Az esemény fő szervezője a helyi tanács volt, melynek vezetője, Miroslav Markuš elmondta, kezdetben minden évben megrendezték ezt az összejövetelt, ám az utóbbi néhány alkalommal minden második esztendőben. A tanácselnök hangsúlyozta, ezúttal a tábor témájaként nem véletlenül kerültek előtérbe Erzsébetlak jellegzetességei, hiszen az idén ünneplik a 140. évfordulóját annak, hogy a szlovákok beköltöztek erre a vidékre, Vajdaságba. Az erzsébetlaki szlovák közösség négy-öt éve megkezdte építeni a saját közösségi házát, melyet éppen a jubileum jegyében adnak át rendeltetésének. A művésztelepen készült alkotások az új épület falait díszítik majd, egy állandó tárlatot szeretnének ugyanis kialakítani.  

Illés Major Julianna

A tábor koordinátora ezúttal is Illés Major Julianna volt, aki hangsúlyozta, minden alkotó két-két munkát hagy majd a településen. Előkerültek a fotók, melyek a régebbi időket idézték meg a falu életéből, és az így kapott inspirációk nyomán készültek a munkák. Az alkotásokon felbukkannak a régi templomok, az egykori malom, a falu egy-egy részlete, de a művészekkel ellátogattak az etnoházba, körbejárták a környéket, hajóztak a Császár-tavon, így ezekből az élményekből is merítettek a jelenlévők.

Az anyaországi Major Lajos szobrász és munkatársa, Móricz József a házigazdák felkérésének eleget téve, két emberi magasságú alkotást készítettek. Egy fiatal, szlovák néptáncospárt faragtak meg, mely népviseletbe van öltözve. A szobor természetesen a szlovák közösségi ház elé kerül. Major Lajos munkái már ékesítik Erzsébetlak központját, egy régebbi táborban az alkotásain bemutatta, mivel foglalkoztak a faluban az emberek.

— Szívem szerint még hosszan eldolgoznék a két munkán, mert lenne mit faragni rajtuk, hogy elérjem azt, amit látni szeretnék, de az ittlétünk véges. A finomabb munkák maradtak hátra, hogy egy kicsit karakteresebbé alakítsuk a szobrokat, a szemeket kell kirajzolni, kifaragni, a bajuszt jobban „megerősíteni”. Főleg ilyen apróságokkal foglalkozunk még, ami viszont eléggé időigényes, mert az ilyen dolgokkal nagyon sokat el lehetne játszani — mesélte az alkotó, aki hozzátette, a konzerválási munka a helyiekre marad, de nem aggódik, mert a már meglévő szobrait is szakszerűen karbantartják. Egyébként valóban hihetetlenül szép a kutatóközpont előtti téren elhelyezkedő szoborkomplexuma.

Horváth Melinda

Horváth Melinda Ausztriából érkezett a művésztelepre, visszatérőként továbbra is lenyűgözi a település szépsége.

— Harmadszor vagyok itt. Úgy látom, Erzsébetlak a szépségében ugyanaz maradt, viszont egy-egy régi ház eltűnt, újak is épültek közben, de talán csökkent az itt lakók száma is, mintha kevesebb emberrel találkoznánk az utcákon. Néha elmentünk sétálni, megdézsmáltuk a gyümölcsfákat, ettünk róluk almát és szilvát is. Ami a tábort illeti, szép képek készültek, nagyszerű a társaság, nagyon jól éreztük magunkat együtt. Kirándultunk, megnéztük a tavakat, ellátogattunk Nagybecskerekre, a polgármester úr vendégei voltunk, azután egyik este tábortüzet is gyújtottunk. Egyébként folyamatosan dolgoztunk, hiszen a fő hangsúly a munkán volt, de emellett szórakoztunk, beszélgettünk is.

Szobrok és alkotóik

Horváth Melinda egy régi szlovák házat és a régi malom épületét örökítette meg, valamint egy halászt meg a csodálatos fasort festette meg.

Zerebélyi Tényi Edit Törökbecséről utazott a művésztelepre. Elmondta, eddig szabadon, kedvük szerint alkothattak, most első alkalommal szabták meg a szervezők, hogy milyen témában gondolkodjanak.

— Éltem azzal a lehetőséggel, hogy átsétáltam ezen a gyönyörű szép, fás utcán, és az egyik képemen ez lett a fő motívum, de természetesen ott vannak a hattyúim is. A másik képemen egy jellegzetes falusi ház látható, melyet háttérmotívumnak használtam, és itt is az én papírhattyúm a domináns. Van, amikor „belefáradok” a hattyúimba, és próbálom mellőzni őket, viszont olyankor rám kérdeznek az emberek, hol vannak a madaraim. Ilyenkor természetesen újra megalkotom őket, mert erről ismerik a munkáimat — mesélte Zerebélyi Tényi Edit.

Kovács Károly

Kovács Károly — Vucskó Zentáról jött a művésztelepre. Szerinte a hangulat a meleg ellenére is kiváló volt. A tábor témája nem áll távol tőle, szereti a falusi motívumokat.

— A képeimen általában a bánáti, falusi téma jelenik meg, mert én is Bánátból származom, és nagyon motoszkál a fejemben az a régi, egyszerű világ. Amikor végigutazom a falvakat, akkor azt látom, hogy eltűnnek azok az egykori tipikus házak, és biztosan a régi szokások is lassan kikopnak a mindennapokból. Nekem nagyon tetszett az a világ, amikor még eljártam öregapámhoz, és abban az időben villany sem volt a faluban. Nagyon szerettem reggelente figyelni a gulyát, ahogy a tehenek vonultak ki a legelőre. Hangulata volt az egésznek — idézte fel az emlékeit Kovács Károly, majd még azt is elmondta, ezúttal a falura, Erzsébetlakra jellegzetes, fehérre meszelt törzsű fasort alkotta meg, és libák is kerültek a képre. Egy régebbi történetet is elmondott, amikor az egyik művésztelepen egy helybeli lakos nézegette az alkotók munkáit, és éppen az ő festményénél jegyezte meg: de jó lenne, ha annyi liba lenne a faluban, mint amennyi a vászonra van festve.