home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Hét kontinens hét legmagasabb csúcsa
Talpai Lóránt
2023.01.02.
LXXVII. évf. 52. szám
Hét kontinens hét legmagasabb csúcsa

Térségünkben, ezen az alföldi tájon talán kevésbé van hagyománya a hegymászásnak, érthető okokból. De van olyan magyarlakta vidék, gondoljunk csak Erdélyre, benne Székelyföldre, ahol számtalan neves hegymászó élt és él. Közülük az egyik a Sepsiszentgyörgyön (Háromszék) élő Tulit Zsombor, aki már a dél-amerikai Aconcaguát, az afrikai Kilimandzsárót, az alaszkai McKinley-t, az európai Elbruszt és Mont Blancot, sőt az antarktiszi Mont Vinsont is teljesítette. Ettől függetlenül vannak még további tervei, mégpedig mind a hét kontinens legmagasabb csúcsainak megmászása.

* Miért és mikor kezdett bele a hegycsúcsok meghódításába?

— Azt szoktam mondani, hogy én nem is hódítom meg, és nem is győzöm le a csúcsot. Megelégszem azzal, hogy felmegyek és lejövök, szóval nem akarom a hegyet sem legyőzni, sem meghódítani, mivel a hegy az nálunk mindig nagyobb, erősebb, szebb és okosabb. A legnagyobb öröm, ha egy kicsit állok a tetején, és kitűzhetem a székely zászlót. Ilyenkor sokszor örömkönnyeket hullajtok. A hegymászást egyébként zsenge gyermekkoromban kezdtem. Hat-hét évesen már a szüleimmel mentem hegyet mászni és síelni. A Kárpátokat jártuk sátras túrákon. A síelést pedig szintén fontos volt elsajátítani, mivel sokat tanulhat belőle az ember kitartásról és csapatszellemről. A hegyek iránti szeretet innen származik. Felnőttkoromban pedig egymás után következtek a nagyobb hegyek. Európában a Mont Blanc és a Matterhorn.


Fotók: Tulit Zsombor Facebook-oldala

* Jelenleg is egy olasz—osztrák edzőtáborban tartózkodik. Milyen hosszú egy felkészülési időszak, és milyen speciális gyakorlatok kellenek ahhoz, hogy magabiztosan nekivágjon egy hegymászó a magassági kalandnak?

— A legfontosabb, hogy az ember próbálja magát állandóan kondícióban tartani. Napi rendszerességgel futok hegyre-völgyre. A felkészüléshez tartozik még a síelés, a jégmászás vagy éppen a jégcsákánnyal történő túrázás is. Ezenkívül speciális felkészülést nem igényel a hegymászás, bár igaz, hogy például az Antarktisz előtt hűtőházban aludtam az akklimatizáció elősegítése érdekében.

* Ön utánpótlás-neveléssel, illetve a hegymászás oktatásával is foglalkozik. Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó hegymászó váljon?

— Edzettség, akaraterő, kitartás és alázat. Minél korábban kell kialakítani a hegy iránti tiszteletet és szeretetet. Jelenleg is tart Ausztriában a Székelyek a Magasban nevű egyesület edzőtábora. Ezen a gyerekek az országos bajnokságra készülnek fel, és 3000 méter felett táboroznak. Természetesen azok a fiatalok, akik a családból, illetve a szülőktől szereznek némi tapasztalatot, előnyben vannak, akiknek viszont nincsenek ilyen élményeik, azok a táborban gyűjthetnek. A legfontosabb, hogy megpróbálunk gondoskodni az utánpótlásról.

* Melyek voltak a legnagyobb kihívások, a legszélsőségesebb és legijesztőbb helyzetek, melyekkel találkozott?

— Mindegyik expedíció külön-külön kihívás. Ezeken mi, hegymászók a saját határainkat feszegetjük. De gondot mindig más-más okoz, előfordul, hogy az étel, az időjárás, a mérhetetlen hideg vagy éppen a társak felkészületlensége. Szóval nem a legek miatt vágunk bele a kalandba, de ha néhány leget kellene kiemelnem, akkor elmondhatom, hogy a leghidegebb az Antarktiszon volt, legtöbbet a Pamíron éheztünk, a legjobb társaim pedig Alaszkában voltak. Az alaszkai expedíció volt egyébként az egyik legsikeresebb, ott mind a heten megmásztuk a McKinley-t. Ami a veszélyt illeti, a legszomorúbb emlékem ezzel kapcsolatban egy verseny volt, melyen három bajtársamat sodorta el a lavina. Velük indultunk volna 2004-ben egy expedícióra, de az élet közbeszólt.

* Erdélyben és Székelyföldön hagyományosan népszerű a hegymászás. Milyen a viszony a hegymászók között, mindenki ismer mindenkit, gyakran találkoznak?

— Igen, találkozgatunk, de sohasem elégszer. Mindenkinek megvan ugyanis a saját élete, munkahelye, családja és elfoglaltságai, de amikor csak lehet, akkor összejövünk. Mindenképp törekszünk arra, ami a felkészülésnél is fontos szempont, hogy évente többször is találkozzunk. Télen általában sítúrázunk, nyáron pedig sziklát mászunk.

* Vannak még kitűzött céljai a hegyeket, illetve hegycsúcsokat illetően? A hét kontinens minden fontosabb csúcsát sikerült megmásznia?

— 2001-ben indult a Székelyek a Magasban-expedíciósorozat, melynek célja a hét kontinens hét legmagasabb csúcsának meghódítása. Ebből a hétből ötöt magunk mögött tudhatunk. Sőt, valójában hatot is, mert amikor mi kezdtük a hegymászást, akkor Európában még a Mont Blanc volt a legmagasabb hegycsúcs, de most már az Elbrusz. Hiányzik még a Carstensz Pyramid és a Mount Everest megmászása. Mindenképp megpróbálunk erre is sort keríteni. Az erőnléti edzőmmel már el is kezdtem gyakorolni ezekre a kihívásokra. Annál is inkább, mert sokak szerint az Everesttel kellene folytatnom, míg az említett másik csúcsot a legvégére hagynom. Mindehhez természetesen rengeteg pénzre és támogatóra van szükség. Sajnos a Mount Everest megmászása annyira kommerciálissá vált, hogy szinte el is megy tőle az ember kedve. Viszont ha már elkezdtük megmászni ezeket a legmagasabb csúcsokat, akkor a Himalája sem maradhat ki.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..