saját határainkat feszegetjük. De gondot mindig más-más okoz, előfordul, hogy az étel, az időjárás, a mérhetetlen hideg vagy éppen a társak felkészületlensége. Szóval nem a legek miatt vágunk bele a kalandba, de ha néhány leget kellene kiemelnem, akkor elmondhatom, hogy a leghidegebb az Antarktiszon volt, legtöbbet a Pamíron éheztünk, a legjobb társaim pedig Alaszkában voltak. Az alaszkai expedíció volt egyébként az egyik legsikeresebb, ott mind a heten megmásztuk a McKinley-t. Ami a veszélyt illeti, a legszomorúbb emlékem ezzel kapcsolatban egy verseny volt, melyen három bajtársamat sodorta el a lavina. Velük indultunk volna 2004-ben egy expedícióra, de az élet közbeszólt.
* Erdélyben és Székelyföldön hagyományosan népszerű a hegymászás. Milyen a viszony a hegymászók között, mindenki ismer mindenkit, gyakran találkoznak?
— Igen, találkozgatunk, de sohasem elégszer. Mindenkinek megvan ugyanis a saját élete, munkahelye, családja és elfoglaltságai, de amikor csak lehet, akkor összejövünk. Mindenképp törekszünk arra, ami a felkészülésnél is fontos szempont, hogy évente többször is találkozzunk. Télen általában sítúrázunk, nyáron pedig sziklát mászunk.
* Vannak még kitűzött céljai a hegyeket, illetve hegycsúcsokat illetően? A hét kontinens minden fontosabb csúcsát sikerült megmásznia?
— 2001-ben indult a Székelyek a Magasban-expedíciósorozat, melynek célja a hét kontinens hét legmagasabb csúcsának meghódítása. Ebből a hétből ötöt magunk mögött tudhatunk. Sőt, valójában hatot is, mert amikor mi kezdtük a hegymászást, akkor Európában még a Mont Blanc volt a legmagasabb hegycsúcs, de most már az Elbrusz. Hiányzik még a Carstensz Pyramid és a Mount Everest megmászása. Mindenképp megpróbálunk erre is sort keríteni. Az erőnléti edzőmmel már el is kezdtem gyakorolni ezekre a kihívásokra. Annál is inkább, mert sokak szerint az Everesttel kellene folytatnom, míg az említett másik csúcsot a legvégére hagynom. Mindehhez természetesen rengeteg pénzre és támogatóra van szükség. Sajnos a Mount Everest megmászása annyira kommerciálissá vált, hogy szinte el is megy tőle az ember kedve. Viszont ha már elkezdtük megmászni ezeket a legmagasabb csúcsokat, akkor a Himalája sem maradhat ki.